Amikor a természet már nem számít... természetesnek?

természet,erdő,természetjárás
Forrás: Nyíri Julianna

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

V

Vidéken születtem. A természet olyan magától értetődőn vett körül, hogy húsz éven át az értéke nem is tudatosult bennem.

A családommal mindig kertes házban éltem, a házunk sokáig a kisváros legutolsó utcája volt, négyszáz méterre mező, a mezőn túl a Kurca, körülötte erdő. A város másik végén a Tisza-part, színe évszakonként változó csoda, a folyót övező ártérnél szebbet tán sose láttam: az indákkal körbeölelt évtizedes fák egyszerre szilajak és tekintélyt parancsolók. Ebből a csendből kerültem előbb Szegedre, majd nagyon hirtelen Budapestre, és az első évben olyan őskáosz vette át az uralmat a fejemben, amiben sokáig remélni sem mertem, hogy valaha is rendet teszek.

Olvasd el ezt is!

A káosz alatt itt nem csak a család és a megszokott környezet változását értem, hanem például a főváros zaját, azt a soha véget nem érő, egy pillanatra meg nem szűnő, le nem nyugvó zsibongást, ami a tömegközlekedéssel vagy a majd két milliós lakossal együtt jár. És persze a számtalan új ismerőssel, akiknek teret és időt kell találni, az érzéssel, hogy a végtelen impulzusokkal nem bírok el, hogy nem jól mérem fel ebben a tempóban az emberi kapcsolatokat, és folyton a rossz embernek mondok igazán fontos dolgokat.

Éreztem, hogy mindez nagyon nincs jól, hogy nagyon nem helyénvaló, hogy a családommal töltött időt például nem súlyoztam, hogy fontosabbak voltak a munkánál és a tizedrangú haveroknál, mégis folyton az ő megértésükre és türelmükre apelláltam, míg megtalálom magam és a helyem. Hogy a Tisza akkor vált igazán széppé, amikor nem volt már mindennapi lehetőség a partján ülni, hogy a szüleimnek akkor akartam elmesélni sok mindent, amikor már nem tehettem ezt bármelyik pillanatban meg, a nagyapám pedig meghalt azelőtt, hogy mindent megkérdeztem volna tőle, amire nagyon kíváncsi lennék.

természet,erdő,természetjárás
forrás: Nyíri Julianna

Elképesztően nagyot csalódtam magamban, elegem lett a nyafogásból, abból, hogy mindig arról mondjak valamit, ami nincs, hogy mindig az után vágyakozom, aki elment, hogy csak az marad lélekben mellettem, akit és amit elhagyok. Mintha nem lettek volna szavaim, és legfőképpen érzelmi készletem, megküzdési stratégiáim a vanhoz, ahhoz, ami éppen történik, ami az enyém, és ami másnak úgy és akkor, ahogy vagyok, én vagyok. Szomjaztam mások történeteire, csak azért, mert nem hittem abban, hogy én magam is egy történet vagyok.

Olyan hitvány szó, hogy útkeresés, olyan közhelyes és lelombozó, csak azért sem fogom ezt használni. De olyan folyamatról beszélek, ami ezekkel a felismerésekkel kezdődött, és amiknek talán sosem lesz majd vége, mindenesetre segítettek legalább nagyjából megtudni, ki vagyok, és miért vagyok olyan, amilyen. Nem utálni ezt, nem bánni, ha valakinek nem tetszik és legfőképpen elhinni: van történetem, volt mindig is, lesz ezután is.

Amint ezek egyre tisztábban megfogalmazódtak, találtam meg azokat a barátaimat, akikkel valahogy alapértékeinket tekintve a leginkább hasonlóak vagyunk, és velük együtt menekültem és menekülök az épített környezetből mind gyakrabban a természetbe. Pár éve rendszeresen járunk túrázni, és bár imádom a nyüzsgést, azért telivér lovak és hiperaktív kiskutyák között a csendre is vágyom, meg a színekre, arra a friss levegőre, amit egy erdőben, leginkább egy hegy tetején érzek.

természet,erdő,természetjárás
forrás: Nyíri Julianna

Hogy mi a legjobb a túrázásban, a természetjárásban, próbáltuk megfejteni a barátaimmal, de a sok válasz, mint egy őszi erdő színkavalkádja, pont olyan változatos. Van, akit a csend utáni vágya vezet a túraútvonalakra, van, akit a pecsételés és a teljesítmény maga: a megcsináltam-érzés, a felfedezés: a mindig új sziklák és kőfejtők lehetősége, vagy a felismerés, mennyi érdekes hely van ebben az országban is, ahová kizárólag túrázva juthatsz el. Mást a színöröm motiválja, megint más egy színtévesztő ismerősöm: az állatok közelsége, a nyomkeresés viszi az erdőbe, míg egy barátnőm az ott érzett kontrollvesztett állapotot érzi felemelőnek. Azt mondja, az erdő végtelenségétől úgy érzi, egyszerűen nincs hatalma és kontrollja semmi felett, ezzel én is tudok azonosulni: elképesztően felszabadító, tonnás súlyokat emel le a vállamról.

Elegem lett a nyafogásból, abból, hogy mindig arról mondjak valamit, ami nincs, hogy mindig az után vágyakozom, aki elment, hogy csak az marad lélekben mellettem, akit és amit elhagyok.

