Mesélj kérlek, hogy kerültél a Doktor Balaton című sorozatba?

Nagyon váratlanul történt az egész, mert épp felújító próbáztam, amikor felhívtak, hogy van ez a sorozat, aminek már a pilotját is leforgatták, de megnéznének a főszereplővel, Mészáros Andrissal, hogy működünk együtt. Elmentem és 2 órára rá fel is hívtak, hogy megkaptam a szerepet. Általában 3 fordulós castingok szoktak lenni, úgyhogy mondhatni ez aránylag könnyen jött, de tényleg annyira jól működtünk Andrissal, hogy én kellettem a csapatnak, és ez nagyon jól esett.

Mesélj kérlek picit a karakteredről!

Krisztát játszom, egy színházi öltöztetőt, aki Doktor Balaton barátnője. Egy nagyon kedves lány szerintem, de nincs nagyon rendben jelenleg, nagyon nehéz élethelyzetben van és csak ennyit mondanék el. A többi majd kiderül. Sok problémával kell majd megküzdenie, sok esetben nagyon hétköznapi problémákkal, amikkel sokan fognak tudni azonosulni. Bár Kriszta nem biztos, hogy a legjobban fogja kezelni ezeket a problémákat... Egyébként nagyon jó humora van, egy életre való nő, viszont mivel össze van zavarodva, és ez a zavarodottság rossz oldalát hozza ki, így eleinte ellenszenvesnek tűnhet majd.

Milyen volt a forgatás? Hogy érezted magad? Ha jól láttam az előzetest, gyakorlatilag még nyáron vettétek fel a jeleneteket?

Igen, majdnem. (nevet – a szerk.) Augusztus elején kezdtük el és november végén végeztünk. Nagyon jó élmény volt, ilyen nagy szerepet még nem kaptam sorozatban, egy teljesen új kihívás volt. Meg kellett tanulnom, hogy mennyire fontos a koncentráció, a türelem, a fegyelem. Itt nagyon gyorsan történik minden, mindig ott kell lenni fejben. Jó tanulási lehetőség volt. De kiváló partnereim is voltak, Andrással is nagyon jó volt dolgozni és az édesanyámat alakító Fésűs Nelli is fantasztikus partner volt. Nagyon jó, nagyon profi csapat jött össze.

Milyen volt ilyen nagy nevekkel együtt dolgozni? Ilyenkor nem izgul az ember még jobban, nem kétszer akkora a stressz, hogy jól teljesíts előttük, mellettük?

Miattuk nem izgultam, mert tényleg nagyon kedves és figyelmes volt mindenki mindenkivel. És egyébként sem igazán vagyok már az a túl izgulós, rágörcsölős típus. Persze, óriasi dolog volt látni a nagy neveket, Bodrogi Gyulát, Voith Ágit, ahogy készülnek egy-egy jelenetre, ahogy dolgoznak. Velük ugyanis sajnos nem volt közös jelenetem. Szóval ez számomra nem volt nehéz, inkább az, hogy ebbe a fajta munkaritmusba száz százalékot nyújtani minden alkalommal és azt érezni, hogy a maximumot nyújtottam. De úgy érzem, hogy sikerült. Bele kellett szokni, hogy milyen is ez. Az első pár nap nehéz volt, de sok segítséget kaptam a rendezőktől is. Ha az ember magát adja, ha dolgozni akar és alázatosan is dolgozik, akkor én azt tapasztaltam eddig nem lehet probléma.

Van olyan dolog, tapasztalat, amit a forgatáson tanultál meg, amit tovább tudsz vinni a jövőben a hasonló munkákra, forgatásokra?

Én a Doktor Balaton felvételei során be kell valljam, hogy az operatőröktől tanultam a legtöbbet. Egészen pontosan azt, hogy ha kétszer felveszünk egy jelenetet, akkor ugyanabban a jelben álljak, hogy meg tudjam kétszer ugyanazt csinálni, hogy különböző szögből is fel tudják venni úgy, hogy tényleg ugyanolyan legyen. Hogy ugyanabban a jelben maradjak. Tudom, ez apróságnak hangzik, de ez nekem fontos tanulnivaló volt.

