"Nem az számít, hogy kit ismersz, hanem az, hogy kit sz*psz le. Nem véletlenül van nyílás a farmeremen" – Weinstein után most Terry Richardson körül dúl a szexbotrány, és nem alaptalanul

Borítókép: "Nem az számít, hogy kit ismersz, hanem az, hogy kit sz*psz le. Nem véletlenül van nyílás a farmeremen" – Weinstein után most Terry Richardson körül dúl a szexbotrány, és nem alaptalanul
Tényleg senki nem tudott semmit? Az InStyle.hu összeállítása.

Amikor kirobbant Hollywoodban Harvey Weinstein szexuális zaklatási botránya, az első, aki eszembe jutott, Terry Richardson. Ahogyan egyre csak dagadt a sztori és sorra álltak elő a nevesebbnél nevesebb színésznők a történeteikkel, valahogy már éreztem, hogy előbb vagy utóbb elő fogják húzni a kalapból Terryt is, ugyanis ő az a divatiparnak, ami Weinstein Hollywoodban. És bár Terryről már hosszú évek óta járja a szóbeszéd, hogy némi ellenszolgáltatás fejében bármelyik félkezdő modellcsajnak ad egy kis hátszelet, a felhajtás mindig elcsendesült és minden ment tovább a régiben.

Nos, nem tévedtem. Pár héttel a Weinstein-bomba után jó pár neves kiadó adott ki közleményt, hogy többé nem dolgoznak együtt Terry Richardsonnal. Hogy miért csak most? És persze mindenki azzal jön, hogy én nem tudtam semmiről. De tudtak, tudnak Terryről is, és ha nem csal a megérzésem, a neves divatfotós hamarosan újra porondon lesz, bár sem a múltban, sem most nem tudnak rábizonyítani semmit, és pont úgy, ahogyan már számtalanszor, Terry most is mindent tagad.

De ki is az a Terry Richardson?

Arról, hogy a fotós mennyire őrült, megoszlanak a vélemények, ahogyan a róla hallható pletykákról is. Bár Terry soha nem állította magáról, hogy teljesen normális, a munkáival kapcsolatban sem árult soha zsákbamacskát, és elég csak pár percet szentelni a Richardson család történetének, hogy képbe kerüljünk Terryvel kapcsolatban.

A történet Bob Richardsonnal kezdődik, aki maga is karizmatikus divatfotós volt annak idején, és nem kevésbé híres nehezen kezelhető viselkedéséről és masszív drogfogyasztásáról. A családi krónika első állomás az az eset, amikor a 17 éves Anjelica Huston beállt Bob fényképezőgépe elé. Terry ekkor négyéves volt, és később így emlékezett vissza arra a nőre, aki miatt az apja szétdúlta az amúgy sem nyugodt családi idillt:

Anjelica egy nap besétált a stúdiójába, és három hónappal később már együtt éltek. Ő 17 éves volt, az apám 43. Három évig voltak együtt, és Anjelica kicsit olyan volt, mintha a nővérem lett volna.

Édesanyját sem kellett félteni, hiszen a skalpjai között számos rockzenész szerepel, ezek közül a leghíresebb Jimi Hendrix és az amerikai countryénekes, Kris Kristoferson, s a vele folytatott kalandot a kis Terry is megerősítheti, hiszen gyermekként rájuk nyitott. Apja eközben hajléktalan és skizofrén lett. Amikor egy interjúban arról kérdezték, hogy vajon örökölte-e az apja fotós génjeit, Terry Richardson azt mondta, inkább a skizofréniáját, a depresszióját, a szorongásait és a Napoleon-komplexusát.

Már kilenc éves korában rendszeresen járt pszichiáterhez, édesanyja pont egy terápiás kezelés után sietett a fiáért, amikor bekövetkezett az a súlyos autóbaleset, ami később végképp beárnyékolta a fiú életét. Az egy hónapig tartó kóma után neki kellett gondoskodnia mozgás- és beszédképtelen anyjáról.

Ez aztán végképp elcseszett
vonta le a szűkszavú következtetést egy interjúban.

Innen egyenes út vezetett az alkoholhoz és a drogokhoz, Terry Richardson 18 évesen már komoly heroinista volt.

Öltönyt, nyakkendőt vettem fel a karácsony tiszteletére, és akkor leesett, hogy mennyire egyedül vagyok. Úgy mentem aludni, hogy azt reméltem, soha többé nem ébredek fel.

A jövővel kapcsolatos tervei kezdetekben a punkzene felé terelték, ám basszusgitáros ambíciói derékba törtek, így fordult a fotózáshoz. Apjával kezdett együtt dolgozni, ám folyamatos összetűzéseik egymással és a megrendelőkkel megnehezítették a munkát, így elkészítette első önálló fotósorozatát, ami akkora sikert aratott, hogy végképp megszakította a családi együttműködést.

Összetéveszthetetlenül perverz!

Richardson keményen tolta a heroint, és ebben a harcban kezdett alulmaradni. 2001-ben egy szakítás után majdnem aranylövés lett a történetből, aminek a főszereplői a heroin, a válium és egy ”kis” vodka voltak. A barátai találtak rá és mentették meg az akkoriban teljesen elveszett fotós életét, akire jócskán ráfért a rehab. Amint kikecmergett az egyik szenvedélyből, elmerült egy másikban, bár a szex legalább nem halálos (egy limitált kiadványában például csak legnemesebb tagjáról és pikáns kalandjairól készített összeállítását csodálhatja meg a nagyközönség). A Guardiannek azt mesélte, hogy a több száz hardcore jelenetet felölelő pszichoszexuális archívuma a legkielégítőbb és legizgalmasabb munka, amelyet valaha is csinált.

