A te gyereked látott már pornót? Azt hiszed, nem? Kifejtjük, mi a probléma a felnőttfilmekkel úgy általában

Borítókép: A te gyereked látott már pornót? Azt hiszed, nem? Kifejtjük, mi a probléma a felnőttfilmekkel úgy általában Forrás: Pixabay
Talán hetedikesek lehettünk, amikor az osztálykiránduláson körbejárt a takarók alatt egy pornóújság. Kíváncsian, vihogva, undorodva vagy közönyt tettetve – ki hogy – lapoztuk végig. Ami nekünk még rendkívüli esemény volt, a mai gyerekeknek már mindennapos.

Ez a cikk eredetileg az Éva magazinban jelent meg.

A szülők többsége ugyan szereti abba a reménybe ringatni magát, hogy az ő családját ez a probléma nem érinti, de az az igazság, hogy ha egy gyerek internethez jut, akkor automatikusan pornóhoz is. Hová vezet ez? Oda, hogy amikor szexedukációval foglalkozó szakemberek ellátogatnak egy középiskolás osztályba, a tizenévesek – miközben a saját testükkel és a fogamzásgátlással kapcsolatos ismereteik igen hézagosak – arról kérdezik őket, hogy hogyan sajátítható el a mélytorok és miként csökkenthető análozás közben a fájdalom.

Ha egy gyerek internethez jut, akkor automatikusan pornóhoz is.

„Mindig volt, mindig lesz”?

A pornográfia szó görög eredetű, eredetileg a prostituáltakról szóló írást vagy a prostitúció illusztrálását jelölte. Modern (a 19. század második felétől használatos) értelmében olyan ábrázolásokat foglal magában, amelyek a néző szexuális izgalmának felkeltése céljából meztelenséget, nemi szerveket, szexuális aktust mutatnak be. Ilyen festményeket, domborműveket már az ókori mezopotámiai, görög és római kultúrában is találunk – bár például Pompeii viktoriánus feltárói ezeket gondosan elrejtették a nagyközönség szeme elől. A pornó szorosan a technikai fejlődés nyomában járt: a fotográfia, majd a mozgókép feltalálása után nem kellett sokat várni a kendőzetlen képeslapokra és filmekre sem.

Az első erotikus film, az 1896-ban készült Le coucher de la mariée (Az új asszony éjszakája) egy menyasszony esti vetkőzését mutatja be. Az első pornófilm pedig valószínűleg az 1908-ban készült, szintén francia L'ecu d'or ou la bonne auberge (Az aranykorona avagy a jó fogadó) már az aktust is nyíltan ábrázolja. Ezeket a filmeket elsősorban bordélyházakban, legénybúcsúkon, privát esteken mutatták be. A hatóságok üldözték és rajtaütés esetén megsemmisítették őket, így számos korai film elveszett. A 20. század közepéig az erotikus és pornófilmek kis számban készültek, feketén, például utazó kereskedők révén terjedtek, és csak szűk közönséghez jutottak el.

„A változást a pornó iparosodása hozta – mondja Halász Sári, a Patent Egyesület munkatársa, a tizenévesek szexuális felvilágosításával foglalkozó »Turn Me On – Kapcsolódj Be« nevű projekt vezetője. A folyamat kezdetét az első szexmagazin felbukkanása jelentette 1953-ban. Ezt a magazint hamarosan újabbak követték, és kialakult a verseny.”

A hatvanas, hetvenes években a videokazetták megjelenése hatalmas lökést adott a pornóiparnak – így, hogy lehetővé vált az otthon magányában nézni ezeket a filmeket, megsokszorozódott rájuk az igény. A törvények is lazultak: 1969-ben Dánia és Hollandia elsőként szüntette meg a cenzúrát. Amerikában megengedőbbé vált a bírói attitűd, és „felnőtt filmszínházak” nyíltak, ahol pornófilmeket vetítettek a jórészt férfiakból álló közönségnek. A kilencvenes években a műfaj DVD-re költözött, de aztán a világháló megjelenése hamarosan alapjaiban átrajzolta a képet. A Forbes adatai szerint mára csak az internetes terjesztésből évi egymilliárd dollár haszonra tesz szert a pornóipar.

pornó,vintage
Forrás: fr.wikipedia.org
Jelenet Az új asszony éjszakája című filmből

