Ha a vérszívó állatokra gondolunk, általában a szúnyogok jutnak eszünkbe, melyek a nyári estéken megannyi csípéssel és állandó döngicséléssel sok bosszúságot tudnak okozni. A kullancsok ezzel szemben halkan, szinte észrevétlenül teszik a dolgukat, ám háziállatainkra és saját egészségünkre nézve nagyobb kockázatot jelenthetnek. Egyébként bár gyakran párhuzamba állítjuk a két vérszívót, nem közeli rokonai egymásnak, mivel a szúnyog a rovarok osztályába tartozik, a kullancs viszont a pókszabásúak közé. A kullancsot tehát nem lehet tehát rovarnak vagy bogárnak nevezni – ahogy azt sokszor halljuk a köznyelvben.

Hány fajta kullancs él Magyarországon?

Világszerte mintegy 700 fajt ismerünk, melyek közül hazánkban hozzávetőleg 20–30 kullancsfaj fordul elő. A leggyakoribb és a humán megbetegedések szempontjából kulcsfontosságú a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), de jelen van a leginkább kutyákra veszélyes Dermacentor reticulatus, valamint több Haemaphysalis‐ és Rhipicephalus‐faj is. Az utóbbi években – migráló madarak, klímaváltozás és a háziállatok utaztatása miatt – megjelentek délről érkező, potenciálisan veszélyes fajok is: a barna kutyakullancs ( Rhipicephalus sanguineus ) már állandó lakó néhány városkörnyéki kennelben. Még aggasztóbb, hogy az elmúlt évek enyhe telei miatt már az alapvetően meleget kedvelő fajok is képesek megélni a Kárpát-medencében. Ilyenek például a nagy termetű, gyors mozgású Hyalomma marginatum és Hyalomma rufipes is, amelyek sokáig csak Afrikában, Ázsiában és a Balkánon voltak megtalálhatók. E két faj különösen veszélyes, mert a magas halálozási arányú krími–kongói vérzéses láz fő vektorai, ezért kutatók a lakosság segítségével igyekeznek feltérképezni jelenlétüket az országban.

Hogyan „csíp” a kullancs?

A kullancsok három fejlődési stádiumon – lárva, nimfa, imágó – mennek át, s minden egyes alaknak vért kell szívnia a továbbfejlődéshez. A nedves, félárnyékos élőhelyeket kedvelik: erdők aljnövényzete, vízparti ligetek, bozótos városszéli területek éppúgy szóba jöhetnek, mint a házi kertek magas füve. A kullancs nem ugrik és nem repül: a fűszál csúcsán vagy bokorlevélen „leselkedik”, mellső pár lábain található Haller-szervével szagot, hőkisugárzást és szén-dioxidot érzékel. Amint alkalmas gazda érinti a növényt, felkapaszkodik a ruhára vagy szőrre, majd védett bőrfelületet keres. Fűrészfogú szájszervét (hypostoma) mélyen a bőrbe fúrja, ragasztószerű cementtel rögzíti magát, és érzéstelenítő, véralvadásgátló nyálat juttat a sebbe, ezért a csípést többnyire nem érezzük. A kullancscsípés, vagyis az állat táplálkozás közben a bélrendszerében élő baktériumok, egysejtűek, vírusok bejuthatnak a megtámadott szervezetbe, és ez különféle betegségeket okozhat. A vérszívás néhány órától akár egy hétig is tarthat; a kórokozók egy része már az első órákban, mások (például a Borrelia baktériumok) inkább a 12–24. órától kezdenek átáramlani a gazda szervezetébe.

Galériánkban 7 tévhit a kullancsokról, ami az életedet is veszélyezteti!