Amit a szomszédom csinál, szerintem állatkínzás. Vajon fel kéne jelentenem?

Borítókép: Amit a szomszédom csinál, szerintem állatkínzás. Vajon fel kéne jelentenem? Forrás: Getty Images
Egy kollegánk barátja mesélte el, hogy mi zajlik nap mint nap az utcájukban.

Adott egy kertvárosi, családi házas környék, javarészt kedves, összeszokott lakókkal. Az utca egyik oldalán 3 család olyan egyetértésben és békében él egymás mellett, hogy gond nélkül rábízzák egymásra az otthonukat és a háziállataikat, ha például valamelyikük elutazik. Az utca szemben lévő oldalán is családi házak sorakoznak, jómódú lakókkal, azonban valami nem stimmel. Az egyik ház udvaráról szinte megállás nélkül kutyaugatás, vonyítás, sírás hallatszik. Az a „sötét” oldal, ahogyan a lakók egymást között hívják.

A ház egy középkorú, jó munka- és életkörülményekkel jellemezhető pár birtoka, s a gyerekük már rég felnőtt és elköltözött. Két nagytestű kutyát tartanak egy lebetonozott, pár négyzetméternyi területen, s az ebek rendszerint ki vannak kötve.

Míg az utca másik oldalán a gazdák nap mint nap viszik kutyáikat sétálni, az ő kutyáik még soha, egyszer sem hagyták el a területüket – talán csak az állatorvosnál jártak azelőtt életükben.
Forrás: GettyImages

A szomszédokat már évek óta zavarja a kutyák sírása, vonyítása, és többször szóvá is tették a lakóközösségben, a házaspárt pedig megkérték, hogy változtassanak a körülményeken. De semmi nem történt. Már azon kívül, hogy a nőstény kutya minden évben még 2-3-at kölykezik, és akkor még a kiskutyák keserves sipítását is hallani lehet. Az egyik lakó már kihívott egy magát állatvédőnek definiáló szervezettől valakit, de ő azt mondta, ez még nem elegendő ahhoz, hogy feljelentést tegyenek, a kutyák ugyanis nincsenek „annyira rossz” körülmények között.

Azoknak a kutyáknak az evésen kívül semmi más örömforrásuk nincs az életben. Szerintünk azt sem tudják, mi az a séta vagy a játék
meséli ismerősünk.

Persze sok rossz példával találkozni az interneten is, ténylegesen megkínzott ebek fotói csak úgy záporoznak a közösségi oldalakon. Mégis más az, amikor együtt kell élned a tudattal, hogy egy állat – aki nem különb, vagy rosszabb a tiednél –, tőled pár méterre hallhatóan az életéért küzd, vagy az „őrülettől” ugat, amit az évek óta tartó bezártság okozott számára. De mégis mit tehetsz te, az egyszerű szomszéd? Hányszor szólhatsz, kérhetsz, próbálkozhatsz, tehetsz lépéseket a helyzet ellen? Megéri még egy gondot a nyakadba venned? Ha teszel valamit, vajon számíthatsz-e megtorlásra?

Bennünk és a történet mesélőjében is több a kérdés, mint a válasz. Vajon te hogyan döntenél?

És egy sokkal kellemesebb téma: íme a "legveszélyesebb" kutyusok, akik talán még a betörőnek is örülnének!