Azt hiszem, megtaláltam azt a témát, amiről az ’angol tudósok’ még nem végeztek felmérést! Ez pedig a következő: mennyi időnk van arra, hogy eldöntsük, felvesszük-e a bejövő hívást vagy sem?

Sehol nem találtam erre a kérdésre egy kutatást, egy tanulmányt, pedig aztán már mindenről, akár még a kisnyulak répaválasztási szokásairól is lehet egy nem reprezentatív felmérést találni a neten.

Így statisztikával sajnos nem tudok szolgálni a témában. Pusztán csak azt tudom elmondani, hogy én ha kapok egy telefonhívást, a minimum, hogy az 4. csörgés után észlelem a bejövőt, lévén le van halkítva a telefonom (13 éve le van halkítva, amióta megvannak a gyerekeim). Így az 5. csörgés magasságában, mint az őrült kapom fel a telefont úgy, hogy csak egy pillantást tudok vetni azt megelőzően a kijelzőre.

Tehát, abban ez egy villám pillantásban kell jól beazonosítanom a hívó személyét. És persze van olyan, hogy olyat veszek fel, akit nem nagyon szeretnék, például egy életbiztosítási ügynököt, aki levakarhatatlanul félévente biztosan felhív.

Hogyan ’óvom’ meg magam a kellemetlen hívásoktól? Vagy épp, hogyan hagyok üzeneteket magamnak a hívott fél személyével kapcsolatban?

A nagy trükköt szerintem ti is ismeritek: jelzőkkel ellátva mentem el az illető számát! Így, ha legközelebb hív, a kijelzőn felvillanó nevet látva már tudod is, kivel van dolgod...vagy épp nem lesz...

Gyöngyszemek, mondhatni valódi gyöngyszemek jöttek össze minigyűjtésem során, amikor is azt kértem kis dolgos és ismerősi körömtől, hogy árasszanak le a telefonjuk címlistájában található vicces névjegyeikkel.

Galériánkban jöjjenek most ezek a gyöngyszemek!