Greta Thunberg – a lány, akit nem lehet megvásárolni
„Ja-ja, igen, ő az a bolond lány, aki szerint hamarosan kipusztul az emberiség?” – kábé ilyesmi a megszólított magyarok tipikus válasza, kis segítség után. „Ő az a kis copfos autista, aki a svéd Parlament előtt ücsörög, ahelyett, hogy iskolába menne.” „Az ilyeneket korábban intézetben tartották.” – ezek meg a negatív felhangok a közösségi oldalon posztolt bejegyzések alatt. Ugyanakkor a rajongótábora is hatalmas, ilyen hangokkal: „Te adsz reményt a gyerekeinknek, hogy lehetséges a Föld megmentése!”
Amikor 2018 augusztusában elkezdte egyszemélyes klímasztrájkjait, kezében egy „Skolstrejk för klimatet” feliratú táblával, még senki nem sejtette, hogy az egész világon követőkre talál. Pénteki ücsörgéseiből lett a #FridaysForFuture mozgalom, amelynek globális arcaként hamarosan konferenciákra, tüntetésekre, nyilvános föllépésekre kapott meghívást. Egyszerű, kemény beszédeit maga írja, arról például, hogy értelmetlen egy olyan jövőért tanulni, amely sosem jön el. Meg hogy a politikusok hazudnak, amikor azt állítják, hogy komolyan veszik az éghajlatváltozást. Ha ez igaz lenne, nem füstölnénk az égre minden egyes nap 100 millió hordó olajat. Greta Thunberg nem állítja, hogy tudja, miként lehetne visszaszorítani az éghajlatváltozást folyamatosan pörgető üvegházhatást, de szerinte a világot nem lehet megmenteni a politikusok szabályait követve. Újakat kell írni. Nem holnap, hanem most, mert a klímaválság most történik.
Nagyon érdekes jelenség ez a copfos gyereklány. Népszerűsége vetekszik az influenszerekével, de ez nem izgatja – pontosabban felhasználja és a szent cél szolgálatába állítja ismertségét. Sztárok, hírességek, kormányfők tapsolnak neki, miközben lehazugozza és leálszentezi őket.
– mondja ezt egy filmes gálán, ahol átvette a berlini Arany Kamera-díjat, azért, hogy felajánlja a németországi Hambach erdő védelméért dolgozó aktivistáknak. Érdemes tanulmányozni a közönség soraiban ülők arcát a videón, amint fölszólítja őket, hogy legyenek szószólók: értessék meg a döntéshozókkal, hogy cselekedni most kell.
Nyilván mind azt hiszi, aki hallgatja, hogy éppen neki nem inge-gatyája, amit a lány mond. Nem róla beszél, mikor azokat emlegeti, akik magánrepülőgépeiken repdesnek a világban, kedvenc éttermeiket, tengerpartjaikat körbelátogatva. Látszik a fejeken, hogy a többség azt gondolja: Istenem, hát tényleg azon múlna az emberiség fennmaradása, hogy én egy kicsit élvezem az életet, és jól megérdemelt pihenésemet töltöm?!
Reménykeltő személyes megfigyelésem szerint Greta Thunberg hallgatósága csupa-csupa „klímaártatlanból” áll. Tehát, mivel a gondviselés jóvoltából azok, akiken valami múlt, már mind kihaltak, a világ meg van mentve.
A pápa személyesen biztatta Greta Thunberget, hogy folytassa. A kanadai író és feminista aktivista, Margaret Atwood Jeanne d’Arc-hoz hasonlította őt. Szeptember végén Greta megkapta az úgynevezett alternatív Nobel-békedíjat a „klímaváltozással kapcsolatos sürgős politikai követelések előmozdításáért”. Egyúttal Nobel-békedíjra is jelölték, azzal az indoklással, hogy „megtestesíti azt az elképzelést, hogy bárki bármit elérhet. Példája másokat is inspirál és mozgósítja az embereket az élet minden területén, hogy politikai tetteket követeljenek.” Munkásságáról dokumentumfilm-sorozat készül, amely hamarosan látható lesz.
Járt az ENSZ klímakonferenciáján Katowicében, aztán két hete a sürgősségi „vészkonferencián” Madridban, a világgazdasági fórumon Davosban, az EU Parlamentjében Brüsszelben. Nemrég ki akarta tüntetni az Északi Tanács, de visszautasította, a vele járó 46 ezer eurós pénzjutalommal együtt. Mint mondta, azért nem fogadja el, mert a klímamozgalomnak nincs szüksége több díjra. Inkább arra lenne szükség, hogy a politikusok és a hatalmon lévők cselekedjenek. Bár a világ azt hiszi, hogy az északi országok élen járnak a környezettudatosságban, valójában itt is olyan életmódot tartanak fenn az emberek, mintha négy Földre való erőforrások állnának rendelkezésükre.
