Ez a William Arthur Ward-tól származó idézet a kedvencem. Szerintem minden benne van, amiről az oktatásnak kell(ene) szólnia. Azonnal eszembe juttatja azokat a tanáraimat, akik miatt bizonyos tantárgyakat megszerettem és akiknek a hatására abba az irányba indultam el, ahol most vagyok.

Ugye neked is volt olyan tanárod, akinek élvezettel jártál az óráira? Ha visszagondolsz rá, mi volt az, amivel leginkább megfogott? A felkészültségével? A figyelmességével? Az emberségével? Vagy a diák- és emberbarát tanítási módszereivel, amivel felkeltette az érdeklődésed a tantárgya iránt? Vagy így, együtt mindegyikkel?

Szerencsére inspiráló tanárok ma is vannak, ők azok, akik nem munkának, hanem hivatásnak tekintik a tanítást és még a csekély megbecsültség és fizetés sem töri meg az elhatározásukat, hogy a felnövekvő nemzedékek szellemét pallérozzák.

Hálás vagyok azokért a tanárokért, akik mind tudásban, mind emberségben jó példával járnak elől. Mert egy jó tanár hatalmas kincs. Nemzetek sorsa, szellemi nívója függ tőlük. A tanárainktól.

Diákokat és tanárokat kérdeztünk meg arról, számukra milyen egy jó tanár. És képzeljétek, mindenkinek volt olyan meghatározó pedagógus az életében, aki lelkesedésével, tartásával, tantárgya iránti rajongásával, tudásával és emberségével nyomot hagyott benne.

Milyen hát egy gyerekpárti, igazán jó tanár? Melyek a fő ismertetőjegyei? Ti mondtátok el, nektek mit jelent!

Elkötelezett és lelkes

A tanulók sokszor fogalmazzák meg pozitívumként, ha a tanár elkötelezett és lelkes az általa tanított témával kapcsolatban. Szeretik, ha tanáruk, ahogy ők mondják:„élményből tanít”. Ha egy pedagógus szeretetre és tiszteletre méltó személyisége találkozik a tantárgya iránti őszinte lelkesedéssel, hiteles lesz a téma iránt a diákok figyelmének felkeltésében, hiszen minden tanórán demonstrálhatja, hogy az ő figyelmét is mennyire elragadta tantárgya.

„A biológia tanárom olyan, mint egy lexikon. Bármilyen kérdést teszünk fel neki, mindenre tudja a választ. Eleinte minden áron meg akartuk „szívatni”, mert nem hittük el, hogy valóban ennyire felkészült. Aztán ahogy telt az idő, csak azt vettük észre, hogy mindannyian várjuk az óráit. Azóta is nyitott szájjal hallgatjuk, mert olyan érdekesen mesél és olyan magától értetődően magyarázza el még a bonyolult dolgokat is, hogy még az is megszerette a bioszt, aki előtte utálta.”- lelkesedik Zoé, egy budapesti gimnázium harmadéves hallgatója.

Emberi

„Apróságnak tűnhet, de minden órán kérem a gyerekektől, hogy az óra címét húzzák alá olyan színnel, amilyen az aktuális hangulatuk. Aki például szomorú, feszült, az feketével-, aki pedig vidám, mondjuk lilával, citromsárgával húzza alá az óracímet. Így a füzetek ellenőrzésekor nem csak azt látom, hogy hogyan tejesített egy-egy gyerek, hanem azt is, hogy milyen lelki állapotban tette mindezt. Néhány gyengébb teljesítménynek így egyúttal az okát is megtudom…”- írja Tóth Tamás tanító, Facebookon megosztott videónaplójában.

„Én érzelemkártyákat használok. Nem vesz sok időt igénybe (mondjuk az sem zavarna, ha igen, mert a lelkiállapot megismerését én, személy szerint fontosabbnak tartom, mint a magyar/matek stb. órákat). Ráadásul a diákok is szeretik, mert aranyos kis macikkal vannak megjelenítve az érzelmek, érzések.” írja Anna Nenov, aki szintén pedagógus.

Gyerekpárti

Nehéz megtalálni a középutat abban, mennyire lehet egy tanár „cinkosa” egy gyereknek. Sokan azért nem teszik meg, mert féltik a tekintélyüket, ám egy igazi pedagógus tudja és érzi, hogy a diákjának mikor van szüksége támogatásra. Akár csak pár emberi mondatra, biztatásra vagy éppen arra, hogy meghallgassa. Kamaszkorban ez különösen így van és a szülőnek is sokat segíthet egy ilyen tanár abban, hogy titkolózás, sumákolás helyett valódi kommunikáció legyen a szülő és gyermeke között.

