Hidzsábtól a szívhangig, avagy mit enged meg a patriarchális társadalom a nőknek?

Borítókép: Hidzsábtól a szívhangig, avagy mit enged meg a patriarchális társadalom a nőknek? Forrás: Getty Images (picture alliance / Contributor)
„A mi testünk, a mi választásunk!” – ismerősen csengő mondatok? Az arab világban, Irán fővárosában, Teheránban ugyanezek töltik ki a nők gondolatait. Hidzsábot kell viselniük. A hajat fedő kendőt, nem mindenki önszántából, vallási meggyőződésből viseli. Hanem mert ez a patriarchális társadalom szabálya. És ha nem megfelelő módon viseli? Az az életébe is kerülhet. A XXI. században.

Iránban a nőknek 1979 óta kötelező nyilvános helyen kendőt viselniük. 2018. januárjában voltak már tüntetések, ahol néhány bátor nő, akinek elege volt a kötöttségekből, botra tűzte a kendőjét. El is vitte őket a rendőrség, de néhány óra múlva akkor még szabadon engedték őket.

Ezt megelőzően már folyamatosan zajlott egy kampány Iránban Titkos szabadságom néven: ez arról szólt, hogy a nők egy Facebook-oldalra posztolhatták hidzsáb nélküli képeiket. És volt egy fehér szerda nevű kampány is: tiltakozásul szerdánként fehér kendőt vettek fel a résztvevők.

Masih Alinedzsád aktivista, a két kampány szervezője a Guardiannek azt mondta:

„A hidzsábviselés kényszerítése a nők elnyomásának leginkább látható szimbóluma Iránban, ezért harcolunk ellene. Az egyenlőségnek az lenne az első lépésre, hogy eldönthessük, viseljük-e, vagy sem.

Nem egy ruhadarab ellen tiltakozunk, hanem az indentitásunkról, a méltóságunkról, a szabad választásunkról van szó. A mi testünk, a mi választásunk.”

Ugorjunk a jelenbe

Mahsa Amini 22 éves iráni nő múlt héten, 2022. szeptember 13-án, Saqqezből utazott Teheránba a családjával. A fővárosban a felfegyverzett iszlamista erkölcsrendészet nem találta megfelelőnek az öltözékét, ezért agyba-főbe verték. Amikor pár órával később kórházba került, füléből vér folyt, szeme alatt véraláfutások. Ekkor már agyhalott volt. Három napon át küzdöttek az életéért sikertelenül. Szeptember 16-án életét vesztette.

Egy 22 éves nő meghalt azért, mert kilógott a haja a kendője alól.

A nők öltözködését szigorító új rendeletet az ország keményvonalas elnöke, Ebrahím Raíszi augusztus 15-én írta alá. Alig egy hónappal korábban, július 12-én hirdették meg „A hidzsáb és a szűziesség napját,” melynek hatására rengeteg nő azzal tiltakozott Iránban, hogy levették a fejükről a kendőt a buszokon, vonaton és köztereken, és erről videót is posztoltak a közösségi médiában. A tiltakozást számtalan letartóztatás és kikényszerített tévés bocsánatkérés követte.

Ezek a bátor nők arcukat felfedve, hidzsábjukat levéve, Masha temetésén is tüntettek.

Teherán messze van, más szabályok, előírások vonatkoznak az emberekre, a nőkre. Régóta ebben élnek, ebbe születtek bele, elfogadták ezt – gondolhatják egyesek. Ha ezen az állásponton vagyunk, akkor már csak egy lépés, hogy saját jogaink lábbal tiprását is egykedvűen, sztoikus nyugalommal vegyük tudomásul.

Ugyanis itt nem olyan előírásról van szó, melyet a vallás, vagy a szokások írnak elő, itt önkény által megszabott, a szokásosnál is szigorúbb, értelmetlen parancsokról van szó, melyek kizárólag a nőket sújtják.

Az iráni kormány arcfelismerő rendszert telepítene a tömegközlekedési járatokra és nyilvános helyekre, hogy azonosítani tudják azokat a nőket, akik nem tartják be a rezsim új, hidzsábviselésre vonatkozó törvényét.

Látni kell tehát, hogy az iráni nők nem jókedvükből hordják a kendőt, a hidzsábot, hanem mert ez kötelező a számukra. „A mi testünk, a mi választásunk!” – ismerősen hangzik, ugye? Teheránban és az arab világban ez nem arról szól, hogy valakik azt mondják, hogy szüljünk több gyereket, hanem olyan alapvető és a nyugati emberek számára természetes dolgokról, mint hogy mit vehetek fel ma?

Sajnáljuk, de a tartalmat időközben eltávolították az Instagram-ról.

Mikor kezdtek el a férfiak a nőktől félni?

Mi vezetett ide? Mi alapján dönt a férfitársadalom arról, hogy a nőknek mit kell viselniük, hogyan kell viselkedniük, mivel kell foglalkozzanak? Hogyan váltak a nők, a korábbi anyajogú társadalmak örökösei lenézett, elnyomott, másodlagos állampolgárrá?

Az olümposzi istenkatalógus még számos női istennőt nevezett meg. Hihetetlen tulajdonságokkal, erővel, szépséggel voltak ezek az istennők felvértezve. A római vallás is több tucat istennőt tisztelt. De valami történhetett a történelmünk során, mert a nőket lesöpörték erről a színtérről.

A Bibliai történetben bűnös Éva, aki evett a tiltott fa gyümölcséből. Az egész 16. században boszorkányként üldözték az azt „kiérdemlő” nőket. Majd 100 évvel ezelőtt a dédapám csendre intette dédanyámat, mert ő csak egy nő. Hiába beszélünk a felvilágosult eszmékről, ma a nők nem viselnek egyházi tisztséget, az államigazgatásban betöltött vezetői női státuszok száma is eltörpül a férfiakéval szemben.

Hogy van az, hogy egy olyan történeten sem ámuldozunk, mikor a nők egy csoportja jogaiktól fosztja meg a férfiakat? Hogy van az, hogy mindig a gyengébbik nem szenved csorbát? Hogy van az, hogy a teremtő nő lett a gyengébbik nem? Miért nyomják el a férfiak a nőket? Miért félnek a férfiak a nőktől?

És ha azt gondoljuk, hogy velünk a Kárpát-medence ölelésében semmiféle elnyomás nem történhet meg, nem kell nagyon visszanyúlnunk az időben. Elég lehet egy szívhangról hozott magyarországi új jogszabályi rendelkezés, és máris ott tartunk, hogy a férfiak akarják megmondani, hogyan döntsünk, mi lenne a jó nekünk. Teherán, ugye, már nincs is olyan messze?