Amit a szomszédom csinál, szerintem állatkínzás. Vajon fel kéne jelentenem?

Adott egy kertvárosi, családi házas környék, javarészt kedves, összeszokott lakókkal. Az utca egyik oldalán 3 család olyan egyetértésben és békében él egymás mellett, hogy gond nélkül rábízzák egymásra az otthonukat és a háziállataikat, ha például valamelyikük elutazik. Az utca szemben lévő oldalán is családi házak sorakoznak, jómódú lakókkal, azonban valami nem stimmel. Az egyik ház udvaráról szinte megállás nélkül kutyaugatás, vonyítás, sírás hallatszik. Az a „sötét” oldal, ahogyan a lakók egymást között hívják.
A ház egy középkorú, jó munka- és életkörülményekkel jellemezhető pár birtoka, s a gyerekük már rég felnőtt és elköltözött. Két nagytestű kutyát tartanak egy lebetonozott, pár négyzetméternyi területen, s az ebek rendszerint ki vannak kötve.

A szomszédokat már évek óta zavarja a kutyák sírása, vonyítása, és többször szóvá is tették a lakóközösségben, a házaspárt pedig megkérték, hogy változtassanak a körülményeken. De semmi nem történt. Már azon kívül, hogy a nőstény kutya minden évben még 2-3-at kölykezik, és akkor még a kiskutyák keserves sipítását is hallani lehet. Az egyik lakó már kihívott egy magát állatvédőnek definiáló szervezettől valakit, de ő azt mondta, ez még nem elegendő ahhoz, hogy feljelentést tegyenek, a kutyák ugyanis nincsenek „annyira rossz” körülmények között.
Persze sok rossz példával találkozni az interneten is, ténylegesen megkínzott ebek fotói csak úgy záporoznak a közösségi oldalakon. Mégis más az, amikor együtt kell élned a tudattal, hogy egy állat – aki nem különb, vagy rosszabb a tiednél –, tőled pár méterre hallhatóan az életéért küzd, vagy az „őrülettől” ugat, amit az évek óta tartó bezártság okozott számára. De mégis mit tehetsz te, az egyszerű szomszéd? Hányszor szólhatsz, kérhetsz, próbálkozhatsz, tehetsz lépéseket a helyzet ellen? Megéri még egy gondot a nyakadba venned? Ha teszel valamit, vajon számíthatsz-e megtorlásra?