Hogy miért tűrik el ennyien és ilyen sokáig a szexuális zaklatást? Salma Hayek borzalmas Harvey Weinstein-történetéből kiderül...
Nagyon csúnya és komplex sztorival állt elő Salma Hayek színésznő a New York Times egy terjedelmes cikkében. Kiderül belőle, hogy Weinstein a legkülönbözőbb szakmai és személyes eszközökkel gyakorolt nyomást rá éveken keresztül, amelynek következtében kis híján nem sikerült befejeznie a Frida című filmet. Íme az esszé legfontosabb pontjai:
– A 90-es, 2000-es években lehetetlennek látszott, hogy egy mexikói származású sztár filmfőszerephez jusson Hollywoodban. De Salma megkapta ezt a lehetőséget. Nagyon felnézett Weinsteinre és a Miramax stúdióra, amelyet a minőségi, kockázatvállalástól sem visszariadó filmkészítés fellegvárának tekintett.
– Weinstein folyamatosan zaklatta, újabb és újabb gusztustalan ajánlatokat tett neki: közös zuhanyzás, masszázs, orális szex, meztelenkedés egy másik nő társaságában. Ezekre Hayek mind nemet mondott, amire Weinstein minden alkalommal dühkitöréssel reagált. „Azt hiszem, semmit sem gyűlölt annyira, mint a ‘nem’ szót” – írja Hayek. Egyszer még azzal is megfenyegette a színésznőt, hogy megöleti.
– Weinstein ezután számos rövid határidős plusz feladatot bízott Hayekre, aki a Fridában producerként is dolgozott. Ezekért Hayek nem kapott pénzt. Weinstein erőszakolta ki Hayeknél azt is, hogy ismert arcokat válogasson be (szintén rövid határidővel) kisebb szerepekre, például Antonio Banderast, Edward Nortont, Geoffrey Rusht és Ashley Judd színésznőt, az egyik első prominens hollywoodi sztárt, aki idén októberben vállalta, hogy Weinstein zaklatta.
– A Frida forgatása alatt Weinstein elégedetlen volt a filmmel, nem találta Hayeket elég jó színésznőnek és mindent megtett, hogy Frida mégse sántítson és ne viseljen összenőtt szemöldököt. Azzal fenyegetőzött, hogy leállítja a produkciót. Nem érdekelte, hogy Hayek producerként addigra már a mexikói kormánnyal is tárgyalt és különleges helyszíneket (például Frida eredeti lakhelyeit) is beszervezett a forgatásra, amelyek nem is voltak látogathatók. „Az egyetlen dolog, amit észrevett, hogy nem vagyok szexi a filmben” – írta Hayek.
– Weinstein egyetlen feltétellel egyezett bele abba, hogy befejezzék a filmet: ha Hayek felvesz egy szexjelenetet egy másik nővel, és ragaszkodott a teljes meztelenséghez. Végül a rendezőnő közbenjárására megelégedett egy tangójelenettel Hayek és Ashley Judd között, amely csókban végződött, és a szexjelenet kimaradt a filmből.
– De egy másik szexjelenetet azért felvettek (egy francia táncosnővel), és a felvétel napján Hayek ideg-összeroppanást kapott. „Egész testemben remegtem, kapkodtam a levegőt és képtelen voltam abbahagyni a sírást” – írja. Később el is hányta magát a helyszínen, egy darabig állt a forgatás. – A stáb nagyon meg volt lepve a viselkedésemen, mivel senki sem tudott arról, mi zajlott köztem és Harvey között.
– Hayek a fenti megalázó eset után nem vett részt a film utómunkálataiban. Weinstein az elkészült filmet rögtön videótékákba akarta küldeni, és a rendezőnek, Julie Taymornak kellett kiharcolnia, hogy tesztvetítsék a filmet. A közönségnek annyira tetszett, hogy végül bemutathatták egy New York-i, majd két Los Angeles-i moziban.
– „Néhány hónappal később, 2002 októberében ez a film a példaképemről – erről a mexikói képzőművészről, aki sántított és összenőtt szemöldöke volt és akit senki sem ismert el a maga idejében, egy film, amit Harvey egyáltalán nem is akart, olyan kasszasikert hozott, amit senki sem tudott volna megjósolni, és bár ő minden támogatását megvonta tőle, hat Oscar-jelölést hozott a gyűjteményébe.” Ezek közül kettőt meg is kapott a Frida, de ennek Weinstein egyáltalán nem tudott örülni.
– „Soha többet nem kaptam filmfőszerepet tőle, és a többi filmben, amelyre a szerződésem kötelezett a Miramaxszel, csak kisebb mellékszerepeket játszottam.”
Bár a szexuális zaklatás mindig hatalmi eszköz és ezt Hayek most megjelent esszéjénél semmi sem illusztrálja jobban, a történet még bonyolultabb kérdéseket vet fel. Például azt, hogy mennyire magára marad egy nő (pláne egy külföldről jött, akcentussal beszélő nő) abban, hogy eldöntse: meddig mehet el a karrierje érdekében. Főként azután, hogy egy egész produkciós stáb éveken át minőségi munkát végzett! Van-e joga nemet mondani egy szexjelenetre, amiről csak ő tudja (vagy legalábbis azt hiszi, hogy így van), hogy a főnöke szexuális fantáziájának szüleménye? Önmagában is hollywoodi filmtéma.
Az is elég egyértelműen kiderül az esszéből, miért nem hibáztathatók az áldozatok amiatt, hogy akár évtizedeken át hallgattak. Mert úgy van felépítve a rendszer, hogy muszáj legyen hallgatniuk, mert kiszolgáltatva érzik magukat egy súlyos pénzügyi és jogi feltételekkel körülbástyázott bizniszben, amit teljesen felborítana, ha megszólalnának, s maguk is egy szexbotrány szereplőivé válnának.
És természetesen még összetettebb azoknak az áldozatoknak a helyzete, akik igent mondtak a beteges közeledésre, és esetleg fényes karriert köszönhetnek a döntésüknek. Ők bizonyára bűnrészesnek tekintik magukat inkább, mint áldozatoknak – nem véletlen, hogy ehhez hasonló történet alig kerül napvilágra, ellentétben a „valahogy sikerült kimenekülnöm” típusú sztorikkal.
Weinstein amúgy a PR-osa útján tagadta Hayek vádjait arra hivatkozva, hogy egyes befektetők Jennifer Lopezt szerették volna Frida szerepében látni, és ő, Weinstein ragaszkodott Hayekhez. A szexjelenetet nem ő harcolta ki, hanem a festőnő karakteréből következett, a forgatáson nem volt jelen – olvasható egyebek mellett a közleményben.