Egyre embert próbálóbb idők azok, amikben szólok önökhöz. Országunk életében rendkívüli fejlemények álltak elő, amelyek gyászt hoztak számos család életébe, anyagi nehézségeket sokak életébe és gyökeres változásokat mindannyiunk hétköznapjaiba.
Megköszönöm mindenkinek az NHS [Nemzeti Egészségügyi Szolgálat] frontvonalában, továbbá az ápolóknak és azoknak is, akik létszükségletű feladatokat visznek, akik önzetlenül végzik mindennapos kötelességüket a munkahelyükön, mindannyiunkat segítve ezzel. Biztos vagyok benne, hogy a nemzet is mögöttem áll ebben, kifejezve a nagyrabecsülését minden egyes óra iránt, amit önök kemény munkával töltenek, mert ez a munka közelebb hoz minket ahhoz, hogy egyszer ismét normális időket éljünk.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik otthon maradnak, és ezzel hozzájárulnak a sérülékenyebb emberek védelméhez és ahhoz, hogy minél kevesebb család élje át a fájdalmat, amikor el kell veszíteniük egy szeretett tagjukat. Együtt vesszük fel a harcot a betegség ellen, és biztosítani szeretném önöket arról, hogy ha egyesült erővel, állhatatosan harcolunk, akkor le fogjuk győzni.

Remélem, a következő években mindenki büszkén tekinthet vissza arra, hogyan nézett szembe ezzel a kihívással. Az utánunk következő nemzedékek pedig elmondhatják, hogy ez a brit nemzedék ugyanolyan erős volt, mint bármelyik. Hogy az önfegyelem, a csendes, derűs kitartás és a bajtársiasság még mindig meghatározó jellemvonások ebben az országban. A büszkeség, amit nemzetünk iránt érzünk, nem a múltunk része, hanem meghatározza a jelenünket és a jövőnket is.

Azok a pillanatok, amikor az Egyesült Királyság egy emberként tapsolta meg az egészségügyben és létfontosságú területeken dolgozókat, a nemzeti eszme kifejezéseként maradnak meg az elmékezetünkben; és a szivárványt ábrázoló gyerekrajzok lesznek annak szimbólumai.

A Nemzetközösségben és világszerte számos szívmelengető történetet láttunk emberekről, akik segítettek egymásnak, akár étel- és gyógyszerosztással, akár azzal, hogy bekopogtak a szomszédokhoz vagy azzal, hogy az üzleti vállalkozásukat átalakították segítő szervezetté.

Bár az, hogy elszigeteltük magunkat, időnként nehéz lehet, mindenféle hitű és vallástalan emberek egyaránt ráébrednek: ez az időszak lehetőséget adhat arra, hogy lassítsanak, szünetet tartsanak, gondolkozzanak, imádság vagy meditáció formájában.

Eszembe jut az első közvetítés, amiben részt vettem, 1940-ben, a húgom segítségével. Gyerekként innen, Windsorból üzentünk a gyerekeknek, akiket kitelepítettek az otthonukból és akiket máshol helyeztek biztonságba. Ma ismét fájdalmas lesz sokak számára külön élni a szeretteiktől. De most is, ahogy annak idején, tudjuk, lelkünk legmélyén, hogy ez a helyes döntés.

Mindannyian éltünk meg rendkívüli időket; ez most más, mint az eddigiek voltak. Ez alkalommal a bolygó minden nemzetével közösen teszünk erőfeszítést, a tudomány nagyszerű vívmányait és ösztönös együttérzésünket rendelve alá a gyógyításnak. Sikerülni fog – és a siker mindannyiunké lesz.

Bár még sok megpróbáltatás áll előttünk, vigasztaljon a tudat, hogy jobb idők várnak ránk: újra találkozni fogunk a barátainkkal; újra találkozni fogunk a családunkkal; újra találkozni fogunk.

Addig is, köszönetemet és legmelegebb jókívánságaimat küldöm mindnyájuknak.