Mit jelent számodra a nőnap? Ajándékozós típus vagy?

Voltaképp nem sokat. Én úgy tartom, akiknek (amiknek) külön napot kell kijelölni, azok nem kapják meg azt a tiszteletet és megbecsülést, ami járna nekik, körülbelül 365 napon át. Vonatkozik ez az apák napjára, a költészet napjára, a könyv hetére és más sok más effélére. Persze, örömmel veszek virágot nőknek, tulajdonképpen bármikor. Nőnap sem kivétel.

Mennyit változtunk mi, nők, mióta figyelemmel kísérsz bennünket?

Rengeteget. Gyerekkoromban (1950-ben születtem) kezdett terjedni a szokás, hogy az asszony nem a háztartás rabja, hanem ugyanolyan dolgozó, mint a férfi. A „kicsi asszony csókkal várjon” korszaknak vége lett. Ezt a nők örömmel fogadták. Egyúttal igyekeztek emancipálódni, olykor már ők szólították le a pasikat. Egyre többször kezdeményezték a válást is a nők, a férfiak nagy megdöbbenésére. A hippi időszakban aztán a fiúk nőiesedtek, a lányok férfiasodtak – gondoljunk csak a hajviseletre. Engem ez nem zavar, ha én maradhatok férfi, a hagyományos értelemben. De rengeteg gond és konfliktus adódott e nemi konvergenciából. Mi lesz a vége? Bár tudnám.

Az IGEN című kötetedben arról írsz, mennyire meghatározó karaktereidnél a névválasztás. Mi módon választod ki a női neveket?

Két módszerrel. Ha van a figurának valamiféle modellje, akkor annak a nevét alakítgatom át valami mássá, míg markánsan különbözik, de a lényeget mégis megtartja, vagyis tudom kedvelni, szeretni. A másik módszer régebben a telefonkönyv volt, újabban az utónevek vagy a névnapok listája.

Úgy tartod, hogy a jó író képes hitelesen megformálni bármilyen nemű, életkorú és hátterű személyt. Mégis… Kinek a bőrébe bújsz bele könnyebben?

A női figurákkal könnyen azonosulok. Talán azért, mert sok az általában nőinek tekintett tulajdonságom és jellemvonásom. Érzelmes vagyok. Szívesen bocsájtok meg. Erős az empátiám, és a gondolatolvasásban se vagyok rossz.

Az olvasóid, követőid többsége nő. Ez befolyásol Téged, amikor írsz?

Tudom, hogy így van, 24% a férfi, a többi nő, egy tudományosnak elfogadható mérés szerint. De én kizárólag magamnak írok. A Vámos Miklós nevű embert próbálom elvarázsolni. Azzal a titkos reménnyel, hogy ha ez sikerül, az olvasókat is meghódítom. Persze, utóbbi nem mindig sikerül. Sebaj, el tudom fogadni a pech – némely vidékeken: pekk – fogalmát.

Milyennek képzeled Éva anyánkat?

Amilyen az én édesanyám volt, fiatalon. Kivéve, hogy az első Éva szerintem sötétbőrű lehetett, sok az erre utaló jel.

„A férfiak fákká válnak lassankint, a nők viszont kövekké, a fák néha ledőlnek vagy elkorhadnak, de nékünk nőknek mindent ki kell bírnunk.” Ez az idézet a tavaly megjelent Ötvenhét lépés című Karcsú Könyvedből való. Így látod, a nők végeredményben az erősebb nem?

Határozottan. Sokkal többet bírnak és kibírnak. Ők hordozzák hátukon az emberiséget. Nem mellesleg mindannyiunkat ők szülik.

Nőnap alkalmából lepd meg magad egy neked való filmmel! Válassz a mi kedvenceikből!