Mit tapasztalsz, hogyan élik meg a kismamák a jelen helyzetet, s ezen keresztül a várandósságukat?

A várandósság önmagában is rendkívül izgalmas, sok szépséget tartogató helyzet, ám tele van bizonytalanságokkal, félelmekkel, aggodalmakkal is, tulajdonképp egy bizonyos pontjain kontrollvesztett állapot. Nem mindig gördülékeny ráülni erre a szó szerint más állapotra és áthangolódni egy más ritmusra. Ez pedig többszörösen lehet nehéz egy világjárvány közepén, ahol a legtöbb irányból a veszély, vészhelyzet, kilátástalanság és tehetetlenség folyik. Sok kismamának kifejezetten jól esett a karanténhelyzet az egészségügyi kockázatok csökkentése miatt, ám ugyanakkor a kapcsolódások minimalizálódása, a lelki, érzelmi folyamatok megélése “bezárva” sokszor ijesztő. Ami még nagy nehézség a kismamák számára, hogy a legtöbb ultrahangos vizsgálatra a kispapák nem mehetnek be, így a kapcsolódások, a ráhangolódásnak az ilyen fajta lehetősége nem adatik meg.

Miben más ez most, a Covid első hullámához képest?

Az első hullám még egy fokozatos rátekintés volt, az emberek többsége tapogatódzott, figyelgetett, hogy mi is történik valójában, kapaszkodókat keresett a számok alakulásában, s nem tűnt annyira vészesnek a helyzet.

Az első hullámban leginkább az idős korosztály volt a veszélyeztett, a kismamák nagy része biztonságban tudta magát, sokan átválthattak otthoni munkavégzésre, a vizsgálatokra járásra korlátozódott a kimozdulások nagyrésze. Sajnos a harmadik hullámban hírt kaptunk arról, hogy már a kismamák is veszélyeztetettek, de még mindig nincsenek egyértelmű, kézzel fogható kapaszkodók. A jelen helyzetbe már nagyon begyűrűzött a szorongás és a fásultság. A kismamák oltásának engedélyezése a káosz ellenére sokaknak hozott megkönnyebbülést.

Hogyan befolyásolta a Covid okozta szorongás, a korlátozások az otthonszüléseket?

Az egészségügyi törvény módosítása okozta káosz és felbolydulás sok kismama lába alól húzta ki a talajt, hisz egyik napról a másikra vesztették el annak lehetőségét, hogy a bizalmukba fogadott választott orvossal és/vagy szülésznővel szüljenek. Teljesen érthető módon ez mélypontot hozott magával. Keresték a lehetőségeket, mentsvárakat. Egyik ilyen mentsvár lett az otthonszülés is. Covid idején kórházban szülni, maszkban, esetlegesen kísérő nélkül (ami amúgy jogellenes!), sokaknak annyira magas stresszt okozott, hogy az otthonszülés adta melegség, biztonságérzet felé vette az irányt. A bábáknak teljesen megtelt a naptárjuk, tehát aki otthonában adna életet kisbabájának, már a pozitív teszt láttán érdemes felkeresni bábát/bábapraxist.

Hogyan lehet őket a leginkább segíteni, támogatni ebben a helyzetben?

Jelen helyzetben kiemelten fontos lehet a kismamák érzelmi támogatása, érzelmeik elfogadása! Mivel a várandósság eleve egy kiszolgáltatottabb állapot- egyben normatív krízis- érdemes segíteni őket abban, hogy a sok bizonytalanság ellenére érezze a stabilitást is, legyen kiszámíthatóság a sok kiszámíthatatlanság közepette is! Ami kiemelten fontos: az érzelmi szabadság! Ez egy alapvetés, ami a család minden tagját megilleti, életkortól, nemtől függetlenül, és a várandósság alatt már nagyon jól lehet ezt gyakorolni, hisz rengeteg érzelem kér teret magának, s óriási segítség, ha tabumentesen meg lehet élni azokat. Várandósnak, szülőnek lenni egy óriási lehetőség a személyiségfejlődésre, önismeretre, aknázzuk ki, amennyire csak lehet! A jelen vírushelyzet még erősíti is ezt a vonalat, hisz kvázi rákényszerít a szembenézésre, a megküzdési stratégiáim áttekintésére, a rejtett erőforrások felkutatására. Tehát feltétel nélküli pozitív elfogadás, ítélkezésmentesség a legfőbb segítség egy várandós nőnek, s az alapos tájékoztatás a felkészülési folyamatban, hogy érezze kompetenciáját, s hogy felelős döntéseket hozhasson.

Egy otthonszülés elkapott, intim pillanatai, képekben