Ki mit érdemel egy házasságban?

Névtelen történetet és kérdést osztott meg a New York Times Magazine, melyre a lap által megkérdezett szakértő és az olvasók is válaszoltak és elmondták a véleményüket.

„A férjem szeret utazni, és mindig első osztályra vált jegyet. Amikor együtt utazunk a gyerekeinkkel, ő vesz magának egy jegyet az első osztályra, minket pedig a turista osztályra „száműz”. Ezt nemrég egy Párizsba tartó éjszakai járaton is megtette. Azzal indokolja, hogy egyrészt a költségek miatt repül egyedül az első osztályon, másrészt azért, mert a gyerekeink (12 és 16) egyedül érezhetik magukat, ha vele utaznék, és a hátsó részen hagynám őket. Úgy érzem, hogy ez igazságtalan.

Nem hiszem, hogy a gyerekeink bánnák, ha ők a másodosztályon utaznának, én pedig a férjemmel együtt ülnék az első osztályon. Igazságtalan tőlem, hogy ezt akarom? A férjem azt javasolta, hogy utazzunk külön járattal, hogy ne érezzük rosszul magunkat az egyenlőtlenség miatt, de ez nem igazán oldja meg a gondolkodásában rejlő önzés problémáját. Tévedek? Örülünk, hogy utazhatunk, és szeretünk együtt menni helyekre, de ettől ez még mindig nagyon furcsa.”

A szakértő válasza

"Automatikus összehasonlító mechanizmus működik bennünk" – írta Susan Fiske szociálpszichológus, rutinszerűen összehasonlítjuk a helyzetünket a hozzánk legközelebb állókkal. A levélíró férje teljesen megfeledkezik erről - ezért nem érzi egyenlőtlenségnek, hogy első osztályon utazik, míg a családja többi része a turistaosztályon.

A házasság intézménye mindig is annak a társadalomnak a jellemzőit öltötte magára, amelyben létrejött. De a modern házasság a felek egyenlőségéről szól, amelyben mindkét fél tisztelettel, figyelmesen és méltósággal bánik a másikkal. Mindegyiknek beleszólása van a jelentős döntések meghozatalába, és mindegyikük törődik a másik igényeivel és preferenciáival. A férjnek úgy tűnik más a véleménye erről. Nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy mivel ő vásárolja a jegyeket a családban, a saját preferenciái elsőbbséget élveznek.

A levélíró nem említette, hogy a férje konkrét fizikai vagy orvosi problémára hivatkozik (pl. Szükséges utazáskor megemelnie a lábát), hogy igazolja ülőhelyválasztását, ami azt jelenti, hogy bármi is legyen az oka annak, hogy elöl repül. A gyerekeik megszokták az iskolában is, hogy távol vannak a szüleiktől, így biztos ellennének ilyen idősen pár órára a repülőgépen is. Ha a férje úgy gondolja, hogy utazásonként egy felnőttnek mindenképp a turistaosztályon kell repülnie, miért nem javasolja, hogy felváltva tegyék ezt?

És mi a véleménye egy Magyarországon élő kétgyermekes édesanyának?

Érdekes látni a levélíró és a szakértő válaszából is az országok közötti mentalitás és a gondolkodásmódbeli különbséget. Egyrészről, miért kellene a családot kettéosztani az első osztály és a turistaosztály között? Első osztályon utazhatnak valamennyi nagy légitársaságnál gyerekek is korhatár nélkül, ha van velük felnőtt kísérő. Miért kellene a szülőket privilegizálni, a gyermekeket pedig leminősíteni?

Ha az egyik indok a költségvonzat volt, akkor miért nem utazik apuka is turistaosztályon? Elgondolkodtató, hogy a szakértőben sem merült fel az az opció, hogy az egész család együtt utazzon, akár a turistaosztályon. Feljogosíthatja a kenyérkeresőt (vagy azt, aki többet keres a családban), hogy a feleségét vagy akár a gyermekeit másodlagos személyeknek tekintse?

A család egy egység, ahol nyilván eltérőek az erőviszonyok, de mindenkit alapvetően – gyerekeknél persze megfelelő keretek között – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetnek meg. Az „amíg az én házamban laksz, amíg az én kenyeremet eszed” frázisok ideje lejárt, ideje felnőnie a társadalomnak.

forrás

Hosszú útra indulsz? 30+1 dolog a galériánkban, amit mindenképp csomagolj be!