„Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” – mondta József Attila, és bár sokan így gondoljuk, senki sem tudhatja, mit tenne mélyvízbe vetve. A huszadik és huszonegyedik század véres valóságához képest a művészi fantázia csekély, a kor- és lélekhű visszatükrözés a jelenbe minden rendező számára alkotót próbáló feladat. Nem kisebb a tét egy-egy történelem fölé emelkedni akaró diktátor ábrázolása esetén sem. A zsarnok is csak ember… vagy nem? Szabad egyáltalán neki emberi arcot kölcsönözni? Hogyan próbáljuk megfogni ördögi személyiségét? Mit mutassunk meg belőle, az eredettörténetet, a rombolást magát, vagy csak egy-egy szeletet abból a rettenetes ökölsorozatból, amit az emberiség arcán hagyott?

Kiválogattuk a mozitörténelem legemlékezetesebb diktátorait, többségében létezőket, de bónuszként betettünk pár fiktív személyt is. Akad benne vígjáték, dráma, fantasy, klasszikus újratöltve – és természetesen sok film kimaradt.

Sztálin

A hagyományos életrajzi filmet az HBO gyártotta 1992-ben, a főszerepben Robert Duvall brillírozott. Duvall a nem különösebben izgalmas képi világot teremtő mű legnagyobb erénye is: egyaránt hitelesen hozza a huszadik század egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosának privát és a kollektív tudatba perzselően beleégett arcát.

Folytatás a galériában!