A világ legmagasabb hegycsúcsa, meghódításának kalandját, izgalmát sokan keresik. Mindenki más céllal indul neki: van, akit a teljesítmény, van, akit belső tűz, és van, akit a kaland vonz. Valaki egy üzenetet visz és szeretné, ha minél több emberhez eljutna. Hiszek benne, hogy mindenkinek, aki elindul egy ilyen embert próbáló expedícióra, jó oka van rá, és felelősséggel teszi.

A felelősség tényleg kulcsfontosságú egy ilyen túra esetében. Persze nemcsak magadat kéne bebiztosítanod, hanem bizonyos környezetvédelmi felelősségvállalásnak is meg kell(ene) felelned. Több éve folyamatosan lehet hallani és látni, hogy a hegymászók nemcsak arról számolnak be, milyen teljesítménnyel érték el a csúcsot – oxigénpalackkal vagy anélkül, serpák segítségével vagy egyedül -, hanem azt is elmondják és megörökítik, milyen szemetet hagy maga után egy-egy ilyen csúcshódítás.

Évente számos hegymászó, serpa és magaslati hordár utazik az Everestre, és akaratlanul is jelentős mennyiségű, biológiailag lebomló vagy nem lebomló hulladékot hagy maga után. A legmagasabb csúcsokon felhalmozódó piszok ijesztő kihívás elé állítja a hegyvidéki hulladékgazdálkodást.

2019-ben több, mint 10.000 kg szeméttől tisztították meg a hegycsúcsot. Azóta két évente rendeznek ilyen akciót, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos ennyi nem elég. Ahogy nő a hegymászók, kalandvágyó Everest-hódítók száma, ezzel arányosan nő a szemét mennyisége is. A hulladékgyűjtés befejezése után a csapatok átadják az újrahasznosítható részt a partnereiknek további feldolgozásra, elősegítve a fenntartható hulladékgazdálkodási gyakorlatot. A figyelemfelkeltés és a nyilvánosság bevonásának ösztönzése érdekében a Mountain Clean-up Campaign digitális képernyőket használ olyan városokban, mint Katmandu, Lalitpur, Pokhara és Bharatpur, hogy bemutassák a folyamatban lévő takarítási erőfeszítéseiket.

Suhajda Szilárd története sok szempontból megrendítő, és egyben példaértékű is. Ő pontosan úgy mászott hegyet, ahogy mindenkinek illene. Nem hagyott maga után hulladékot, eszközeit összeszedte és levitte a hegyről minden egyes alkalommal. Célja a zero ökológiai lábnyom volt.

Aki eljut a világ tetejére – gondolom naivan –, tisztában van azzal, mire képes a természet. Ismeri az erejét, a gyönyörűségeit és azt is, hogy mi, emberek milyen hatással vagyunk a törékeny egyensúly felborulására. Ezért is lenne fontos, hogy a védelemre minden esetben törekedjük – természetesen nem csak a Mount Everesten, hanem hétköznapjainkban, vagy akár egy hétvégi kirándulás alkalmával is.

forrás 1., forrás 2.

Kattints a lenti galériánkba, nézd meg, hogy mennyi hulladékot képes maga után hagyni az ember, egy csúcshódító expedíció után.