Ez nagyon érdekes és nézőként nem is feltétlen gondol ilyenre az ember, pedig logikus. A Doktor Balaton oldalán egy interjúban említetted, hogy a családban sok a müvész. Ennek hatására választottad a színészetet hivatásodul?

Nem. Igazából mindig bennem volt a produkálásra, a szereplése való hajlam, gyerekkoromtól fogva nagyon exhibicionista voltam. A szüleim és a régi tanáraim szokták mesélni, hogy ők már elég korán látták, hogy szeretek szavalni, énekelni, a középpontban lenni. De sokáig inkább a műsorvezetés érdekelt, a gimnáziumban is sokszor vezettem eseményeket, gálaműsort. Azt hittem, hogy efelé fogok menni. De annyira szeretem mások élethelyzetébe beleképzelni magam – és ez a magánéletben is jellemző, hogy aztán inkább ebbe az irányba indultam el. Szeretem mások szemével nézni a világot, mások bőrébe bújni.

Pár óra múlva bemutatód van, minden nap próbálsz és a forgatásokat is alig pár hete fejezted be, úgyhogy félve kérdezem, hogyan készülsz a karácsonyra? Egyáltalán tudsz-e készülni?

Igen, pont főpróba hetem van Nyíregyházán, most mutatunk be egy nagyon izgalmas darabot, de sajnos a jelen helyzetben nézők nélkül, a rendező és a dramaturg ül majd csak a nézőtéren. De ezután úgy döntöttem, hogy 10 napra karanténba vonulok. Szeretnék ugyanis utána hazamenni a szüleimhez és családi körben tölteni az ünnepeket és véletlenül se szeretném, hogy esetleg pont bennem lappangjon valami és fertőzzem meg őket.

Akkor ez a 10 nap talán az elmúlt hetek pörgése után segít a lelassulásban.

Igen, és nagy szükségem is van rá. Bár biztos, hogy az első pár nap furcsa lesz, hogy nem kell állandóan mennem valahova, csinálnom valamit. Jellemző rám ugyanis, hogy egyszerre 2-3 dolgot csinálok, akár az ország 3 különböző pontján. De most nagyon jót fog tenni 10 nap semmittevés. Nagyon kimerültem ugyanis az elmúlt hetekben. Jó fáradtság ez, izgalmas időszak van mögöttem és nagyon hálás is vagyok, mert jó dolgok történtek velem, jókor. Nagyon szeretek saját kézzel készíteni ajándékokat, úgyhogy valószínűleg ezzel fogom lefoglalni magam a következő 10 napban.

És hogy készülsz 2021-re? Milyen terveid vannak?

Közben második éves vagyok gyógypedagógia szakon – most fogom a második évet abszolválni és szeretnék szakosodni logopédiára. Remélem sikerül jól zárnom az alapképzést. Nagyon fontos, hogy ez meglegyen. És közben januárban el is kezdek próbálni egy új darabot, amit remélem, hogy már közönség előtt tudunk bemutatni. Várom nagyon, hogy újrainduljon a színház, mert nekünk is hiányzik az igazi színház, nézőkkel, tapssal. Remélem, hogy 2021 ilyen szempontból jobb lesz.

Nem akarlak már sokáig feltartani, de logopédia? Erről még mesélj, hogy egy színésznő miért kezd el logopédusnak tanulni?

Gyerekkorom óta érdekelt ez is párhuzamosan. Mások problémáját jobban látom és jobban meg is tudom oldani. Talán ehhez köthető. Nem is akarom összemosni a kettőt, nem színházban szeretnék majd színészek logopédusa lenni, autista és sérült gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Szerintem tökéletesen össze lehet majd ezt is egyeztetni. Hiszem, hogy ha valamit igazán akarunk és csináljuk, teszünk is érte, akkor sikerülni fog. Ráadásul ez engem nagyon kikapcsol, amikor bemegyek az órára vagy gyakorlaton vagyok. Ez egy teljesen más fajta munka, miközben itt is fontos a türelem és az alázat. Mindkettő én vagyok és ez a kettő nagyon kiegészíti egymást. Amikor a színház feldob, akkor a gyerekekkel való foglalkozás, és a segítség tökéletesen lenyugtat. El se tudnám képzelni az életemet enélkül a két dolog nélkül.

Hogy néznének ki, milyennek születnének kedvenc sorozatpárjainknak gyerekei? Mutatjuk!