Orvosok külföldön

2011. Augusztus 8.

Három magyar orvos, három szakterületen, három európai országban, mindannyian nők. A háromgyerekes pszichiáter anyuka, friss diplomás radiológus és az egyedülálló, ambiciózus patológus lány.

Dr. Szabó Ildikó pszichiáter, Svédország

– El tudod képzelni, milyen lehet három gyerek mellett havonta tíz éjszakát kórházban ügyelni? – világít rá azonnal a lényegre Szabó Ildikó, aki egyszerűen elfáradt a nagy hajtásban, és két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy otthagyja a szegedi pszichiátriai osztályt. A 48 éves doktornő az elsők között jelentkezett a svédországi kórházi álláshirdetésre, amikor a Magyar Orvosi Kamara közzétette a felhívást. Azután felpörögtek az események, fél éves nyelvtanulás következett, amit az utolsó fillérig a svédek álltak. Már akkor dupláját kereste, mint a szegedi kórházban. Benne volt az alapfizetés, a vidékieknek hozzájárulás az utazás és az albérlet költségeihez, ezért a pénzért cserébe tehát csak tanulniuk kellett a medikusoknak. A svéd nyelvvizsga után Ildikó egy másik kollégájával együtt egy harmincezres dél-svédországi kisvárosba, Karlskogába kapott állásajánlatot.

– Ez itt a magyar pszichiáter-maffia – jegyzi meg tréfásan Ildikó –, az osztályon ugyanis a vezetőn kívül mindenki más magyar, sőt a megyében már összesen tizenegyen vagyunk.
Svédországban néhány évvel ezelőtt még ezen a területen volt a legnagyobb orvoshiány, ma leginkább háziorvosokat toboroznak. De még mindig jönnek szép számmal külföldről radiológusok, aneszteziológusok, pszichiáterek és gyermekpszichiáterek is. A krónikus szakemberhiánynak részben az az oka, hogy Svédországban több más skandináv országgal együtt kevés orvost képeznek. Másrészt a svéd orvosok több pénzért szívesen vállalnak munkát Norvégiában, Dániában vagy az Egyesült Államokban. Egy nemrég közzétett statisztika szerint Svédországban az orvosok és a takarítók között van a legtöbb külföldi, minden negyedik bevándorló. A svédországi statisztikai hivatal adatai szerint Magyarország uniós csatlakozása óta 320 magyar orvos kért és kapott Svédországban munkavállalási engedélyt. Ennél jóval többen lehetnek, becslések szerint több mint ezer magyar orvos gyógyítja a svéd betegeket. Van ebben üzlet is, ma már 3-4 magyarországi cég foglakozik orvosközvetítéssel.
A magyar orvosokat szeretik és megbecsülik északon, nem csupán azért, mert jó szakembernek tartják őket, hanem azért is, mert – ahogy Szabó Ildikó fogalmaz – rendkívül kreatívak, a jég hátán is gyógyítanak. A doktornő nem titkolja a fizetését sem, csaknem bruttó 60 ezer svéd koronát, azaz több mint 1,6 millió forintot keres havonta. Otthon ennek az egytizedét is csak úgy tudta hazavinni, ha plusz ügyeleteket vállalt. Svédországban ugyan jóval drágább az élet, mint Magyarországon, de egy orvosi fizetésből – átlagosan 51 ezer svéd korona, ami a duplája a svéd átlagfizetésnek – kényelmesen meg lehet élni, sőt, családot is el lehet tartani. Eközben sokkal több figyelem jut egy páciensre: Svédországban egy pszichiáter átlagosan naponta 2 és fél beteget lát el, Magyarországon viszont az sem volt ritka, hogy hatvan beteggel találkozott Ildikó egy nap alatt.

– Azért persze itt sem tökéletes minden – véli a magyar doktornő, aki leginkább a rendszer működésében talál kivetnivalót. Nem ért egyet azzal, hogy nincs jó értelemben vett hierarchia, például egy ápolónőt éppen úgy be kell vonni a döntésbe, mint a főorvost, még akkor is, ha a szakmai tudása nem elég a diagnózis felállításához. Azt a feladatot, amiért otthon egy személyben volt felelős, Skandináviában hárman, négyen látják el. Persze van ennek jó oldala is, például, hogy a mélylélektani beszélgetések, amelyekhez jobban kellene tudni a nyelvet, nem a magyar orvosokra hárulnak.
Ildikóék egyelőre nem tervezik a hazaköltözést, még néhány évig biztosan maradnak. – Hogy mi az, ami hiányzik? Hát Szeged, az Szeged. Ismered az érzést, ugye?