Greta rohamosan terjedő mozgalma révén rengeteg országban megfordul. Következetesen hajóval és vonattal utazik, nem száll föl olyan közlekedési eszközre, amelynek megengedhetetlenül nagy a környezetterhelése. Amerikából novemberben egy katamaránnal jutott el Lisszabonba, több mint három hét alatt.
Édesanyja, az operaénekes híresség, Malena Ernman könyvében is olvasható, de Greta maga is elmondta, hogy nyolcévesen hallott először a klímaváltozásról, és nem értette, ha ez igaz, miért nem kizárólag erről beszél mindenki, miért elégszik meg azzal, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot. Hogyan lehet úgy élni tovább, mintha az éghajlat változása nem éppen most történne?! 11 évesen annyira depressziós lett ettől a gondolattól, hogy nem evett, nem beszélt, és két hónap alatt leadott tíz kilót. Ekkoriban diagnosztizálták Asperger-szindrómával. „Ez alapvetően azzal jár, hogy beszélek, amikor szükségét érzem” – mondta kis öniróniával a TED közönségének.
Erre az autizmus spektrumzavarok körébe tartozó tünetegyüttesre úgy tekint, mint olyan adottságra, amely az ő esetében előnyként működik: ennek köszönhet számos dolgot. Például azt, hogy képes leegyszerűsítve, fekete-fehérben látni a klímaváltozás jelenségét. „Tehát ha azt mondják a tudósok, hogy nullára kell csökkenteni a széndioxid kibocsátást, akkor ez nekem azt jelenti, hogy zéró tolerancia. Ez fekete-fehér kérdés.”
Gréta beszédein látszik megszokottól eltérő kommunikációjának néhány megragadó jellegzetessége. Könnyedén beszél bonyolult körmondatokban, friss statisztikai adatokat sorol fejből. Mivel más érzelmi regiszterekben mozog, mint mások, olykor egészen szenvtelennek látszik, ahogyan folyamatosan pásztázza hallgatóságát. Máskor elsírja magát, amikor fajok tízezreinek kihalásáról beszél. Kétoldalra font hajával megjeleníti az ártatlan gyermeket, azt a jövendő generációt, amelynek kilátásait éppen most tesszük tönkre érzéketlen mohó habzsolásunkkal – ez a közvetlen érzékelés szintjén dekódolható vizuális üzenet azonnal betalál. Nincs az a marketinges, aki egy ilyen fenomént direkt kitalál. Greta Thunberg maga a felnőtt társadalom kérlelhetetlen élő lelkiismerete. Ezért aztán sokan nem is képesek szembenézni vele. Nehéz is azzal a tudattal tükörbe tekinteni, hogy fenntarthatatlan urizálásoddal – vagyis azzal, hogy úgy élsz, mint eddig – a gyerekeid jövőjét teszed éppen jégre. Inkább úgy csinálsz tehát, mintha erre az egész klímakérdésre lehetne még legyinteni. Meg úgy, mintha rajtad nem múlna semmi.
Senkin nem múlik semmi.
Erős jelenség ez a lány. Izgalmas kérdés, hogy „anti-menősége” mitől lett egyszer csak menő. Hogy a látszatokra és pillanatnyi divatokra épülő tini világban mitől nem vált nevetségessé a copfjaival, az egyszerű, neutrális, uniszex megjelenésével. Nem szereti a tömeget, se a felszínes semmitmondást, nem pózol, nem tolja magát, mégis minden gesztusa a világnak felmutatott üzenet. Nem lehet megállítani, kifárasztani, megvásárolni, megvezetni. Nincs rajta fogás. Nyersen kíméletlen minden szépítéssel, mismásolással szemben. Nem árul olcsó reményt. „Világvárosok tűnnek el a víz alatt (igen, mint például Velence), és emberek milliói fognak szenvedni” – ígéri. „Ha változás történik, akkor az nem a kormányok és a nagyvállalatok érdeme lesz, hanem az embereké.”
Fogalmam sincs, sikerül-e ennek a lánynak, amit a fejébe vett. Lehet-e ebből fiatalok forradalma az emberiség megmentéséért, vagy egyszer csak kifullad, lecseng az egész, és mi lubickolunk tovább boldogan a lassan forrósodó fazékban, mint az egyszeri béka a mesében.