Ártalmak

Mi a gond a pornóval? Elsősorban nem az, amit megmutat, hanem az, ahogyan. Azaz nem a szexualitásról való beszéd, vagy annak ábrázolása a probléma, hanem a magazinokban-filmekben leképezett patriarchális hatalmi viszonyok. Ezek a médiatermékek ugyanis kezdettől fogva kizárólag férfiaknak készültek, a dominanciára törő férfivágyakat igyekeztek meglovagolni. Megteremtették a csak a férfi kedvéért létező, örökké felkínálkozó, nemet sosem mondó, érzelmeket, elköteleződést nem igénylő „játszótárs” képét. A pornófilmekben szereplő nők mindig készségesen fogadják a férfiak közeledését, és minden alkalommal, minden formában élvezik az aktust, bármit tesz velük a partner.

Ráadásul mivel a pornóipar egyre intenzívebb és egyre extrémebb ingerekkel igyekszik fenntartani a fogyasztók érdeklődését, az évek múlásával a filmekben egyre több lett az erőszak: a többszörös behatolás, a fojtogatás, a kikötözés, a levizelés ma már mindennapos elemnek számít. „A legnépszerűbb pornóvideó-megosztó oldalon legjobbnak minősített jelenetek 88,2 százaléka tartalmaz agresszív cselekedetet, ezek 70 százalékában az elkövető férfi, 94 százalékában pedig az áldozat nő” – mondja ennek kapcsán Halász.

Vagyis aligha csodálkozhatunk azon, hogy a pornófogyasztás gyakran hat negatívan a párkapcsolatokra, az egymással szemben támasztott elvárásokra, és súlyosan torzítja a férfiak és a nők szexualitásról alkotott elképzeléseit.

A legjobbnak minősített jelenetek 88,2 százaléka tartalmaz agresszív cselekedetet.

Pornósztárok

Szimbolikus, hogy az első szexmagazin alapítója 1953-ban Marilyn Monroe korábban készült aktfotóit használta népszerűsítésre, a színésznő tudta és beleegyezése nélkül.

marilyn monroe,50-es évek
Forrás: Getty Images
Marilyn Monroe 1957-ben

A kizsákmányolás a későbbiekben is jellemző maradt az iparra: a pornószereplők körében (csak úgy, mint a prostitúció esetén) gyakori a szexuálisan bántalmazott előélet és a gazdasági, nem ritkán fizikai kényszerítés. Ennek legismertebb példája a Deep Throat (Mélytorok) című filmben szereplő Linda Boreman (Lovelace), aki később önéletrajzában megírta, hogy férje kényszerítette a szereplésre.

linda lovelace,pornó,70-es évek
Forrás: Getty Images
Linda Lovelace 1976-ban

Ezek után nem meglepő, hogy egyetlen olyan csoport létezik, amelynek tagjai a háborús veteránoknál is gyakrabban szenvednek poszttraumás stressz szindrómában (PTSD): a prostituáltak és a pornószereplő nők.

Vanessa Belmond, aki Alexa Cruz néven korábban pornófilmekben jártszott, 2013-ban egy brit tévéműsorban beszélt az átélt megpróbáltatásokról: „Hiába hittem, hogy a rendszeres szűrés megvéd, három-négy alkalommal chlamydiát kaptam, egyszer gonorrheát, emellett számos bakteriális fertőzést. Az elején arról volt szó, hogy soft pornóra szerződöm, és csak menet közben tudtam meg, hogy egyre durvább dolgokat kell csinálnom, amelyek során súlyos sérüléseket szereztem. Rendszeresen bevérzett a torkom és felszakadt a végbélnyílásom. Az análjeleneteket csak erős fájdalomcsillapítókkal tudtam végigcsinálni.”

A pornószínésznők közt gyakori a drogfogyasztás és az öngyilkosság. Belmond egy pornóellenes oldalt is létrehozott, ahol más kiugrott szereplők is megszólalnak, és információt terjesztenek a szexipar káros hatásairól. A probléma csak az, hogy ezeket a hangokat a pornóipar módszeresen háttérbe szorítja.

