Szandráék mostanában gyakran ugranak haza Angliából családlátogatásra, mióta megszületett a kislányuk. Már megszokták, hogy az oda-vissza repülőutakon látnak egy s mást, azonban van valami, ami felett képtelenek napirendre térni. Erről írt most nekünk az anyuka, mi pedig kicsit utána is jártunk, hogyan is van ez.

5 éve élünk London mellett, mindketten kinn találtuk meg a nekünk való munkát. Tavaly született meg a kislányunk, Maja, akit majdhogynem az első perctől fogva viszünk magunkkal mindenhova, így az sem volt kérdéses, hogy már egész kiskorában hazalátogatunk vele Magyarországra a szüleinkhez. Ezeket az utazásokat rendszerint repülővel tesszük meg, hiszen csak néhány óra és már át is ölelhetjük a családunkat. Általában valamelyik fapados járatot választjuk, mivel azokból bőven akad, így nem kell még túl korán sem lefoglalnunk a jegyeket.

Úgy gondolom, hogy az útjaink épp olyan átlagosak, mint minden szülő esetében: vagy bírja a gyerek vagy nyűgösködik. Utóbbi esetben aztán jönnek a beszólások szép számmal – bár sosem szemtől szembe. „Sajnos” nem futja magángépre és amúgy is azt gondolom, hogy 1-2 órát fél lábon is ki lehet bírni egy esetleg síró gyerek mellett is – bár kétségkívül nem túl kellemes, ezt anyaként is belátom. Azt azonban már kevésbé tudom megérteni, hogy felnőtt emberek – kortól, nemzetiségtől függetlenül –, hogy tudnak még egy üvöltő, hisztiző, nyűgösködő, mocorgó gyereken is túltenni majdhogynem minden utazás alkalmával.

Először még viccesnek találja az ember, ha ilyen figurákat lát – gyakran be is vannak öltözve –, de a sokadik alkalommal már rendkívül irritáló tud lenni, hogy úgy tesznek, mintha egyedül lennének a gépen.

Talán önző vagyok, de azt gondolom, hogy senki sem azért váltott jegyet a járatra, hogy egy több órás rögtönzött és kéretlen cirkuszi előadáshoz kelljen asszisztálnia, főleg akkor nem, ha mondjuk egy amúgy is fáradt gyerek utazik vele – aki minden egyes kurjongatásra felébred –, vagy csak pihenni szeretne, netalán, mint ez egyik alkalommal a mellettem ülő idős hölggyel megtörtént, nem épp olyan felhőtlen programra érkezik a desztinációra, mint a fiatalok, hanem mondjuk egy temetésre. Így belegondolva már nem is olyan oltári ez a buli, nem igaz?

A párommal mi már többször szóltunk a személyzetnek, hogy megkérnék-e a hangoskodókat és a nyilvánosan szerepelni vágyókat, hogy várják meg, amíg landolunk és odaérnek az első romkocsmába; de a finomkodáson kívül nem sok minden történt. Így minden utazás előtt abban bízunk, hogy szerencsénk lesz, és most épp nem tart velünk egy fél „lakodalmas menet”. Persze a folyamatosan csak növekvő buliturizmust elnézve erre minden nappal egyre kevesebb az esély.

Szandráék történetén felbuzdulva megkérdeztük egy fapados légitársaságnál másodpilótaként dolgozó forrásunkat, mit tud mondani az ilyen esetekről, ő maga tapasztalt-e már ilyet.

István és személyzete úgy tűnik a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen nem titok, hogy az elmúlt években több légitársaságnál is akadtak olyan esetek, amelyek rámutattak, hogy sajnos könnyen el is fajulhatnak a levegőben a dolgok. 2016 februárjában egy Londonból Pozsonyba tartó járatnak kellett megszakítania az útját a balhézó bulizók miatt, a pilóta ekkor Berlinben tette le a gépet és ki a csapatot, s az incidensért alaphangon 25 ezer euró bírságra lehetett számítani. Tavaly pedig egy Manchesterből Prágába tartó repülőgép pilótájának kellett visszatérnie felszállás előtt a kapuhoz, hogy leszállíttassa az erős alkoholos befolyásoltság alatt álló, lármázó utasokat.

Veled történt már hasonló eset repülőgépen? Mit tennél, ha zavarna mások bulizása a levegőben? Szerinted mi lenne a helyes eljárás a személyzet részéről? Írd meg nekünk kommentben!

Ha pedig kisbabával készülsz repülős utazásra, olvasd el ezeket a tippeket is!