Vannak ügyeim, amelyeket a munkámon keresztül dolgozok fel. Úgy értem, nem vagyok szexfüggő, ha ez érdekli, de vannak dolgaim. Mióta abbahagytam az ivást és a drogozást, szexszel és exhibicionizmussal lövöm be magam. De lehet, hogy ez egy pszichológiai dolog, hogy szégyenlős gyerek voltam, de most az erős fickó vagyok a merevedésemmel, és igen sok lányt képes vagyok uralni. Valamilyen formában ezt mind a munkámon keresztül dolgozom fel.

Ami a munkáit illeti, Terry a kezdetek kezdete óta összetéveszthetetlen. Ismert vagy kevésbé ismert, akár az utcáról beinvitált modelljei szexszualitással túlfűtött beállításokban és szituációkban pózoltak és pózolnak a fotós kamerái és népes stábja előtt. Kate Moss, Naomi Campbell, Kate Upton, Madonna, Miranda Kerr, Sky Ferreira, Palvin Barbara, Mihalik Enikő; pusztán néhány név azok közül, akik már részesülhettek a Terry-élményben.

Az ikonikussá vált fehér fal előtt pedig szinte az összes világsztár megfordult, többek között Barack Obamáról is lőtt pár képet. Nem kisebb tervezőkkel dolgozott eddig együtt, mint Marc Jacobs, Tom Ford vagy Yves Saint Laurent, és még napjainkban is eleget tesz olyan magazinok felkéréseinek, mint a GQ, az i-D, a Rolling Stone, a Vanity Fair, valamint a Vouge. (Vagyis lehet, hogy már csak tett, legalábbis egy darabig.) Ő fotózta Lady Gaga Monster Ball-turnéját és az énekesnő privát életét bemutató sorozatot, és ide vág a kérdés, vajon kinek köszönhetjük a Wrecking Ballt? Hát persze, hogy neki.

Terry dolgait nem nehéz követni, lehet szó leplezett vagy leplezetlenül az arcunkba tolt erotikáról, neki biztosan keze van a dologban. Richardson csak spontán aktusoknak nevezi a fotózások melléktermékeként fel-felbukkanó szexuális kalandokat. A divatszakmában rengeteg történet kering arról, hogy a fotózás hevében a fotós és modellje egymásnak esett, és végül Richardson asszisztenseinek kellett kattintgatniuk, hogy legyenek egyáltalán képek.

Fotós vagyok. Megörökítek dolgokat. Ugyanazt csinálom, amit mindenki más tesz, csak ők éppen zárt ajtók mögött csinálják. Mások polaroid-felvételeket készítenek a barátnőikről, aztán a képet eldugják a fiókban – vagy kitakart arccal felteszik az internetre. Az én szememben ez sokkal egészségtelenebbnek tűnik, mert ez a szégyenről és a félelemről szól. Én csak csinálom, és kiadok mindent. Ez az, ami igazán felszabadító.

És a botrányok!

Ezekből akad bőven, ami nem is meglepő, hiszen ilyen életstílus és munkásság mellett, elkerülhetetlen, hogy utolérjék az embert a vádak. Hogyan képes egy fotós feloldani a modelljei szemérmességét? A képekről tükröződő szexualitás hol áll meg? Hová lettek a ruhadarabok? Egyes mendemondák szerint Terry bemelegítő kérdése a következő:

Meztelenül mehet?

A modellek ilyenkor rendszerint egy bátortalan nemmel reagálnak, erre jön a következő válasz:

Leszek én meztelen, és te fotózhatsz. A tiéd lehet a fényképezőgép.

Persze ez így elképzelhetetlennek tűnik, de valami oka mégis van annak, hogy Terry előtt mindenkiről lekerül a textil. Ezért születtek meg a botrányos történetek, amelyek alapja egy hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszony látszik kibontakozni, amikor a fotós megengedhet magának, olyan dolgokat is, amelyeket mások meg sem akartak tenni, s persze a bugyi csak úgy lepattan mindenkiről. Én már várom az új cikkeket „Terry Richardson az elme ura” és „Terry, akiknek egy pillantása eltűnteti a fehérneműt” címmel. Talán helyet kap a készülő X-Menben is, ha már a Victoria’s Secret nem látja szívesen.

Terry még a botrányok előtt többször is nyilatkozott felelőtlenül a vele készített interjúk során, ezeket olvasva még kevésbé tűnik ártatlannak ezekben a történetekben.

Nem az számít, hogy kit ismersz, hanem az, hogy kit sz*psz le. Nem véletlenül van nyílás a farmeremen!

Mi történik Richardson stúdiójában? A fotós kétségtelenül perverz, és valószínűleg helytállóak azon elképzelések is, hogy szándékában áll levetkőzetni a modelljeit, de nem hiszem, hogy ez meglepetésként érne bárkit is, aki valaha hallotta már a művész nevét. A legtöbb támadás alapja az volt, hogy a modellek karrierjük beindulását várták a fotóstól, és ezért nem mertek neki ellentmondani.

Hát, nyílt titok, hogy többféleképpen is bedolgozhatja magát az ember ebbe a szakmába, de senkit nem köteleznek arra, hogy ezt tegye is meg.