Az idén 73 éves Nádasdy Ádámról valószinűleg már sokan hallottunk, hiszen nyelvészként és irodalmárként is ismert: van nyelvészeti műsora a Klubrádióban, fordított Shakespeare-t és Dantét, és idén ő nyerte az Aegon irodalmi díjat legutóbbi, 2019-ben megjelent verseskötetéért. A szakállas Neptun ráadásul idén már a második könyve, hiszen nemrég jelent meg a Milyen nyelv a magyar? című nyelvészeti ismeretterjesztő munkája is.

A szakállas Neptun tizenkét történetben beszél a meleg férfiak életéről. “A novellák nem rólam szólnak, de többnyire az én fiatalabb koromban, a ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as években játszódnak” - írja a szerző a bevezetőben. Vagyis a szövegek többsége a Kádár-rendszer évtizedeit idézi meg, a helyszínek viszont egészen változatosak: Budapest mellett Szeged, London és New York is megjelenik. És mivel a rendszerváltás előtt a homoszexualitás még egyáltalán nem volt olyan általános beszédtéma sem a magánéletben, sem a közbeszédben, mint ma, néha szívszorító olvasni, hogyan is gondolkoznak magukról a novellák hősei. “Vedd tudomásul, hogy két fiú között nincs olyan, hogy szerelem” - mondja a tizennyolc éves Lajos a szerelmének, Dénesnek. “Folyton ezzel jössz. Szerelem! Ahhoz egy fiú kell meg egy lány. Jó, parancsolj, akkor most melyikünk a lány?”

A történeteknek azonban csak egy kisebb része szól arról, miként jön rá valaki arra, hogy meleg vagy miként vállaja ezt mások előtt. Persze ilyen is akad: a Nagyhideghegy című szövegben egy pár, Csongor és András egy KISZ-es kirándulásra mennek. Egyikük vállalni szeretné a többiek előtt a szerelmét, a másikuk nem. Ennek a történetnek az erejét az adja, hogy mindkét fél teljesen érthető: nem az derül ki, amit várnánk, hogy “persze hogy annak van igaza”, aki szerint ezt vállalni kell. Az élet ennél bonyolultabb.

A novellák nagyobb része egyszerűen a hétköznapokról szól: főként arról, miként küzdenek egymással és egymásért egy-egy pár tagjai. És éppen ezt szeretem ebben a könyvben: számomra A szakállas Neptun legfőbb erénye az, hogy nem ideologikus. Nem egy heteroszexuális olvasót képzel maga elé, akinek tanítani akarna valamit “a melegekről úgy általában”. Ezért aztán a melegek éppen olyanok a könyvben, mint bárki: sokfélék. Vannak itt végzős gimnazisták, van külföldibe szerelmes magyar, fiatalba szerelmes idős, proliba szerelmes értelmiségi. Van viszonzott szerelem és viszonzatlan, szabadszájú és szemérmes, van alkalmi ráfanyalodás a másikra és van tartós életszövetség.

Sokszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy amikor egy történet (egy könyv vagy egy film) melegekről szól, akkor hajlamosak vagyunk úgy közelíteni hozzá, hogy azt kérdezzük: “elég progresszív-e?” Mintha lenne egy lista a fejünkben arról, hogy miről is kell szólnia, mit kell megmutatnia az ilyen történeteknek. Nádasdy Ádám nem így közelít, ezért aztán főleg egy olyan közegről ír, amit jól ismer: városi és középosztálybeli férfiakról. Aki tehát szociografikus igényt, pl. a korabeli vidéki melegek elszigeteltségéről, magányáról szóló történeteket keres, csalódni fog. Vannak itt kiváncsi fiúk, akik megnézik, milyen egy melegbár Szegeden és milyen Londonban - de nincsenek pl. Borsod megyei kistérségi férfiak, akik az internetkorszak előtt teljesen egyedül vannak a problémáikkal. Talán ennek is betudható, hogy egyfajta derű és optimizmus lengi be A szakállas Neptun történeteit - explicit homofóbiával a szereplők nem is találkoznak, sosem érzik magukat veszélyben. A nagynéni szókimondó és kíváncsi, a KISZ-tagokban vegyül a gyanakvás és a kiváncsiság - de kifejezetten ideologikus vagy vallási alapú rosszindulat, ellenségesség nincs a könyvben.

Nádasdy Ádám egy interjúban úgy fogalmaz, hogy az a baj a társadalom és a melegek viszonya kapcsán, hogy “ha egy heteroszexuális pár megy be egy zöldségesbe, az csak egy egyszerű élet-jelenet: ha egy homoszexuális, az már mindjárt szex”. Az lenne a cél, hogy a melegek kapcsán is a szerelem, a hűség, a házasság legyen a fontos, és nem az, hogy egyébként mi történik a hálószobában. A szakállas Neptun ennek megfelelően az emberi kapcsolatokról, az érzelmekről szól. Szex alig és csak nagyon szemérmesen van a történetekben, így nem kell félni, ez a könyv nemigen fog ilyen téren próbára tenni senkit.

Hallottam egyszer melegeket arról beszélgetni, tulajdonképpen mi is a melegmozgalom célja. Az egyik azt mondta: “Hogy minden könyvesboltban legyen egy szivárványos könyvespolc, ahol az is találhat magának irodalmat, aki valamelyik szexuális kisebbséghez tartozik.” A másik pedig azt mondta: “Nem, a melegmozgalom célja az, hogy a könyvesboltban a 'rendes' könyvespolcon, a 'rendes' irodalom részeként legyenek olyan történetek is, amelyek melegekről szólnak.” A szakállas Neptun ezt az utóbbi gondolkodást képviseli, méghozzá magas színvonalon. Olvasásra fel!

És hogy mit olvass még a nyáron? mutatunk 5+3 kortárs könyvet, amit magaddal vihetsz a strandra!