Kedvenc verseink

Borítókép: Kedvenc verseink
A magyar költészet napja alkalmából az Éva szerkesztősége válogatott legkedvesebb verseiből.



Fotó: photl.com

Majsa Krisztina (szerkesztő):

- Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból (ide kattintva olvashatod el)

- Kányádi Sándor: Két nyárfa (ide kattintva olvashatod el)

- François Villon: A haláltánc-ballada (Faludy György átkötésében) (kattints ide érte)

- Weöres Sándor: Rózsa, rózsa, rengeteg (ide kattintva olvashatod el)

- Szergej Jeszenyin: Ég veled, barátom (ide kattintva olvashatod el)

- Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről (ide kattintva olvashatod el)


--pagebreak--



Fotó: photl.com


Ribánszky Ágota (webszerkesztő):

- Arany János: Családi kör (kattints ide érte)
"Gyerekkoromban gyakran altatott ezzel az anyukám, és mind a mai napig érzem a jóleső, otthoni meleg és biztonság érzését, ha eszembe jut, hogy "Este van, este van: kiki nyúgalomba!"

- A másik T. S. Eliot: The Love Song of J. Alfred Prufrock című verse - minden sora zene füleimnek... :)" (kattints ide érte)

--pagebreak--


Fotó:photl.com

Bethlen Katalin (szerkesztő):

- Arany János: Szondi két apródja (kattints ide érte)

- Petőfi Sándor: A Tisza (kattints ide érte)

- József Attila: A Dunánál (kattints ide érte)

- Radnóti Miklós: Két karodban (kattints ide érte)

- Robert Burns: John Anderson, szivem, John (kattints ide érte)

... és nehéz abbahagyni.

--pagebreak--


Fotó: photl.com

Eörsi Sarolta (webszerkesztő):

Rudyard Kipling: If (Ha)

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)

Az eredeti, angol nyelven íródott verset ide kattintva olvashatjátok.

--pagebreak--


Fotó: photl.com

Zsolt Angéla (olvasószerkesztő):

"Leíroktízet azokból, amiket éjszaka mondogatok,ha nem tudok aludni":

- Babits Mihály: Új leoninusok (kattints ide érte)

- Arany János: Szondi két apródja (kattints ide érte)

- Júlia szép leány (székely népballada) (kattints ide érte)

- Kosztolányi Dezső: Ilona (kattints ide érte)

- Vörösmarty Mihály: Előszó (kattints ide érte)

- Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert (kattints ide érte)

- Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék (kattints ide érte)

- József Attila: Kései sirató (kattints ide érte)

- Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez (kattints ide érte)

- Ady Endre: Fölszállott a páva (kattints ide érte)

--pagebreak--


Fotó:photl.com

Ágh Marina (webszerkesztő):

"Sok-sok kedves versem van, de mind közül kiemelkedik az alábbi. Ajánlom meghallgatva, Latinovits Zoltán tolmácsolásában is."

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?