No, meg attól, hogy Dahmer homoszexualitását a mai napig gyakran fordítják a meleg közösségek ellen – mintha a szexuális irányultság és a gonoszság között bármiféle összefüggés lenne.

Gyermekkora is zűrös volt

Jeffrey Lionel Dahmer 1960. május 21-én született Wisconsinban. Már gyermekkorában akadtak vele problémák: előszeretettel kínzott állatokat, a holttesteikkel kísérletezett, máskor pedig – mint egy zavart különc – bohócjelmezben mászkált a kertjükben. Anyja súlyos depresszióval küzdött, többször próbált öngyilkos lenni, apja nem sokat tartózkodott a családi körben. Az iskolatársak tulajdonképpen szerették az osztály bohóca szerepet buzgón betöltő fiút, Jeffrey nem volt kitaszított vagy népszerűtlen. Mégis egyre jobban rákapott az italra, részegen járt be az iskolába, végül, amikor a szülei házassága végleg széthullott, Dahmer padlóra került.

Többször is futni hagyták

A valódi rémségek felnőtt korában kezdődtek el. Az 1980-as és 1990-es években egy sor brutális gyilkosságot és kannibalizmust követett el, áldozatait fiatal férfiak közül választotta ki. A módszere általában az volt, hogy drogokkal elkábította áldozatait, megerőszakolta, a szexuális bűncselekmény után pedig megfojtotta őket, majd holttesteiket feldarabolta, és a hűtőszekrényében őrizgette. Bizonyos kísérleteiben áldozatait „állati” állapotba akarta taszítani, például lyukat fúrt az agyukba, és savat fecskendezett beléjük – utólagos magyarázata szerint azért, hogy sose hagyják el. Tetteiről fotókat is készített, amikkel kitapétázta a lakását. Minden cselekedetével saját iszonyú poklába merült: bűnlajstromát bizonyítottan – 1978 és 1991 között – összesen 17 halott terheli.

A borzalmas 13 év egyik legelképesztőbb eleme, hogy a rendőröknek több alkalommal is lehetősége lett volna lekapcsolni, de valamiért mindig futni hagyták.

A másik döbbenetes tény az volt, hogy Dahmer gyakran kábított el és erőszakolt meg fürdőkben és bárokban férfiakat, mégse jelentette fel senki, és amikor végül mégis hatóság elé került, próbaidőkkel hagyták kicsúszni a törvény kezei közül. Utolsó lakhelyén a szomszédok állandóan panaszkodtak a lakásából kiáradó bűzre és a kiszűrődő sikolyokra, mégsem tudták a rendőröket rábírni, hogy legalább nézzék meg, mi folyik odabent.

A vérfürdő végül 1991-ben ért véget, amikor egyik áldozatának, Tracy Edwards-nak bilincsben sikerült megszöknie, és a rendőrök első ízben hajlandók voltak benézni Dahmer lakásába. Borzalmas látvány fogadta őket: a hűtőszekrényekben és más helyeken az elhunytak különböző testrészeit találták meg, fejeket, koponyákat, szíveket, nemi szerveket, holttesteket sósavban ázva. A hír sokkolta egész Amerikát.

Dahmer hamarosan mindent bevallott, sőt, részletesen leírta tetteit a hatóságoknak. A bírósági tárgyaláson 15 életfogytiglani büntetésre ítélték, de nem sokáig ült börtönben: 1994 novemberében egyik rabtársa, Christopher Scarver meggyilkolta.

Jeffrey Dahmer ügye örökre beírta magát a kriminalitás történetébe, az emberek továbbra is elszántan kutatják az okokat, vajon mi miatt válik valaki szörnyeteggé. A szórakoztatóipar mindenesetre ezúttal is meglovagolta az őrült gyilkosok népszerűségét, netflixes sorozatikont varázsolva Dahmerből Evan Peters főszereplésével. A szenzáció és a borzongás mellett azonban komoly tanulság Jeffrey történetében, hogy a hatóságok milyen cinikusan legyintenek, amikor egy „rossz hírű környéken” történik valami, mondván, úgyis csak a melegek és a csőcselék balhéjáról van szó. És Dahmer ezt az előítéletet hosszú éveken át sikerrel kihasználta.

Galériánkban mozis pszichopatákat tanulmányozhatsz, és gondolkodhatsz el azon, vajon miért tartjuk őket vonzónak!