„A pornóipar – mondja a Patent Egyesület szakértője – azzal, hogy a reflektorfénybe állít egy maroknyi »pornósztárt«, elfedi nők ezreinek a kizsákmányolását. Fenntartja a látszatot, hogy ez egy csillogó világ, amelybe az emberek önként lépnek be és ott jól érzik magukat. A »beleegyezés« mint varázsszó csak arra jó, hogy elfedje az ide vezető hatalmi viszonyokat. Nem az a fő kérdés, hogy a nő aláírta-e azt a papírt, hanem az, hogy mik azok a társadalmi körülmények, amelyek közt ez előfordulhat. Ha bárkinek nem úgy és nem azzal az emberrel kell szexuális aktusban részt vennie, mint ahogy és akivel szeretne, akkor már rögtön nem beszélhetünk egyenlőségről.”

...a háborús veteránoknál is gyakrabban szenvednek poszttraumás stressz szindrómában.

Pornólobbi

A fokozódó agresszió mellett a másik probléma az, hogy a szereplők egyre fiatalabbak.

„A Szövetség a Szólásszabadságért (Free Speech Coalition), a pornóipar lobbiszerve az iparág érdekei szerint törekszik a törvények átalakítására – mondja a szakértő. – Egyik akciójuk a Gyermekpornográfia Megelőzéséről Szóló Törvény (CPPA-1996) támadása volt. A törvény eredetileg azt írta elő, hogy tilos pornófilmeket forgatni 18 éven aluli vagy annak látszó személyekkel. 2002-ben sikeresen eltöröltették az utóbbi kitételt, így megnyílt az út a »tinipornó« előtt, amelyben (jó esetben) nagykorú, de fiatalabbnak látszó nők szerepelnek. A következő tíz évben megháromszorozódott a kereslet az iránt az alműfaj iránt, 2015-ben a legkeresettebb szó a Pornhub oldalon a »teen« volt. A szervezet a pornóforgatásokon kötelező óvszerhasználatot előíró Measure B szabály ellen is harcolt. Legutóbbi eredményük, hogy tavaly augusztusban sikerült hatályon kívül helyeztetniük az úgynevezett 2257-es számú szabályzatot, amely arról rendelkezik, hogy a pornóproducereknek kötelező nyilvántartaniuk a forgatásokon részt vevők korát, illetve arról, hogy az FBI ezeket a nyilvántartásokat bármikor ellenőrizheti. Holott becslések szerint az internetes pornótartalomnak már most is körülbelül egyötödét teszi ki a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés.”

Mindezek ellenére a pornólobbi rendszeresen úgy állítja be a helyzetet, mintha a műfaj elleni kifogások mögött csak és kizárólag a prüdéria állna, nem pedig a pornó káros hatásai. Taktikájuk visszatérően „tabudöntögetésre” hivatkozik – mintha a pornográfia támogatása pusztán felvilágosultság, progresszió és bátorság kérdése volna.

gyerek,szexuális felvilágosítás,pornó
Forrás: Getty Images
A pornófilmek szereplői egyre fiatalabbak.

Feminista pornó

A kilencvenes években jelentkezett a pornó magát feministának valló irányzata. Kanadában 2006 óta még Feminista Pornó Díjat is kiosztanak. A más néven alternatív vagy etikus pornó méltányos díjazást ad a szereplőknek, jobban odafigyel az egészségükre, és mind a szereplők külsejében, mind a szexualitás bemutatott formáiban igyekszik képviselni a sokféleséget. Az olyan rendezők (egyes esetekben korábbi színészek), mint Annie Sprinkle, Nina Hartley, Candida Royalle vagy Erika Lust azt vallják, hogy filmjeikben a nemek egyenlőségét igyekeznek megjeleníteni, és céljuk a női szexualitás felszabadítása.

„Az állítólag feminista pornóval az az egyik probléma, hogy sokan beszélnek róla, de kevesen nézik. Sok esetben ráadásul az újítás is csak annyi, hogy a diverzitás jegyében telt nőket ábrázoló vagy transz tematikájú, de ugyanúgy erőszakos, megalázó videókat dobnak a piacra. Ez aligha tekinthető bármilyen előrelépésnek, nézetem szerint a »feminista« címke itt csak megtévesztő marketingeszköz. Attól sem lesz egy film feminista, ha a változatosság kedvéért női dominanciát mutat be, hiszen a feminizmus célja az, hogy egyáltalán ne legyen dominancia” – szögezi le Halász.

pornó,candida royalle
Forrás: Getty Images
Candida Royalle
Egy átlagos gyerek már 9 és 11 éves kora között találkozik a pornóval.

