Nyáry Krisztián: Az utolsó levél

nyáry krisztián,levél Forrás: Éva magazin / Galgóczi Németh Kristóf
„A saját utolsó levelemet két éve kaptam egykori szentesi gimnáziumi tanárnőmtől.” Nyáry Krisztián írása a január–februári Éva magazinban jelent meg – olvass bele!

A 90 éves Bácskai Erzsi néni kalligrafikus kézírással írott sorokban érdeklődött felőlem, és tudósított a hogylétéről. A levelet borítékba tette, bélyeget ragasztott rá, és elsétált vele a legközelebbi postaládáig.

Ha a 90-es évek előtt születtünk, nagyjából ez a rítus jut eszünkbe, amikor a levél szót halljuk. Egy borítékba illő, kettőbe vagy négybe hajtható papírlap, rajta kézzel vagy géppel írt, véglegesnek szánt sorokkal. A Magyar nyelv értelmező szótára is így tudja. Meghatározása szerint a levél „távollevő személyhez intézett, papírlapra írt, rendszerint borítékba zárt, leragasztott vagy lepecsételt s főleg postán továbbított értesítés, tudósítás, közlés”. Csakhogy Erzsi néni sorai előtt én már négy vagy öt éve nem kaptam élő embertől levelet, és azóta is csak robotok írnak nekem. Az pedig nem levél.

Hét könyv arról, hogyan nyaraltak régen az emberek – nézd meg ezt a galériát is!