Dr. Hrabovszky Bernadett radiológus, Norvégia
– „Jó reggelt, Bernadett, hogy vagy?”, így köszönt reggelente az osztályvezető főorvos. Itt mindenki mindenkivel tegeződik. És mindenki mindenkivel egyenlő. Már ez is nagy különbség a két ország között!
Harbovszky Bernadett 27 éves volt, amikor külföldre költözött. A fiatal lány alighogy elvégezte az orvosi egyetemet, Svédországba, majd onnan Norvégiába követte szintén szakmabeli kedvesét, így került egy Északi-tenger-parti norvég kisvárosba, Forde-ba.

– Én biztos nem lettem volna ilyen kalandor, ha a párom élete nem így alakul – mondja Bernadett, aki kezdetben nem bízott a nyelvtudásában, otthon a nyelvvizsgája ellenére is alig mert angolul megszólalni. Aztán legyőzte a gátlásait, és szinte fél év alatt megtanult svédül, ami Norvégiában is hivatalos nyelv, a gyerekek tanulják az iskolában, bárki megérti.
A fiatal lány még nem szakvizsgázott, de már most nyolcszorosát keresi annak, amit otthon kaphatna. A külföldi munka legnagyobb előnyét mégsem a magas fizetésben látja, hanem abban, hogy folyamatosan részt vehet továbbképzéseken. Lényegesen kevesebbet kell ügyelniük, mint magyarországi kollégáiknak, a munkatempó kevésbé feszített, így jut idő a tanulásra. Egy radiológusnak az is fontos, hogy megbízható, korszerű gépekkel dolgozhat. A tízezres lakosú kisváros felszerelése bármely otthoni megyei kórház gépeivel felveheti a versenyt.
Az Európa egyik legdrágább országaként jegyzett Norvégiában egyébként szintén tömegesen vállalnak munkát külföldi medikusok. Ráadásul bevett gyakorlat az úgynevezett stafétaorvosok foglalkoztatása, akik egy-két hetet dolgoznak egy helyen, például a szabadságon lévők helyett, viszont a fizetésük két-háromszorosa az állandó alkalmazottakénak. Bernadették nemigen találkoztak magyarokkal, a délnyugati régióban inkább lengyel és német orvosok dolgoznak. Emiatt különösen hiányoznak nekik otthoni barátaik, szeretteik. Évente ugyan legalább négyszer hazalátogatnak, de ez nyilván csak addig tartható fenn, amíg családot nem alapítanak.

– Szeretnénk, ha majd a gyerekeink anyanyelvükön tanulhatnák meg a mondókákat az óvodában, és abban a kultúrában nevelkednének, mint mi – mondja a békéscsabai lány.

Dr. Nagy Anita 28 éves patológus, Egyesült Királyság
Már egyetemista korában tudatosan készült a külföldi munkavállalásra. Végig angolórákra járt, szakmai vizsgát is tett az idegen nyelvből.

– Az én esetem nagyon is klasszikus. Elvégeztem az egyetemet, és mivel a szüleim csak szerény összeggel tudtak támogatni, jókora diákhitellel a nyakamon indultam el. Egyértelmű volt, hogy külföldön kell először próbálkoznom, ezért pályáztam meg egy angliai ösztöndíjat.
Anita a program végén kapott egy egyéves szerződést, majd amikor az is lejárt, egy másik, londoni kórházban helyezkedett el. Ő sem szakvizsgázott még, ezért helyettesítő jellegű munkát végez. Ez külföldön bevett gyakorlat.
Nagy-Britannia befogadó ország, a 2004-es EU-bővítés óta a négy évvel ezelőtt csatlakozott országokból legalább egymillióan érkeztek ide. Az egyik vezető londoni kutatóintézet nyilvánosságra hozott jelentéséből kiderül, hogy Magyarországról nagyon kevesen próbálkoznak brit munkavállalással, ám aránytalanul sok közöttük az orvos. 2005 és 2007 között a brit orvosi regiszterbe csaknem ezer magyar orvost jegyeztek be. A szakmákat tekintve a legnagyobb hiány egyébként aneszteziológusból, pszichiáterből, radiológusból, onkológusból, patológusból, gyermek- és háziorvosból van. Nem csoda: például hazánkban ezer főre 3,5 orvos jut, az Egyesült Királyságban azonban ez az arány 1,8. Az orvosi fizetések átlagosan nyolcszor-tízszer akkorák, mint Magyarországon.

