A kelkáposzta (amelynek latin megnevezése a kacifántos Brassica oleracea convar. capitata var. sabauda) a fejes káposzta közeli rokona. Különbség, hogy a kel levelei fodrosak, sötétebb zöld árnyalatúak, hólyagosak és vastagok, íze pedig lágyabb. Könnyebben termeszthető, akár házi kerti körülmények között is. Tavasszal kell kiültetni a palántákat, és jövő év késő ősszel érik be a termés, a kelkáposzta ugyanis kétévi növény. Fejes rokonánál jobban tűri a hideget és a szárazságot is, de azért nyaranta mindenképp locsolni kell.

A kelkáposzta szezonja novemberre és decemberre esik, amikor szűkösebb a zöldség és gyümölcs kínálat, így ilyenkor a piacokon, élelmiszerboltokban dömping van a kelből. Az iskolai menzán is tobzódnak a kelkáposzta főzelék - rakott kel - frankfurti leves triumvirátusában, és a legtöbbünk valószínűleg diák korából hordoz nem éppen kellemes emlékeket eme zöldséggel kapcsolatban. A túlfőtt kelkáposzta íze ugyanis finoman szólva sem finom, de érdemes ezeket az emlékeket leküzdeni, és még egy esélyt adni ennek a káposztafélének, mert rendkívül egészséges.