Te adsz borravalót a pincérnek? – egy családi ebéd margójára

Borítókép: Te adsz borravalót a pincérnek?  – egy családi ebéd margójára Forrás: getty images
Nemrég még kötelességtudóan csengettem ki a borravalót mindehol, aztán egyik nap beültem ebédelni egy helyre az apukámmal...

Apám igazi régivágású fazon a pénzügyek terén: csak a készpénzre esküszik, nincs bankszámlája, így kártyája sem. A helyzetet csak tetézi, hogy fiatal korában vagy 10 évig folyamatosan a vendéglátásban dolgozott. Kezdetben pincérkedett, aztán saját büfét is nyitott. De a lényeg, hogy van némi tapasztalata arról, hogy micsoda kemény, alázatos melót jelent mások kiszolgálása és ezen emlékek egész életében elkísérik. Elég ritkán fordul elő, hogy együtt étterembe menjünk, mert ő inkább az az otthon főzős típus – amit persze mi gyerekek nem is bánunk, mert nagyon jó szakács.

Nemrég azonban itthon volt a húgom Angliából és pont úgy jött ki a lépés, hogy pár napot együtt tölthettünk, s ezalatt közösen nyakunkba vettük a várost. Már első nap megfogalmazódott, hogy a tesóm és a párja ennének végre valami jó kis „magyaros” finomságot, így gyorsan ajánlottam egy éttermet, ahol szerintem kimondottan háziasan főznek.

Forrás: getty images

Beültünk és megrendeltük a hatalmas adag gulyásleveseket, pörkölteket és desszerteket. Amikor a fizetésre került sor, feljött a téma a borravalóról, no meg persze a szervizdíjról, amin apa teljesen felszívta magát. Elmagyarázta, hogy ő márpedig nem eszik olyan helyen, ahol ez az „új módi” van divatban, hogy kötelező fizetni a szervizért, mert ő úgy gondolja, hogy csak akkor ad némi pluszt, ha valóban meg volt elégedve.

Ezen a ponton én igyekeztem tisztázni, hogy a két fogalom teljesen külön kategória, hiszen a szervizdíj nem választható, a borravalóról pedig mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ad-e. Ez persze őt cseppet sem vigasztalta, unos-untalan oda kanyarodott vissza, hogy „miért kéne azért külön fizetni, hogy valaki kihozza az ételt vagy épp elmossa a tányérját, hiszen ez a munkája”. Ráadásul ezeket anno ő is megcsinálta plusz díj nélkül is.

Nem is vitatkoztam tovább, csak őszintén reméltem, hogy ezek után ennek az étteremnek a számláján nem figyel majd ott az elkülönítetten feltüntetett szervizdíj. Persze apukánk nem akarta engedni, hogy mi álljuk a cechet, így laza kézfeltartással jelezte a pincérnek, hogy kéri a számlát. A markában pedig ott lapultak a ropogós bankók, így mikor a pincér megérkezett, én már hiába is próbálkoztam, hogy bankkártyával fizetnék, mert apu egyértelmű jelzése felülírta a terveimet. Szerencsére a nem kívánt jelenet elmaradt, ugyanis nem volt szervízdíj, a pincér pedig megkapta a borravalót a kedves kiszolgálásért, bár igaz, a hegyes erős paprika kicsit lassan landolt az asztalon.

A magam részéről én rendben vagyok a szervízdíjjal és azon felül szoktam adni borravalót a felszolgálónak, miután megkérdeztem, hogy megkapja-e majd a munkáltatótól.

Te szoktál borravalót adni? És mit gondolsz a szervizdíjról? A joy.hu cikkében egyebek mellett arról is olvashatsz, hogy miként viszonyulnak a pincérek ehhez a kérdéshez, és sok érdekes titkot tudhatsz meg a témában. Olvasd el ezt is!

Vannak azonban országok, ahol nem divat – esetenként sértésnek számít –, ha borravalót akarunk adni, és vannak helyek, ahol kifejezetten elvárják a jattot.

Forrás: getty images
Mi a helyzet a borravalóval külföldön?