A legbizarrabb csomagok, amiket valaha küldtek: régebben gyerekeket is postáztak

Már az ókorban is létezett a posta elődje, bár az üzenetküldés a kőtáblákkal vagy hírnökökkel még meglehetősen döcögős volt. A középkori Európában már lovas kocsival járt a postás, de még ekkor is inkább csak leveleket, iratokat vitt. A csomagszállítás pedig csak jóval később, a 19. században indult be Amerikában. Kezdetben kizárólag magán cégek foglalkoztak házhozszállítással, majd 1913. január 1-jén indult el az amerikai posta csomagszállítói üzletága, melynek köszönhetően szélesebb körben elérhetővé vált a szolgáltatás. A csomagküldés gyorsan népszerűvé vált, naponta százezernyi küldeményt adtak fel az Egyesült Államokban, sokszor pedig meglehetősen különösen dolgokat postáztak az emberek.
Élő állatot már 110 évvel ezelőtt is tilos volt postai küldeményként feladni (kivéve a méheket és a bogarakat), de az emberek szállítását nem korlátozták a szabályok, és ezt a kiskaput kihasználták a leleményes (vagy éppen felelőtlen) szülők. Több olyan esetről is beszámolt a korabeli sajtó, hogy kisgyereket, sőt akár csecsemőt adtak fel, hogy a postással juttassák el őket máshol élő családtagjaikhoz, a postabélyeg ugyanis sokkal olcsóbb volt, mint a vonatjegy! A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem leragasztott dobozban vagy postazsákban szállították a gyerkőcöket, hanem gondosan bebugyolálva, és általában külön ember vigyázott a különleges küldeményre.

Amikor a gyerekek postán érkeztek a nagyihoz
Az egyik híres eset Ohio államban történt, nem sokkal a postai csomagküldői szolgálat indulása után. A feljegyzések szerint Jesse és Mathilda Beagle a nyolchónapos fiukat, James-t küldték el a nagyszülőkhöz, akik tőlük néhány mérföldre laktak. Mivel a gyerkőc csak 4,5 kilós volt, belefért a kb. 6 kilós súlyhatárba, és 15 centbe került a szállítása, de 50 dollárra kötöttek rá biztosítást. A kis James szerencsére gond nélkül megérkezett a nagymamához, és remélhetőleg nagy traumát sem szenvedett az út során.
A „bébiposta” leginkább az eldugott településeken élők körében volt népszerű, akik szó szerint az életüket is rábízták volna a postásra. A legtöbbször ugyanis a postás volt az egyetlen személy, aki napi rendszerességgel látogatta ezeket a vidékeket, ő jelentette az egyedüli kapcsolatot a külvilággal azok számára, akik nem tehették meg, hogy vonatjegyet vásároljanak, drágán utazzanak. Bár a gyerekekre nagyon vigyáztak, a posta vezetősége hamar rájött a dolog veszélyére, és 1915-ben betiltották, hogy embereket adjanak fel csomagként.