Szólnom kellett volna? – Amikor azt látom, hogy egy gyerek nem tiszteli az állatokat

Borítókép: Szólnom kellett volna? – Amikor azt látom, hogy egy gyerek nem tiszteli az állatokat Forrás: Getty Images
Te szólnál a szülőnek, ha nem tetszik, amit a gyereke csinál?

Számomra mindig is az egyik legszívszorítóbb érzés volt az, ha ártatlan állatokat láttam szenvedni. Gyakorlatilag ezért tiltok le minden olyan ismerőst a Facebook-hírfolyamról, aki állandó jelleggel állatkínzásokról tudósít figyelemfelkeltő szándékkal, és azért vagyok képtelen ilyeneket nézni a tévében. Nem vicc, majdnem kikapcsoltattam a John Wicket, mert lelőtték benne a kutyát. Ezek után nyilván nem nehéz elképzelni, hogy élőben még kevésbé bírom nézni ezeket a borzalmakat – vagy bármi más olyan tevékenységet, ami szerintem nem jó egy ártatlan állatnak. A hétvégén pedig sajnos ismét belefutottam egy ilyenbe: egy nagyjából 4 éves kisfiú sétált az édesanyjával a Duna partján és kavicsokat dobált a vízbe.

Amivel még nyilván nem lenne probléma, hiszen kölyökként ki ne élvezné, ahogy pattog a kavics a vízen, vagy hogy fitogtathatja az erejét azzal, milyen messzire tud eldobni. Azonban ez a kisfiú az 1-2 hetes, még pelyhes kiskacsákat és azok szüleit vette célba.

Forrás: greatschools.org

Először azt hittem csak véletlenül repült arra a kavics, mert hát ebben a korban azért még elég koordinálatlan a gyerekek mozgása. De nem, a kiskölyök kifejezetten a kacsákat célozta meg. Körbenéztem, hogy más is látja-e, de csak a valamivel fentebb sütkérező apuka bólogató tekintetét sikerült elkapnom. Szerencsére a szárnyasok gyorsan felmérték a helyzetet és menekülőre fogták, így nem sérültek meg, de ha maradnak, biztos kapnak egy-két kavicsbombát a nyakukba.

Nem tudom, ki hogyan van vele, én nem vagyok az a típus, aki más gyerekére megjegyzést tesz vagy nyilvánosan a szülőket oktatja ki.

Így nem szóltam, látva, hogy úgyis abbahagyta a kölyök, miután távozott a kacsacsalád. De azért pocsékul éreztem magam utána, és folyton az kavargott a fejemben, hogy "ilyenkor miért nem állok a sarkamra, és szólok be az anyukának..."

Mert ha nagyon őszinték akarunk lenni, nagy valószínűséggel feltehetjük a kérdést: milyen felnőtt válik ebből a gyerekből? Aki nem tiszteli a természetet, ész nélkül tépkedi a növényeket, sebzi meg a fákat, bántja az állatokat?

Forrás: getty
Nemrég galambokat köpködő kamaszokat láttam ülni egy parkban a padon. Mit értem volna el, ha odamegyek hozzájuk papolni?

Azt hiszem, manapság a dorgálás vagy a nem várt helyről érkező nemtetszés kinyilvánítása fabatkát sem érne. Vagy talán rosszul gondolom? Nos, legközelebb, ha ilyet látok, megpróbálkozom határozottabban fellépni.