Kedves Szülő! Mától mi egy csapat leszünk, így szeretnék bemutatkozni: én leszek a gyermekének az új tanára

Borítókép: Kedves Szülő! Mától mi egy csapat leszünk, így szeretnék bemutatkozni: én leszek a gyermekének az új tanára Forrás: Getty Images
Így szólna egy őszinte levél a gyermeked új tanárától, aminek te is biztosan örülnél.

"Kedves Szülők!

Szeretném néhány percben köszönteni Önöket és gyermekeiket az osztályteremben! Elmondhatatlan izgalommal tölt el, hogy a gyermekeiket az én osztályomban tudhatom. Hetek óta készülök erre a pillanatra, egyebek mellett átnéztem a gyerekeik korábbi eredményeit, a kollegáimtól kapott jegyzeteket, értékeléseket. A következő hetek számomra is az ismerkedésről szólnak majd, igyekszem megfejteni, hogy kinek mi a erőssége és gyengesége, beszélgetek a gyerekekkel a kedvenc színüktől kezdve az általuk legkevésbé kedvelt matekpéldákig mindenről.

Azonban ettől Önök, kedves szülők még nem tudnak rólam semmit. Egyelőre csak egy név vagyok Önöknek, ami ott figyel a gyermekük ellenőrzőjében és az osztályterem ajtaján. Nem ismerik a hátteremet, hogy honnan jövök, milyen végzettségem, képesítéseim vannak, azt pedig a legkevésbé sem, hogy milyen ember vagyok valójában, annak ellenére, hogy épp készülnek rám bízni a csodálatos gyermeküket napi 8 órában. Épp ezért szeretnék bemutatkozni, néhány dolgot elmondani magamról, és úgy megkezdeni ezt az évet, hogy kicsit átfogóbb képük lehessen arról, ki is az, aki nap mint nap a gyerekükkel foglalkozik.

Nos, szeretném, ha a következőket mindenképp tudnák rólam!

Forrás: getty
A gyerekekkel való munka számomra nem csak arról szól, hogy pénzt keresek vele. Nekem ez az életem. A velük való munkától minden nap kiváltságosnak érzem magam. Minden egyes, az óráimon tett felfedezésük nemcsak nekik, hanem nekem is örömet, sikerélményt okoz. Önök és én egy csapat vagyunk. Amellett, hogy nem vagyok tökéletes, ígérem, hogy a gyerekeket a legjobb képességem szerint terelgetem, támogatom majd.

Kérem, ne habozzanak jelezni, ha valami kérdésük, gondjuk, nehézségük adódott, hiszen én is azt szeretném, hogy ez az év nagyszerűen sikerüljön gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Ha a gyermekük valamiért csalódott, netalán túlterhelt, én ott leszek, és segítek neki túljutni a mélyponton. Türelmes vagyok, és ha azt látom, hogy valami nem működik, úgy más módszerekkel próbálkozom. Számtalan órát töltök majd azzal, hogy megfigyeljem és megértsem, hogyan tanulnak, s hogy meglássam azt is, ha speciális tanulási szükségleteik vannak. Ha valami nem sikerül nekik, azt én is a saját kudarcomnak élem meg, ha sikerük van, együtt ünneplek velük. Amikor fáradtak vagy úgy érzik, már mindent beleadtak, én csak egy kicsit fogom még nyaggatni őket, hogy ne adják fel.

Ha a gyermekének lemaradása van, esetleg valamilyen fogyatékkal él, nem fogom sajnálni az időt és energiát arra, hogy megtaláljam számára a legjobb megoldást vagy akár terápiát, ugyanakkor soha nem fogom másként kezelni őt a többi gyerek előtt. Minden diákomból különleges és egyedi felnőtt válik majd, s nekik nem okoz problémát elfogadni és szeretni a saját vagy mások különbözőségeit.

Bízom benne, hogy megtaníthatom majd nekik, micsoda lehetőség rejlik abban, hogy egytől-egyig különböző társakkal lesznek körülvéve, akikkel igazán megismerhetik egymást.
Forrás: getty

Azt is szeretném, ha tudnák, hogy mit jelent számomra a gyerekükkel való törődés. A gyerekek mintegy a családommá válnak a tanév ideje alatt. Ha a gyermekük elveszíti az egyik nagyszülőjét vagy akár a kis állatkáját, én ott leszek, hogy kisírhassa magát a vállamon. Ha a családjuk valamilyen oknál fogva nehéz időszakon menne keresztül, megértő leszek és segítek minél előbb túllendülni rajta. Amikor a gyermekének épp rossz napja volt, mondjuk véletlenül eltörte a karját a játszótéren, esetleg olyan problémájáról mesél nekem, amit nem tud megoldani, azt az érzést én is hazaviszem magammal.

Azzal, hogy kiteszem a lábam az iskola épületéből, még nem szűnnek meg számomra a gyerekek és a gondjaik, gondolataik, amiket hozzám intéztek. Röviden, éppen úgy fogom szeretni őket, mintha a saját gyerekeim volnának.

Az év végén pedig, amikor elbúcsúzunk egymástól, csendben azt remélem, hogy ebben a néhány hónapban tudtam valami pozitívumot hozzátenni a személyiségükhöz, ami segítségükre lesz majd az életük során. Következő ősszel, amikor újra látom őket a folyosón, abban bízom, hogy kapok tőlük egy ölelést vagy egy kis mosolyt annak bizonyítékaként, hogy ők is szerettek velem tanulni.

Üdvözlettel:

a gyermekük új tanára"