Borítókép: Önmagunk megismerésének legjobb útja a tanulás - interjú Dr. Tóth Ágnessel

Önmagunk megismerésének legjobb útja a tanulás - interjú Dr. Tóth Ágnessel

Dr. Tóth Ágnes oktatási szakértő, a Budapesti Metropolitan Egyetem elnök-vezérigazgatója színes széken kínál hellyel az Infoparkban lévő új campuson. Szeptemberben elkezdődött az új tanév és ezen a campuson többek között a média design szakos hallgatók töltik meg egyetemi élettel a folyosókat. Ágnessel arról beszélgettünk, hogy milyen lesz a jövő oktatása, és vajon milyen kompetenciákkal rendelkező hallgatók érkeznek és távoznak majd végzősként az egyetemekről.

Mennyire fontos a boldoguláshoz önmagunk megismerése?

Önmagunk megismerésének legjobb útja maga a tanulás, hiszen a tanulás mindig saját magunkról is szól. Természetesen oktatás és tanulás viszonylatában szoktunk beszélni tudásátadásról is, de lássuk be, hogy ez valójában nem létezik. A tudást mindenkinek magának kell felépítenie, átadni nem lehet. Mindannyian csak önmagunkhoz tudjuk hozzákapcsolni a megszerzett tudáselemeket, információkat. Így minden tudással valójában önmagunk megismeréséhez jutunk közelebb. Emellett természetesen magáról az egyénről is tudunk tanulni, odafigyelni, így magunkat is tehetjük a tanulás tárgyává.

Amikor egy ma 18-19 éves fiatal egyetemet választ, akkor mennyire szempont számára az, hogy az egyetemen megtalálja a saját útját?

Sokan vannak, akik erős belső driverrel érkeznek. Számukra fontos, hogy olyan felsőoktatási intézményt válasszanak, ahol ki tudnak teljesedni, végig tudjanak menni a saját útjukon. Azt látjuk azonban, hogy mostanában a legtöbb jelentkező nem így, hanem sokkal bizonytalanabb állapotban érkezik meg a felsőoktatásba. Nem tudja még, hogy mi az az út, amit szeretne bejárni. Ezért inkább a munkaerőpiacot figyelik és ebből próbálják eldönteni, hogy mik lehetnek azok a pozíciók, amiket szeretnének betölteni. Ezért is van nagy felelőssége az egyetemeknek. Egyrészt meg kell mutatniuk, hogy azok a pozíciók, amik most elérhetők, egyáltalán nem biztos, hogy néhány év múlva ugyanígy létezni fognak, így inkább a kompetenciák fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, másrészt az is az egyetem feladata, hogy a helyes irányba terelje az önismeret útján a hallgatót.

Mennyi ebben a bizonytalanságban a szülők vagy a fiatalok szerepe?

Amilyen komplex ma a világ, egyáltalán nem elvárható egy 18 évestől, hogy értse, hogy az ő helye hol van benne. Nem baj az, hogy nem áll készen arra, hogy pontos választ adjon a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre. Ehhez lényegesen több információra van szüksége az adott tudományterületről, de elsősorban saját magáról. A középiskolának és a szülőnek jelentős szerepe van a pályaválasztásban, de elsősorban akkor, ha korán kijelölik azt az utat a fiatal számára. Jellemző ez például az orvosi pályánál, ahol megfigyelhető, hogy az erre a pályára jelentkező fiatalok családjában jellemzően vannak orvosok. Azokban a családokban, ahol ez nem dől még el 18 évesen, ott a hallgató előtt még nincs kijelölt pálya és ezzel nincs is semmi baj. Az oktatók felelőssége, hogy olyan utakat mutassanak számára, ami beindítja a drivereit.

Milyenek ezek a jó oktatók, jó pedagógusok?

A legfontosabb képessége, hogy olyan hangulatot tud teremteni az órán, hogy a hallgatók akarjanak tanulni. Olyan jó kapcsolatot ápol személyes szinten a fiatalokkal, hogy képes a tananyag iránt felkelteni a személyes kíváncsiságukat. Ha ez nincs, akkor nem lehet olyan mértékben motiválni a fiatalokat, hogy minden energiájuk benne legyen és kihozzák magukból a legtöbbet. Márpedig, ha valaki tehetséges, de nem hozza ki magából ezt, akkor ebből semmit sem fogunk látni. Nekünk oktatóknak a hallgatókkal úgy kell kommunikálnunk, hogy érezzék, nagy figyelmet szentelünk nekik. És természetesen egy jó pedagógus nagyon alaposan ismeri a tárgyát, így igazán érdekes utakat, kérdéseket, megoldásokat tud mutatni a hallgatóknak.

Egyre gyakrabban hallani, hogy a gyerekek ma le vannak terhelve. Valóban olyan nagy baj ez?

Ha egy tanulónak magas a stressz-szintje az tényleg nem jó. Az, hogy tudásban, tananyagban elbírna-e még többet…? Lehet, hogy sokkal többet is. De ehhez fel kell kelteni a kíváncsiságát. Ha valaki azt tanulja, ami érdekli, és azzal tölt el 8-10 órát is akár, azzal semmi gond nincs. Nem az a baj, ha sokat tanul, hanem az, ha ezen stresszel, ha a jegy miatt aggódik vagy amiatt teljesít. Pedig az értékelés normális dolog. A munkahelyen is éppen úgy működik, mint az iskolában. A kérdés csak az, hogy a pedagógus mire használja az értékelést. Ha arra, hogy visszajelzést ad és pozitívan megerősíti azt, hogy jó úton jár a fiatal, akkor az értékelés nagyon hasznos lehet. Ha azonban csupán annyiról szól, hogy kettest írt és már nincs lehetősége tanulni, akkor nem is fog, hiszen semmi energiája nem marad ebben a helyzetben. De ha ez egy visszajelzés arról szól, hogy most itt tartasz, erre menj tovább, én így segítek neked ezen az úton, akkor az a diák, aki ezt megkapja hegyeket tud megmozgatni.

Mit tanácsol, mit tanuljon ma egy fiatal?

Önmaga megismerése mellett fejlessze azokat a képességeket, amelyek a folyton változó világban felértékelődtek. Ezek közül a legfontosabb a reziliencia, az a képesség, hogy alkalmazkodni tudjon, például a technológia változásaihoz. Ez olyan mértéket ölt, hogy most még csak elképzelni sem tudjuk, hogy miben lesz más a világ akár 5 vagy 10 év múlva. Gondoljunk csak bele hol tartott ez a technológia akár 5 évvel ezelőtt? Ezért az biztos, hogy a nehezen automatizálható feladatokból egyre több hárul ránk, ezért érdemes ezeken a területeken fejleszteni magunkat. Ezek a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás és a kreativitás.

Galériánkban Pokorny Liával olvashatsz interjút!