Mindössze két holmira költök a kisgyerekemnek, és köszöni szépen jól van

Borítókép: Mindössze két holmira költök a kisgyerekemnek, és köszöni szépen jól van Forrás: gettyimages
A gyereket nem igazán érdekli, hogy valaki más babakocsijában ül...

Amikor egy barátnőm gyerekének első szülinapi partiján jártam, titokban már terhes voltam a kisfiammal. Egészen addig nem igazán foglalkoztatott a gyerekvállalás témája, sem az azzal járó kérdések sora, amelyek nemcsak a nevelési szokásokat, hanem már a megfelelő környezet kialakítását is felölelik. Azon a szülinapi zsúron azonban belém hasított a felismerés: nem fogok fölösleges „szemetet” összevásárolni „csak azért”, mert van egy gyerekem.

Forrás: getty
...Az akkor egyéves gyereknek már annyi játéka és totál hasztalan holmija volt, ami nem csak hogy őt magát elborította, hanem minimum 2 óvodás csoportot is el lehetett volna látni belőle...

Néztem, hogy az akkor egyéves gyereknek már annyi játéka és totál hasztalan holmija volt, ami nem csak hogy őt magát elborította, hanem minimum 2 óvodás csoportot is el lehetett volna látni belőle. És persze a szülinap okán még több csili-vili, színes műanyag ketyere érkezett a gyerekszobába. Ne értsetek félre, nem vagyok az a „mentsük meg a Földet a gyerekjátékok gyártásával keletkezett káros hatásoktól” típus, de azért ez a látvány erősen sokkolt, és valószínűleg egy életre belém is égett a gondolat, hogyan is nézhet ez ki világviszonylatban, ha minden egyes jól élő család minden egyes gyerekére ennyi „kacat” jut. Persze a gyártókat sem akarom elítélni, lévén hogy a kereslet kínálatot generál, meg azokat a szülőket sem, akiknek valamiért meggyőződésük, hogy egy-egy ketyere milyen fontos szerepet játszik majd a gyerek fejlődésében. Ez utóbbival egy percig sem kívánok vitatkozni, hiszen hihetetlen jó fejlesztő játékokat lehet már kapni.

Forrás: getty

A buli után 9 hónappal megérkezett a kicsi fiam, és mint szerencsés friss édesanya, én is rengeteg „használt” holmit kaptam a barátaimtól kölcsön vagy akár örökbe. Így lett babakocsink, kiságyunk, sok babaruháik és még mellszívó készülékünk is. A gyerekem ma már épp totyogó korban jár, és megfigyelésem szerint egyáltalán nem érdeklik azok a játékok, amelyek kifejezetten a számára lettek kitalálva; szívesebben babrál az én dolgaimmal, egy egyszerű műanyag edénnyel és egy kanállal. Arról nem is beszélve, mennyire hidegen hagyja, hogy nap mint nap milyen ruhába öltöztetem, vagy hogy olyan babakocsival viszem sétálni, amit előtte már 2-3 gyerek is használt. Ez egész egyszerűen semmit sem számít.

...Megfigyelésem szerint egyáltalán nem érdeklik azok a játékok, amelyek kifejezetten számára lettek kitalálva... Arról nem is beszélve, mennyire hidegen hagyja, hogy nap mint nap milyen ruhába öltöztetem.

Ruhákat a mai napig secondhandből vásárolok, mert úgy gondolom, hogy úgyis pikk-pakk kinövi majd őket, és használtan is szuper darabokat lehet találni. Persze nem kell azt gondolni, hogy a gyerekem minden játéka organikus, lebomló anyagból lenne, vagy ilyesmi, mindössze csak próbálom minimalizálni a fölösleges cuccok beszerzését. Ha jobban belegondolok, mindössze két dolog van, amiből újat vásárolok neki: ez pedig nem más, mint a cumi és a zokni. Ezeket ugyanis nem is akarok és persze nem is tudnék más anyukáktól kapni: gondolj csak bele, mennyi fogy vagy veszik el ezekből egy átlagos háztartásban. Na ugye!