Mások szerint viszont szimpla politikai döntés: általában az kapja, aki jól fekszik az adott kormányzatnál. A díj alapítása és története szorosan összefonódik az ország politikai és társadalmi változásaival, s nem csupán művészek, tudósok és közéleti személyiségek elismerését jelenti, hanem a nemzeti történelem egyik fontos szimbólumává is kinőtte magát.

Politika?

Idén Müller Péter Sziámi volt az egyik kitüntetett. Az a Müller, aki a mai napig igen aktív zeneileg, és akinek együttesei – URH, Kontroll Csoport, Sziámi – több generáció számára viszonyítási pontot kínálnak. Müller a nyolcvanas évek betiltott alternatív szcénájából kiáltott szabadságért, s nyilvánvalónak tűnt, hogy számára a hatalom, mint olyan, nem jelent komolyan vehető értéket. 2023-as döntése, miszerint részt vesz a Petőfi Zenei Tanácsban, már kavart egy kisebb botrányt, mostani díjazásával pedig (ami sokak szerint összefügg az első tettel) számos egykori rajongójának lelkéből és koncertnaptárából törölte ki magát végleg.

Hogy ez a felfordulás jogos-e vagy sem – bár véleményem van róla, de –, itt és most nem ismertetem. A Müller-ügy inkább csak ürügyként szolgál, hogy végignézzük a díj rövid történetét, s hagyjuk, hogy önmagáért beszéljen: politikai döntés-e az átadása, vagy független, és csakis a teljesítményről szól, esetleg így is, úgy is.

Alapítás

Kossuth Lajos, mint tudjuk a törikönyvekből, jelentős szerepet játszott az ország függetlenségének kiharcolásában és a modernizálásban, a róla elnevezett díj elsődleges célja pedig az volt, hogy méltó elismerésben részesítse mindazokat, akik a nemzet érdekében kiemelkedő munkát végeztek.

1948. március 14-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumán adták át először, s nemcsak alkotók és tudósok, hanem azok is megkaphatták, akik a szocialista Magyarország számára kiemelkedő munkát végeztek: ők leginkább termelőszövetkezeti és gyáripari munkások voltak.

Nem meglepő, hogy az 1950-es és 1960-as években a díjjal sokszor politikai üzenetet közvetítettek, a rendszeres díjazottak gyakran olyan személyek voltak, akik kedveztek a kommunista államnak. Az 1980-as évek végén, a rendszerváltozás közeledtével viszont már politikai szempontból is igyekeztek kevésbé a rendszer igazolására használni.

Manapság

Mindkét fokozatát, a Kossuth-díjat és a Kossuth-nagydíjat március 15-én adják át. 1963 óta leszűkült a kör, és csupán kulturális és művészeti tevékenységért osztják ki, a nyertesek az államfő kezéből kapják meg, és jelentős pénzjutalom jár mellé, ami – megtartva az 1948-es hagyományt – abszolút adó- és illetékmentes.

És most nézzünk néhány jellegzetes Kossuth-díjast az alapítás utáni évtizedekből!

1948: Baráth Antal vasesztergályos, Bartók Béla (posztumusz), Déry Tibor, Ernst Jenő orvos, biofizikus, biokémikus

1958: Gyurkó István vájár, Rajz János színész, Erdős Pál matematikus, Tátrai vonósnégyes

1978: Darvas Iván, Szabó Magda, Jankovics Marcell

1988: Garas Dezső, Melocco Miklós, Zsámbéki Gábor

1998: Hofi Géza, Sztankay István, Tandori Dezső

2008: Elek Judit, Pogány Judit, Koncz Zsuzsa, Kerényi Imre

2018: Sára Sándor, Esztergályos Cecília

2021: Nagy Feró, Cseke Péter, Lovász Irén

2025: Döbrentei Kornél, Koncz Gábor, Müller Péter Sziámi

Galériánkban pedig az Év gyerekkönyve-díj győzteseiről olvashatsz!