Ahogy a Mesélj, Anyukám! egyik novemberi adásában is beszéltem róla, számomra nagyon fontos, hogy a gyerekeim nyitottak legyenek a jótékonykodásra. Lehet, hogy ez most csak annyiban merül ki, hogy az óvodai játék csereberére elviszik a megunt játékaikat, vagy ha a közelünkben gyűjtést szerveznek egy bajbajutott családnak, akkor oda. De ez az első lépés ahhoz, hogy ha felnőttként rászorulót látnak vagy bárkit, akinek valamilyen okból támogatásra van szüksége, akkor nem elfordulnak és tovább sietnek vagy görgetnek, hanem akcióba lendülnek, és lehetőségeikhez képest segítenek. Szerencsére azt látom a szűkebb és tágabb környezetemben, hogy egyre több szülő ismeri fel ennek fontosságát, ugyanakkor a jótékonykodás sok nehéz kérdést, témát is magával hoz, ezért tartunk is tőle.

Az említett Mesélj, Anyukám! adást itt hallgathatod meg:

Fontos persze a példamutatás, hogy a gyerek lássa, hogy mi, szülők is rendszeresen jótékonykodunk, de nem szükséges a kicsiknek súlyosan beteg vagy nélkülöző, esetleg menekült kicsik fotóit mutatni, ami esetleg traumatizálhatja őket. Az érzékenyítés szerintem egyébként is az empátiával, az együttérzéssel, a nyitottsággal és az elfogadással kezdődik, amelyeket mesékkel is lehet erősíteni a gyerekekben. Egy jól megválasztott történet mondanivalója mélyre megy már az ovisok fejében (és szívében) is, és jó lehetőséget ad, hogy az olvasott meséből kiindulva beszélgessünk a jótékonykodás fontosságáról. A mesekönyvekhez pedig akkor is vissza lehet nyúlni, ha később merül fel a gyerekekben kérdés, mikor például közösen veszünk részt egy jótékonysági akcióban. A kedvenc szereplőkre, történetekre alapozva könnyebb elmagyarázni, miért igyekszünk segíteni.

Ha te is szeretnéd becsempészni a témát az esti mesékbe, az alábbi könyveket ajánlom: