Sokan termesztenek zöldséget támfallal körülvett magaságyásokban, ami azt jelenti, hogy rengeteg pénzt kell elkölteniük a jó minőségű termőföldre. Aki viszont hosszabb távra tervez és fenntartható megoldást keres, annak érdemes lehet dombágyásban gondolkodnia.

Ez tulajdonképpen egy olyan komposztdomb, amelyre zöldségeket ültetünk, és amit ha megfelelően alakítunk ki, akár húsz évig is ellát minket jó minőségű földdel és így friss zöldségekkel ellátni.

Miről is van szó?

Egy olyan kertészeti módszerről, amely Németországból ered, így általában még az angol nyelvű szakirodalomban is Hügelkulturként, vagyis „dombkultúraként” hivatkoznak rá – engem is az évtizedek óta Berlinben élő pótnagymamám, Magda vezetett be a dombágyásos kertészkedés rejtelmeibe.

A módszer tulajdonképpen a természetes erdők életének megfigyelésén alapul, amelyekben a talaj jó minőségéhez járul hozzá minden: a lehullott ágak, a kidőlt fák és az avar éppúgy fontos része a talajszerkezetnek, mint az állati trágya. A dombágyás kialakításakor ezt utánozzuk: különböző bomlásidejű anyagokat halmozunk egymásra, ezzel hosszú időre biztosítva a talaj jó termőképességét – egy ilyen módon kialakított ágyás teljes életciklusa akár 20 év is lehet.

Hogyan építs dombágyást?

A dombágyás kialakításához minden típusú kerti és háztartási biohulladékra szükséged lesz. Az alapelv ez: nincs zöldhulladék! Mindent, ami a földből jött, érdemes valamilyen formában visszaadni a földnek. A farönkök és lemetszett gallyak éppúgy az ágyás részeivé válnak, mint a levágott fű, a lehullott levelek és persze minden, amit egyébként is a komposztodba tennél.

Az ideális dombágyás másfél méter széles és két méter hosszú – de ez főleg attól függ, milyen nagy fatörzsek és gallyak kerülnek az ágyásod aljára. Első lépésként ásd fel a kiválasztott területet úgy, hogy egy egyenletes, körülbelül 25 centi mély gödröt kapj, majd ezt töltsd fel fatörzsekkel, ágakkal és gallyakkal. Magda igazi német polgárként külön erre a célra deszkákat hozatott, hogy az ágyásainak megfelelő minőségű alapja legyen – de ez szélsőség, hiszen bármilyen hulladékfa megfelel. Hogy a faanyagot hosszában vagy keresztben helyezed el a gödörben, teljesen mindegy: válaszd azt a módszert, amellyel több faanyagot tudsz felhasználni, hiszen a faanyag lassú bomlása lesz a földed termőképességének alapja sok-sok éven át. Leendő dombod közepén a faanyag akár 60 cm magas is lehet.

Második lépésként a farétegre vondd be egy kb 20 cm vastag komposztréteggel: ebbe tehetsz bármilyen konyhai hulladékot, forgácsot, levelet.
Erre jön 25 centi vastagon trágya vagy félérett komposzt. Végül, ha ezzel is megvagy, fedd be az egészet a gödör kiásásakor félredobott földdel.

Milyen előnyei vannak a dombágyásnak?

Fontos, hogy a dombágyásod tényleg dombszerű, vagyis meredek legyen: így jóval nagyobb felület áll majd a rendelkezésedre, ahová haszonnövényeket, zöldségeket ültethetsz, mint ha sík ágyást csinálnál, ráadásul így nem kell az ágyásnak keretet, palánkot csinálnod vagy venned. A dombforma megkönnyíti a leendő zöldségeid leszedését is.

Minél több lebomló anyag van a földben, annál levegősebb lesz a talaj és annál több vizet képes megtartani: egy jó dombágyás lélegző szivacsként működik, és mivel nedvtartó, kevesebbet kell locsolnod, így olcsóbb fenntartani. Ráadásul, mivel a komposzt bomlás közben hőt termel, a dombágyásod belső hőmérséklete tavasszal és ősszel tovább magasabb lesz a környezeténél – így a termőidőszak is meghosszabbodik.

Ahogy az ágyás rétegei bomlanak, a domb maga is töpörödik: egy ősszel kialakított egy méter magas dombágyás az első tavasz végére 80-85 centi magasra roskad össze.

Mit ültess bele?

Ha az aljára helyezett faanyagod eleve korhadt (nem úgy, mint Magda új lécei), egy koratavasszal létesített dombágyásra azonnal ültethetsz; ha nem, érdemes lehet egy fél évet várni.

Az első évben, amikor a talaj a legdúsabb tápanyagban, érdemes nagy tápanyagigényű növényeket: fölülre paradicsomot, paprikát, brokkolit, oldalra pedig uborkát, cukkinit, zellert ültetni. A második évtől kezdve ezekhez hozzájöhet a répa, a cékla és a retek, a harmadiktól pedig olyan kisigényű növények, mint a bab, a borsó és a különféle fűszernövények.

A kialakított ágyásod minőségét persze mindig javíthatod megfelelő komposztálással, valamit a hatodik évben érdemes olyan talajjavító tulajdonságú növényeket is termeszteni rajta, mint amilyen a burgonya.

A kertészkedés olyan kaland, amely számomra a testmozgáson és persze a saját termesztésű, friss zöldségeken kívül a fenntarthatóságról is szól – egyszerűen csodálatos érzés egy olyan kerttel foglalkozni, amivel kapcsolatosan tíz-húsz éves távlatokban is gondolkozhatok. Ha valamit, hát ezt megtanultam a pótnagymamámtól. Lehet, hogy a karantén és a járvány egy örökkévalóságnak tűnik – de már réges rég nem lesz sehol, amikor a dombágyásaim még mindig úgy fognak teremni, mint idén.

tegyél meg mindent, hogy neked is Méhbarát erkélyed legyen: