A mai világban már félve mondunk ki minden jelzőt, amivel valahol egyet is értek, hiszen nagyon bántó tud lenni egy-egy kéretlen megjegyzés annak, aki kapja, ugyanakkor valószínűleg nem értünk volna el egy ilyen zérótoleranciához a nyelvünkben akkor, ha tisztelettel beszéltünk volna embertársainkról. De akármennyire is nem korrekt a mai világban jelzőt használni az előttünk levő hetekre, nincs már szó rá, mint a vénasszonyok nyara.

Valóban nincsen rá másik szó? Nem ugyanaz az indián nyár? Honnan ered a név és akkor most hogy nevezzük ezeket az őszi melegebb napokat?

A vénasszonyok nyara elnevezés egészen a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor az évet még leginkább két időszakra osztották a mostani négy helyett. Volt hideg és meleg, vagyis a téli és a nyári. Ekkor a nyár elejei, felmelegedéssel járó időszakot, amit most tavasznak hívunk, fiatal-asszonynyárnak hívtak, míg a téli időszakot öregasszony-nyárnak.

Közép-Kelet Európában szeptember végén mindig felmelegedik az időjárás egy kicsit, amit az ideérkező magasnyomású levegő okoz. Ez a levegő sok apró pókot szállít ide, kis hálójukkal együtt, amik beakadva a különböző tárgyakba, természeti egységekbe tökéletes helyet biztosítanak a hajnali hideggel járó harmatcseppeknek. Innen ered a név, hiszen ez a jelenség az ősz hajszálakra hasonlít. A német nyelv modernizációjának köszönhetően azonban egy félrefordítás is megfigyelhető a szó német eredetében, ami a magyar “(pók)háló” és az “asszony” ónémet megfelelőinek a felcserélésével jött létre.

A mai világban azonban már egyre kevésbé mondjuk ki a vénasszony nyara kifejezést, pont azért, mert a vén szó ma már máshogy cseng, mint 100 évvel ezelőtt. Ezért sokan az angolszász eredetű indián nyár kifejezést használják az ősz közepi felmelegedésre.

Az Indián nyár kifejezést azért használjuk, mert anno az indiánok a sápadt bőrűektől mindig hamis ígéretekkel tudtak csak megszabadulni, és ez a pár nap az ősz közepén pont olyan hamis ígéret a jó időre, mint azok az üres szavak, amiket az indiánok kaptak.

Bármelyik kifejezés is szimpatikus számunkra, érdemes a vén szót valóban csak az időjárásra használni és nem emberekre. Élvezzük ki ezeket a napokat, használjuk ki az utolsó arcot melegítő napsugarakat, aztán kezdődhet a bezárkózás, bekuckózás a téli időszakra.

Ha pedig kevésbé hoznak izgalomba a tények a szóhasználatainkról, és inkább az érdekelne, hogyan tudod divat szempontjából kihasználni ezt az időszakot, akkor nézegesd meg következő galériánkat!