Jött az e-mail az oviból, jött az e-mail az iskolából. A hosszúhétvége után pedagógus sztrájk lesz. Lehet, hogy egy napos, de lehet, hogy három. Akinek szükséges az ügyelet, jelezze, de kérik a szülőket, hogy aki meg tudja oldani, az tartsa otthon a gyerekét. Gondolkodás nélkül mondtam le mindkét gyerekemnek az étkezését a jövő hétre.

Pedig biztos vagyok benne, hogy a hosszú hétvége utolsó napján ott lesz a gondolat, hogy azért jó lenne, ha másnap lehetne iskola és óvoda vinni őket, hogy kicsit „kipihenjem” a munkahelyemen a gyerekeket. De nem ilyen áron!!

Úgy gondolom, feladatunk támogatni a pedagógusokat, akiknek a mindennapos feladata nevelni, tanítani a jövő generációját, a gyermekeinket. És ezt úgy mondom, hogy

A rengeteg és folyamatos továbbképzés, túlóra, helyettesítés, adminisztrációs munka...

Az én férjem nem akart sztrájkolni. Fél.

- Mi van, ha utána nem lesz munkám? – kérdezte.
- Azt nem tehetik meg! – mondtam. Mert hiszem, hogy azt már tényleg nem tehetik meg, hogy minden tanárt kirúgnak, aki kiáll magáért. Ha mindenkit kirúgnak, akkor ki fogja tanítani majd a gyerekeinket? Már így is alig vannak tanárok, egy fizika vagy kémia tanárt, de már lassan egy matek tanárt is úgy kell keresni, mint tűt a szénakazalban. És akkor mi lesz majd 10-20 év múlva?

Azt gondolom, igenis feladatuk a tanároknak, és velük együtt nekünk is kiállni azért, hogy a pedagógus szakma megbecsült és megfizetett szakma legyen. Hiszen őszintén: miért menne bárki pedagógusnak, amikor én is látom a férjem kollégái között, hogy milyen körülmények között élnek a fizetéseikből. Hogy hónap végén már nincs miből élniük, még úgy sem, hogy sok köztük a gyermektelen. De azért vállaljon mindenki családot, gyermeket úgy, hogy saját magát sem tudja eltartani...

Régen egy pedagógus olyan tiszteletnek örvendett, mint egy orvos. Előre köszöntünk nekik. Lakást kaptak a várostól, falutól. Magáztuk őket. Én a volt tanáraimat a mai napig képtelen vagyok tegezni, pedig minden találkozás alkalmával megkérnek és magam is 37 éves felnőtt vagyok. De

Hogy jó lesz-e, ha itthon lesz jövőhéten is még 3 napot a két gyerekem a hosszúhétvége után úgy, hogy ősz óta felváltva vannak itthon, betegen, vagy karanténban, mert beteg egy csoport/osztálytárs vagy egy óvónéni/tanárnéni? Őszintén? Nem, nyilván nem...

Megint dolgozhatok majd éjszaka, mert napközben a gyerekektől úgyse fogok tudni? Igen.

Sőt, lehet, hogy szabit is ki kell vennem? Igen. De

Mert egy olyan hivatás esetében, amikor a gyermekeink tudása, jövője, és egyúttal mindannyiunk jövője a tét, tényleg nem hunyhatunk szemet a jelenlegi állapotokon. És ne,

Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy olyan világot élünk, hogy nincs segítségünk. Nekem sincs. De ilyenkor izzítsuk a nagyikat, a keresztülőket, nagynéniket, a bébiszittert, vagy fogjunk össze mi szülők és felváltva vállaljon be egy-egy család több gyereket magához egy-egy napra. Addig mentesíti a másikat és rotálódva akkor legalább 3-ból csak 1 napot úszik a munka napközben, vagy kell szabit kivenni.

Szülőként két dolgot biztosan megtanultunk, ez pedig a következetesség és az, hogy mindent meg tudunk oldani. Tegyünk így most is.

Miért hagyják el a pályát a tanárok? A galériánkban erről olvashatsz.