„Az én megbízóm a gyerek, az ő érdekeit képviselem, olykor akár az egész rendszerrel, sőt, a szülőkkel szemben is. Segítek megtalálni az útját. Észreveszem, hogy miben tehetséges és abban támogatom. Mindig felhúzom magam, amikor az a fő érve egy szülőnek velem szemben, hogy nekem nincs gyerekem, ezért nem érthetek bizonyos dolgokat. De nem szoktam őket bántani. Nekem az a célom, hogy a gyereknek jó legyen, ezért például pályaválasztásnál mindig azt kérem a szülőktől, hogy ne döntsék el a gyerek helyett, hogy hová menjen továbbtanulni, inkább üljenek le és hallgassák meg, ő mit akar.”. meséli Jocó bá, a „tanárcelebbé” vált pedagógus.

Demokratikus

A szakirodalom szerint is, a legjobb és legeredményesebb tanár nem a túl szigorú,autoriter szemléletű, de nem is a nagyon megengedő,„laissez-faire” mentalitású, hanem az arany középúton lévő, kellően határozott, de demokratikus pedagógus.

„Ha a tanár összeszedett és következetes, barátságos, de fenntartja a kereteket, és személyiségével már megnyerte magának hallgatóságát, akkor fegyelmezésre sincs nagyon szükség. A tanulók nem „kóstolgatják”, mert jobban szeretik és becsülik emberként annál, mint hogy bántsák, vagy nehézség elé állítsák.”- mondja saját tapasztalatait összegezve Nagy Márta, középiskolai tanár.

Modern

A gyerekek szívesen tanulnak olyan dolgokat, amelyeknek látják az értelmét. És ki nem állhatják, ha elavult ismereteket akarnak beléjük sulykolni. Ennek ékes példái a kötelező olvasmányok. Sokkal nagyobb élvezettel vetik bele magukat a Harry Potter regényekbe vagy a Gyűrűk Urába, semmint az Egri csillagokba vagy a Notre Dame-i toronyőr történetébe.

Szerencsére sok tanár ismeri fel, hogy a gyerekek érdeklődését úgy kelthetik fel, ha olyan dolgokat tanítanak meg nekik, amiknek köze van a mindennapjaikhoz. Kicsit ugyan több felkészülést igényel a részükről, de a csillogó tekintetek megérik ezt a fáradságot.

„A magyar tanárunk teljesen új megközelítéssel tanítja nekünk Shakespeare műveit. Arra kért bennünket, hogy írjunk forgatókönyvet a Rómeó és Júliából úgy, mintha napjainkban játszódna. Csináltunk belőle egy színdarabot is, és azon túl, hogy nagyon élveztük, az osztályunkat is igazi csapattá kovácsolta össze.”- meséli a másodéves gimnazista Anna.

Erről nekem is van saját élményem. Egy emlékem egy olyan tanárról, aki megváltoztatta az életről való gondolkodásomat, kinyitotta a szemem a világra és ráébresztett, a tanulás fontos, de van, ami még fontosabb: hogy szeressük, amit tanulunk, amit csinálunk. Maradjunk életünk végéig nyitottak az élet nagy dolgaira és őrizzük meg a kíváncsiságunkat.

A gimnáziumi német tanárnőm számomra azóta is etalon. Úgy tanított nekünk idegen nyelvet, hogy nem éreztük nyűgnek: újságokat olvastunk, filmeket néztünk (német felirattal), kirándulni mentünk, közben németül társalogtunk, német vicceket gyűjtöttünk és megtanultunk idegen nyelven káromkodni is, mert hogy Kiss tanárnő szerint az is fontos része egy nyelvnek. Programokat is szervezett: rendszeresen meghívott német diákokat, akiknek mi mutathattuk be a város és a környék nevezetességeit, vittük őket táncolni, szórakozóhelyekre, strandra, és évente egyszer mi is kimehettünk Salzburgba, hogy a testvériskolánk vendégszeretetét élvezhessük. Kiss tanárnő óráin rengeteget nevettünk, soha nem éreztük tehernek, hogy a 7.-8. órában kell németet tanulnunk. Mindig megoszthattuk vele a problémáinkat, figyelmesen meghallgatott bennünket és mindig volt jó tanácsa. Ha fáradtan estünk be az órájára, nem erőltette, hogy a tananyaggal haladjunk, olyankor inkább megnéztünk egy német filmet együtt.

Úgy gondolom, a tanárok társadalmunk valódi és nélkülözhetetlen építőkövei, hiszen a legnagyobb kincsünket, a gyermekeinket bízzuk rájuk.

Éppen ezért csak azt kívánom, Isten óvja a jó és igaz pedagógusokat! Veletek vagyunk!

A listát a jó tanár ismérveiről persze még lehetne folytatni. Itt van például a humorérzék...