Robi esete a régi szakácskönyvvel

Borítókép: Robi esete a régi szakácskönyvvel
Véletlenül benyúltam a szakácskönyvek közé, és mit találtam?

Lustán indult a nap, valahogy korán keltem, és még nem kellett elkezdeni a reggeli őrjöngést a gyerekkel, hogy keljen-készüljön-egyen-mossonfogat-cipő-frászkarika.

Olvasd el ezeket is:
„Shabby chic" lakberendezés – a kedvenceink már a Pinteresten!
A legjobb vintage lelőhelyek
A Singert csak olajozni kell– interjú egy varrógépműszerésszel

Szóval üvöltöző rigók, meg mindenféle firlefranc hangja a kertből, a kávém, és jómagam.

Pitymall.

Jártamban benyúltam a szakácskönyvek közé, kikaptam egyet, amit még pöstiként antikvároltam a Hollán Ernő utcai kis üzletben (remélem, az is megvan még).

Az Új Idők Második Receptkönyve 1934-ből olvasói receptek gyűjteménye Gróf Zichy János Istvánnétól Szedlák Manyán keresztül Dr. vitéz Doroghy Jenőnéig. Minden üres felület kiegészítve az előző tulaj kézzel írt receptjeivel. Érték, na.

És most, kérem, ideidézem az előszó egy csodálatos részét:

„Még a béke legvirágzóbb ősidejében, a század elején, amikor az embereknek nem volt egyéb dolguk, mint az, hogy különböző kifinomúlt egyéni problémákkal tegyék boldogtalanná önmagukat és egymást, – egy külföldi hetilap pályázatot hirdetett annak az örök és még ma is megoldhatatlan kérdésnek a kibogozására, hogy mivel kötheti le a nő a férfit?”

Természetesen rengeteg válasz érkezett. Nyilatkoztak az összes szakértők: elszánt lányos anyák, nyugalomba vonult anyósok, a házasság fáradalmait pihenő elvált asszonyok s a módfelett fanyar és rezignált feleségek. Az első díjat egy nagyon okos és igen józan hölgy nyerte. Azt, hogy nagyon okos és józan volt: tehát kiábrándult és tapasztalt, az egyetlen mondatban megfogalmazott, kemény és költőinek, vagy finomnak éppen nem nevezhető válaszából látni. Ez a bölcs személyiség ugyanis légies magyarázatok, lélektani következtetések és megható példabeszédek helyett, így felelt:

„Tartsd jól a bestiát!”

Szépen becsuktam a könyvet, elkortyoltam az utolsó korty kávémat, és most vigyorogva várok.