– Ez egy család- és emberbarát rendszer, kényelmes a munkatempó, és nemcsak a fiatal, de az idősebb kollégák is lépést tartanak a fejlődéssel, mert van rá pénz és jut rá idő – mondja a fiatal orvos. Ahhoz viszont, hogy valaki szakorvosi vizsgát tegyen, be kell lépnie az angol rendszerbe, ami egy külföldinek újabb öt év tanulással járna. Az igazi nagy anyagi elismerés a szakorvosi vizsga után mutatkozik meg, Anita azonban azt már nem várja meg. Kapott egy állásajánlatot a szolnoki kórházban, ezért heteken belül hazaköltözik. Az otthoni helyzetre pedig optimistán gondol. Bízik abban, hogy az Angliában félretett tőke és szakmai tapasztalat jó alap lesz az induláshoz. És bízik abban, hogy a következő években a magyar egészségügy helyzete is jobbra fordul.

– Egyedül vágtam neki. Karrier, némi pénz, szakmai elismerés: minden összejött. Csak épp olyan nem fordul elő ott, hogy az ember beülne munka után egy sörre a kollégákkal. Valahogy nem találtam barátokat. És most úgy érzem, erre van a legnagyobb szükségem.

És ami itthon van

– A Magyar Orvosi Kamara adatai szerint jelenleg 36 ezer orvosunkból összesen 2600 vállal munkát külföldön.
– A távozók 90 százaléka szakorvos, főként fogorvos, háziorvos, aneszteziológus, patológus, radiológus. 10 százalékuk pályakezdő.
– Becslések szerint néhány éven belül minden tizedik friss diplomás Nyugat-Európában vagy Skandináviában vállal majd munkát.
– a Magyar Orvos-társaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) szerint négy-öt év múlva jelentős orvoshiány alakulhat ki hazánkban. Évente – elhalálozás, külföldi munkavállalás miatt – 700–900 orvos kerül ki az ellátórendszerből, a dolgozók nyolc százaléka pedig 65 évnél idősebb
– Magyarországon egy orvos fizetése bruttó 136 ezer és 220 ezer forint között van (ami nem feltétlenül azonos a jövedelmével). A hazai egészségügyi bérek az európai uniós átlagnak mindössze az egy hatodát teszik ki.
– Magyarországon minden egyes medikus félévenként kilencszázezer–egymillió forintjába kerül az államnak, a fogorvosok még többe. A magyar orvosok munkába állásuk után négy évvel „behozzák” képzésük árát, ha viszont elmennek, az ország csupán 11–15 év alatt és sok tízmillió forintért pótolhatja őket.
– A paraszolvenciával a legtöbb magyar orvos nem ért egyet, a rendszer mégis újratermeli önmagát. Nyugat- és Észak- Európában ez elképzelhetetlen, ami szintén nagy vonzerő a több mint tíz éven át tanuló magyar orvosok számára.

„A magyar orvosokat szeretik és megbecsülik északon, nem csupán azért, mert jó szakembernek tartják őket, hanem azért is, mert rendkívül kreatívak, a jég hátán is gyógyítanak.”

„Bevett gyakorlat az úgynevezett stafétaorvosok foglalkoztatása, akik egy-két hetet dolgoznak egy helyen, például a szabadságon lévők helyett, viszont a fizetésük két-háromszorosa az állandó alkalmazottakénak.”

„Bízik abban, hogy az Angliában félretett tőke és szakmai tapasztalat jó alap lesz az induláshoz. És bízik abban, hogy a következő években a magyar egészségügy helyzete is jobbra fordul.”

#munkavállalás #Orvos #külföldi munkavállalás