Függők

Az alternatív pornó megjelenése nem tudta ellensúlyozni a mainstream pornó okozta károkat, amelyek a férfiakat sem kímélik: a nemi szervük méretével és működésével kapcsolatos szorongás csak a kezdet. Évek óta pornófogyasztó felnőtt férfiak gyakran számolnak be erekciós problémákról és arról, hogy a hús-vér partnerrel, kölcsönösségen alapuló szexet már nem tartják izgatónak. A Reddit közösségi oldalon a pornófüggők önsegítő csoportja, a 2011-ben alakult NoFap több mint 150 ezer tagot számlál.

Marczali Ferenc 2015-ben a CEU végzős gender szakos hallgatójaként szakdolgozatához 18 és 35 év közötti pornófogyasztó férfiakkal készített anonim interjút. Nem igazolódott be az a gyakran hangoztatott érv, hogy a más médiatartalmak fogyasztására jellemző kritikai távolsággal néznék a pornót: Marczali alanyai kimondottan a „kukkolás” illúzióját keltő reality pornót keresték, a fikciós kerettel ellátott, „megrendezett” filmeket pedig – mivel akadályozta őket a férfi szereplővel való azonosulásban – negatívan ítélték meg. Rákérdezés nélkül bocsátkoztak olyan feltevésekbe, miszerint e szexuális aktusok kamera és pénz nélkül is lezajlottak volna. A pornó állítólagos edukációs hatására az cáfolt rá, hogy a megkérdezettek elmondták: kizárólag a saját elképzeléseiknek megfelelő videókat keresik, és még azokban is áttekerik az unalmasnak ítélt bevezető részeket, például az előjátékot.

„Több kutatás szerint egy átlagos gyerek már 9 és 11 éves kora között találkozik a pornóval, és az NSPCC Childline brit szervezet felmérése szerint a 12-13 évesek egytizede attól tart, hogy függ tőle” – mondja Halász Sári. Nem elég nem venni tudomást a jelenségről, a prüdéria pedig kifejezetten káros: a pornó ártalmaival szembeni védekezés egyik legfontosabb eszköze az objektív, tényszerű, a pornográfia káros hatásaira is kiterjedő iskolai szexuális felvilágosítás lenne.

Te beszéltél már a gyerekednek a pornóról?
Fúj, ilyesmiről szó sem eshet.
Nem, de ha rákérdez, elmondom majd, miről van szó.
Persze, nálunk nincsenek tabuk, inkább mindent elmesélek neki, ami a szexszel kapcsolatos, mint hogy a haverjai informálják.

Bosszúpornó?

Dr. Spronz Júlia jogász szerint a párkapcsolati erőszak hazánkban is egyre gyakoribb formája a bosszúpornó. A szakember azt tanácsolja a nőknek, hogy a legbiztosabbnak érzett kapcsolatban se engedjenek magukról pornográf fotót vagy videofelvételt készíteni. Ügyfelei közt ugyanis sok az olyan nő, akiket volt partnerük ilyen felvételek közzétételével igyekszik lejáratni: feltölti őket az internetre, e-mailben elküldi a családtagoknak, illetve arra is volt példa, hogy a bosszúszomjas ex a nő munkahelye környékén plakátolta ki ezeket a fotókat.

Mit tehet a szülő, ha rájön, hogy a gyereke pornót néz?

„Nagyon fontos, hogy ne szégyenítse meg – hívja fel a figyelmet Halász. – Nem arról van szó ugyanis, hogy a rossz gyerek néz pornót, a jó gyerek meg nem. A felugró ablakok és a kortárshatások ellen nem tudnak a gyerekek egyedül védekezni; a pornó az egész kultúránkat áthatja. Ha egy gyerek a szexualitásról akar tudást szerezni, edukációs oldalak helyett leginkább pornó jelenik meg a találatok között. A lehető legkorábban meg kell teremteni a biztonságos otthoni légkört és a nyitott kommunikációt: a gyerek tudjon róla, hogy nem kell félnie és bármiről beszélgethet a szülővel. A szülők applikációkkal megpróbálhatják védeni a gyerekek gépét, telefonját, de ezeket sajnos a pornóipar is követi és igyekszik kicselezni. Kevés az egyéni erőfeszítés; közösségi, társadalmi válaszra van szükség.