Természetes vadság - Vers Mindenkinek ünnepnapra

Borítókép: Természetes vadság - Vers Mindenkinek ünnepnapra Forrás: a szerző
Felcsendülhet a régi tévés szignál a fületekben: Vers mindenkinek március tizenötödikére.

Tegnap, azaz 2023. március 14-én délután a Bázis - Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában első saját kiadású könyvét lapozgattam. Kellemes munka utáni, mellesleg egy magyartanártól nem szokatlan időtöltés Közép-Kelet-Európában: verset keresgélek. Ajánlani akarok ugyanis egyet március 15.-re az olvasóknak, és most, gondoltam, kivételesen kihagynám az obligát petőfizést, akinek forradalmi sorai kitörölhetetlenül épültek be közös emlékezetünkbe, akár örvendünk ezen otthonosságnak, akár nem, mert mondjuk halálosan unjuk általános óta. (Én egyébként nagyon kedvelem Sándort, de nem feltétlenül a politikai oeuvre-je ragad magával leginkább.) Nem, ebben a hőstelen korban jobban örültem volna valami másnak. Mondjuk egy kortársnak.

Erősen csábított a válogatott költeményekből álló kötetből a nemrég meghalt Kabai Lóránt egyik-másik poémája, vagy Nagy Márta Júlia versei, akit amúgy személyesen ismerek. Végül mégis egy másik költő soraira esett a választásom. Nem kimondottan ünnepi, nem kanonizált és megkövesült, mint a csigaház a kőben, ez a vers azonban mégis szíven talált. Úgy éreztem, nagyon is aktuális, és nagyon is erre a napra való. Ezt érzem ma is, és szeretettel ajánlom mindenkinek.

Pénzes Tímea: Tócsa

Szemöldökömön lecsorog napfény, eső,

belefolyik a tekintetükbe,

mindkettőbe egyszerre.

Felhalmozódik,

életünk végére túlcsordul,

nagyszüleim kertjében abból lett

tenyérnyi tó,

arcukat visszatükröző éggel,

vizipóklábak után maradt ráncokkal.

A legjobb meg sem moccanni,

nehogy beengedjük a fejünkbe

a szakadásokat és árnyakat teremtő

mozdulatokat.

Hinni akartam,

anélkül, hogy tudtam, akarom.

A szemekben és tócsákban megbúvó ragyogást.

Onnan merítem a közös álmokat,

a kéz a kézben végigélt életeket.

Bárcsak megkövesedne az idő,

mielőtt elfog valami és elfogy sok minden,

nagy levegőt veszek a jelenért.

A kötetben a következő költők verseit olvashatjátok:

Tóth Kinga, Csehy Zoltán, Nagy Márta Júlia, Juhász Katalin, Pénzes Tímea, Kabai Lóránt, Gyurász Marianna, Mellár Dávid, Hajtman Kornél, Gužák Klaudia, Veres Erika, Korpa Tamás, Nagy Hajnal Csilla.

A borítót Juhász Rokkó tervezte.

Az ​antológia olyan válogatás, amely a legváltozatosabb formákban képes megjelenni, regionális, nemzeti, poétikai és csoportstratégiákat felmutatni, gyakran magának az antológia „műfaj”-ának az értelmetlenségét, csődjét bemutatni.

A Természetes vadság azáltal értelmezi újra az antológiának mint könyvtárgynak a lehetőségeit, hogy a képzőművészet eljárásait adaptálja. A képzőművészet mintájára ún. kurátori antológiát kap kezébe az olvasó, verskiállítást.

A kötet szerkesztője a kurátor szerepét tölti be, aki egy jól körülhatárolható koncepció mentén a kortárs irodalom azon szövegeiből válogatott, amelyeket az elmúlt évek magyar irodalmának jelentős vonulatába tartozóknak tekint.

A cél tehát kettős. Egyrészt felmutatni, megmutatni, részleteiben, sokszínűségében, változataiban egy lírai beszédmódot, problémaérzékenységet, stratégiát, másrészt dialogikus viszonyba állítani a válogatásban szereplő műveket. Rejtett vagy nem rejtett kapcsolataikból hálózatot létrehozni, perspektívájukat és hangjukat felerősíteni.

Forrás: Bázis