Persze a felsoroltak közül mindhez tudok kapcsolódni, ráadásul új dolgokat is tanultam. Már tudom, hogy nem mindegy, kivel indulok útnak, hogy milyen hangja van egy vaddisznónak, milyen nyomot hagy egy őz lábnyoma, és hogy a vízszintes karcok egy fán szarvasagancs vagy vaddisznóagyar nyomai. Meg hogy a feketerigók milyen különleges állatok: előbb éktelen ricsajjal veszik be az erdőt, aztán amikor tizenkét fokkal a horizont alá ér a nap, navigációs szürkületkor a fülsüketítő zajból egyszerre lesz csönd, mintha egy kétszáz fős szimfonikus zenekart leintenének, úgy némulnak el.

Szóval, aki útra kel, sokféle nem várt jelenséget is megismer majd. De azt hiszem, érdemes úton lenni, figyelni és nézni ott és azt, ami éppen történik, nem máshová és másra vágyni. Persze piszkosul el lehet tévedni is, azért a vándoroknak mondom, a semmi közepén egyszer csak hirtelen mindig, de tényleg mindig lesz valami.

Kollár Árpád: Erdős vers


te nyugtass meg, erdő, ha nem tudok aludni,

takarj be levéllel, homokkal, szeméttel,

küldj rám vad suhogást, puha avarszagot,

tűlevelek alól küldj egy marék gombát,

karmold föl bőrömet kék szederindával,

karmold föl arcomat csipkebogyóvérrel,

te nyugtass meg, erdő, ha lázam van és fázom,

benned is erdő van, abban még egy erdő,

ahol a vad kutyák nem látják az őzet,

abban az erdőben ott lapulok én is,

zümmögj bennem, erdő, súgd meg a fák nevét,

holnap fölgyújtanak, ma még zöld a szíved.

június, Kortárs

Hevesi Judit író, a Corvina Könyvkiadó szerkesztője. A róla készült fotót Kaszás Tamás készítette.

Tovább olvasok
A fürdőruhád fazonján könnyebb alakítanod, mint a tesalkatodon

Testalkattól függ, ki milyen adottságát szeretné takargatni vagy kiemelni a strandon. Következzen némi fürdőruha kisokos,a legkülönbözőbb testtípusoknak fazonokat ajánlva, az Instagramról szemezgetve.

Az Interpol lecsapott az illegális vadkereskedőkre, 600 embert tartóztattak le

Tűzgolyó hadművelet… nem, most épp nem egy James Bond-filmről beszélünk, hanem az Interpol valaha volt legnagyobb összehangolt akciójáról, amely vadon élő állatok illegális kereskedelmével foglalkozó bűnözőkre irányul.

Napi horoszkóp július 17.: a Mérlegek elérik korábban kitűzött céljukat, a Skorpiók nemes jellemüket bizonyíthatják

A csillagok mára is izgalmas üzeneteket küldtek, érdemes tehát néhány percet a horoszkópodra szánnod!

Szabó T. Anna: Folyton pakoló asszonyok

Diákkoromban jártam egy amerikai kisvárosban, ahol meghívott ebédre egy magyar család. A háziasszony egyfolytában tüsténkedett, és amikor a lakásukat dicsértem, felháborodva mesélte, hogy mifélék ezek a jenkik: csak akkor takarítanak, amikor kedvük tartja! Képzeljem el, mondta, miközben a rögtön elmosott-eltörölgetett tányérokat rakosgatta, egy tanárnőnél járt, aki cakpakk közölte: „There’s more to life than a clean house!”

Hogyan készítsd fel a gyomrod meg a májad egy ivós estére?

Mit egyél ivás előtt? Örökérvényű kérdés, hogy mit érdemes és mit nem érdemes fogyasztanunk, mielőtt italozásra adnánk a fejünket. Bizonyos ételekkel ugyanis megelőzhetjük az esetlegesen kialakuló későbbi problémákat és a másnaposságot. Következzenek jól bevált tippek kezdőknek és haladóknak.

8 híres ember, akik átlagemberekkel házasodtak

A sztárok élete egészen más, mint a miénk. Nem csoda, hogy a legtöbb hírességet egy másik sztárral hozza össze az élet. De akadnak azért olyan celebek is, akik egy-egy átlagemberrel estek szerelembe.

Beperelhet-e a gyereked, ha posztolsz róla a fészbukon?

Te mit osztasz meg a világgal magatokról? Hát a gyerkőcöd? A gyerekek adatvédelmi szempontból fokozottan veszélyeztetettek, és felelőtlenségük veszélyessé is teszi őket. Cikkünkben a mindennapi adatvédelem kulisszái mögé nézünk be, családi kalauzt adunk nektek, hogy pontosan annyi látszódjon az életetekből, amennyi még biztonságos – és főleg jogszerű.

Hogyan vedd rá a gyereket, hogy elmesélje a napját

Ha a címben található kérdésre rendszeresen csak egy nagy ’Semmi’ a válasz, akkor mindenképp olvasd el a tippjeinket.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Vesd bele magad a nyárba és fizess elő 40% kedvezménnyel 1185 Ft-ért!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem