Van zsákjában minden jó: piros alma, mogyoró helyett drága játékok és kütyük — avagy miért lett ajándékozási verseny a Mikulásból?

Borítókép: Van zsákjában minden jó: piros alma, mogyoró helyett drága játékok és kütyük — avagy miért lett ajándékozási verseny a Mikulásból? Forrás: gstockstudio / Envato
Az én gyerekkoromban még teljesen természetes, hogy december 6-án reggel a mikuláscsomagokba édesség, gyümölcs, mogyoró, esetleg virgács került. A mai gyerekek viszont egyre gyakrabban ugyanolyan hosszú (és drága) kívánságlistát írnak a Télapónak, mint a Jézuskának, az ajándékok pedig sokszor nemhogy a csizmákba, de még az ablakpárkányra sem férnek fel. Hogy jutottunk idáig, és mit tehet az a szülő, aki nem szeretné vagy nem teheti meg, hogy kövesse ezt a trendet?

A 80-as évek végén születtem, ezért az első Mikuláshoz köthető élményeim még a klasszikus, mesebeli hagyományok voltak. Akkoriban még teljesen természetes volt, hogy december 5-én este kipucoltuk a csizmáinkat öcsémmel (anyukám segítségével), majd kitettük az ablakba, reggel pedig valami finomságot találtunk benne (na jó, öcsém gyakran virgácsot is). A mikuláscsoki már akkor is kötelező szereplő volt, de mellette még többségében narancs, mandarin, mogyoró, alma töltötte meg a csomagocskákat, esetleg pár darab szaloncukor. Megbújhatott még benne franciadrazsé, Dunakavics is, majd később a Kinder-tojás. Eszünkbe sem jutott ajándékot kérni a Mikulástól/Télapótól, teljesen természetes volt, hogy a piros ruhás, ősz szakállú „csak“ finomságokkal tölti meg a csizmánkat. Örültünk ennek is — főleg, hogy gyerekkoromban nem nagyon tartottunk otthon egyébként ilyen nasikat.

Az egészséges alternatívától a túlzásba vitt ajándékozásig

Néhány évtizeddel később, mikor már édesanyaként futottam neki a Mikulás ünneplésének, elkezdtem dilemmázni, mi kerüljön a lányom első csomagjába. Másféléves múlt akkor, édességet nem szerettem volna neki adni, de a gyümölcspüré túl hétköznapinak tűnt, ezért egy lapozgatós könyv lapult december 6-án a csizmácskája mellett. Sok szülőhöz hasonlóan a nassolnivaló helyére kerestem valamilyen egészségesebb opciót. Ehhez azóta is tartjuk magunkat: az otthoni Télapó nem hoz nasit, mint a mi gyerekkorunkban (úgyis kapnak klasszikus mikuláscsomagot az oviban, az iskolában, sőt még az önkormányzatt és a férjem munkahelye is oszt ki). Ehelyett valami apróbb ajándékot találhatnak a gyerekek reggel az ablakban a csizmájukban vagy mellette. Ez mostanában valami karácsonyi/téli ruha vagy kiegészítő szokott lenni, három lány révén mindig nagyon örülnek ennek. Ráadásul úgyis vennénk ilyesmit nekik ünneplősnek, így legalább a Télapó bevásárol helyettünk a Shein-en vagy a Pepcóban, csak ilyen helyeken fér bele a keretbe.

Forrás: BarbaraNeveu / Envato
Kinél mi kerül a csizmákba Mikulás ünnepén?

Az édességes mikuláscsomag helyét tehát nálunk is átvette a tárgyi ajándék, de szabályunk, hogy a néhány ezer forintos összeget nem lépjük túl, illetve „hasznos“ dolgot kapnak (ilyen lehet a ruha, a pizsama, de ide sorolnám a könyvet is). Játékot nem hoz a Mikulás, mert úgy érzem, ezzel olyan szakadékba ugranánk fejest, ahonnan nem tudnánk kimászni. Márpedig könnyű belecsúszni, mert szinte már ez is társadalmi elvárás lett, amire csak ráerősít, hogy egyre több településen, közösségben helyeznek ki postaládát, ahol a Télapónak írt kívánságleveleket lehet bedobni. Ezt az angolszász kultúrából vettük át, de ott ugye a Santa Claus karácsonykor hozza az ajándékokat, ezt nem szabad elfelejteni. De mintha elfelejtenénk, mert az elmúlt években egyre több olyan posztot látok a közösségi oldalakon, ahol a gyerekek december 6-án reggel egy halom ajándékot bontogatnak. Kis túlzással a fél szobát elborítják a csomagok, és ha a család az összes pár csizmáját kikészítette volna, akkor se fértek volna beléjük a meglepik. Szomorú látni, hogy a Mikulás ünnepéből is ajándékozási verseny lett, akárcsak a karácsonyból (és újabban a húsvétból).

Régen tényleg minden jobb volt?

Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mikor és mit ajándékoz a gyerekének, a probléma ott kezdődik, hogy a gyerkőcök általában elmesélik egymásnak, hogy kinek mit hozott a Mikulás. Rosszabb esetben még piszkálják is azt, akinél „szegényebb“ Télapó járt, de anélkül is rosszul érezheti magát az, akinél nincs ajándékáradat december 6-án reggel. Ebből a szempontból talán mégis csak jobb volt régen, amikor az volt a luxus, ha valaki óriási csoki mikulást kapott (vagy esetleg többet). Az édesség, a gyümölcs ugyanis hamar elfogyott, utána nem volt mit mutogatni, pár napon belül elfelejtette mindenki. Emiatt őszintén szólva mostanra bánom, hogy nem maradtunk ennél az „egyszerűbb“ hagyománynál. Lehet, hogy több édességet tömnének magukba, de nem kéne magyarázni, miért ne írjanak kívánságlevelet a Mikulásnak, hogy ő miért nem hoz olyan „nagy“ ajándékokat, mint a Jézuska, másnak pedig miért hozhat mégis. Nem lenne verseny, csak ünnep — hát nem szép lenne?

Hogyan készíts otthon mikulászsákot? Alább mutatjuk: