Az évszázad diktátorai: véreskezű zsarnokok filmen

Borítókép: Az évszázad diktátorai: véreskezű zsarnokok filmen Forrás: pexels/Tima Miroshnichenko
Ahol zsarnokság van… Illyés Gyula verse alapján az is tudja, aki csak törikönyvekben olvasott róla, hogy diktatúrában élni nem egy leányálom. Mi, szolid jólétben és szolid demokráciában leledző európaiak csodálkozással vegyes szörnyülködéssel tekintünk ezekre a rendszerekre, és az egykor volt, vagy – reményeink szerint – tőlünk minél távolabb elhelyezkedő zsarnokokra. Biográfiájuk persze mindannyiunkat érdekelnek.

„Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” – mondta József Attila, és bár sokan így gondoljuk, senki sem tudhatja, mit tenne mélyvízbe vetve. A huszadik és huszonegyedik század véres valóságához képest a művészi fantázia csekély, a kor- és lélekhű visszatükrözés a jelenbe minden rendező számára alkotót próbáló feladat. Nem kisebb a tét egy-egy történelem fölé emelkedni akaró diktátor ábrázolása esetén sem. A zsarnok is csak ember… vagy nem? Szabad egyáltalán neki emberi arcot kölcsönözni? Hogyan próbáljuk megfogni ördögi személyiségét? Mit mutassunk meg belőle, az eredettörténetet, a rombolást magát, vagy csak egy-egy szeletet abból a rettenetes ökölsorozatból, amit az emberiség arcán hagyott?

Kiválogattuk a mozitörténelem legemlékezetesebb diktátorait, többségében létezőket, de bónuszként betettünk pár fiktív személyt is. Akad benne vígjáték, dráma, fantasy, klasszikus újratöltve – és természetesen sok film kimaradt.

Forrás: IMDb/Stalin (1992)

Sztálin

A hagyományos életrajzi filmet az HBO gyártotta 1992-ben, a főszerepben Robert Duvall brillírozott. Duvall a nem különösebben izgalmas képi világot teremtő mű legnagyobb erénye is: egyaránt hitelesen hozza a huszadik század egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosának privát és a kollektív tudatba perzselően beleégett arcát.

Folytatás a galériában!