Ezért ég ki olyan hamar a Z generáció: nem kezeli őket jól a munkaerőpiac

Borítókép: Ezért ég ki olyan hamar a Z generáció: nem kezeli őket jól a munkaerőpiac Forrás: energepic.com/Envato
Amikor idősebbekkel beszélgetek, mindig csak azt hallom, hogy szidják Z generációt, hiszen nem gondolják olyan „jó” munkaerőnek őket, mint amilyenek az idősebb generációk. De vajon ez igaz? Vajon az, hogy a Z generáció egyszerűen nem hajlandó megalkudni, nem hajlandó az életét feláldozni a munka oltárán, vagy éppen szeretné, ha megbecsülnék őket, az baj lenne? Úgy hiszem, egyáltalán nem...

Igen, elfogult vagyok a témában, hiszen valahol én is Z generációs vagyok, bár nem tartom magam feltétlen ide tartozónak, hiszen ’96-os születésemmel inkább az Y generáció határát súrolom. Azonban úgy gondolom, hogy nem teljesen elvakult dolog az, amit ez a generáció képvisel, és bár én még mindig sokkal megalkuvóbb vagyok, mint a fiatalabb társaim, őszintén hiszek abban, hogy sokkal jobb világ is eljöhetne a munkaerőpiacon, ha az emberek nem a „régi rendszer” szerint gondolkodnának.

Nézzük először is a tényeket, 2030-ra a Z generáció fogja kitenni a munkaerőpiac jelentős százalékát, ugyanis mintegy 30%-a lesz az összes munkavállalónak. Így még ma, amikor kisebbség vagyunk, könnyen le lehet söpörni az asztalról a követeléseinket, addig idővel muszáj lesz belátni, hogy bizony meg kell hallgatni a fiatalabb generációk igényeit is, különben képtelenek lesznek közös nevezőre jutni egymással.

Forrás: Lukas/Pexels

Rugalmasság mint alapvető elvárás

Nos, baj vagy nem, a Z generáció egyik legalapvetőbb problémája az, hogy annak ellenére, hogy a rugalmasság lenne a legfontosabb, amit megfogalmaznak elvárásként, mégis ezt kapják meg a legkevésbé a munkáltatóktól. Felmérések szerint a Z generáció tagjai elsősorban a hibrid munkavégzést preferálják, ami lehetőséget nyújt számukra abban, hogy egyensúlyt tudjanak teremteni a magánélet és munka világában. Azon elv szerint élnek, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Ez nem is baj. Az élet nem a munkáról szól, hanem arról, hogy megtaláljuk a személyes boldogságunkat és kiteljesedjünk, és valljuk be, számos ember ezt nem a munkában találja meg. Ez valóban egy szakítás az előző generációval, akik számára teljesen mást jelentett a munka. Azonban attól még, hogy az adott generáció mást gondol erről, nem jelenti azt, hogy rosszul gondolkodna a helyzetről, csak máshogy.

Ugyanakkor félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Z generáció teljesen szakítani akarna az irodába való bejárással, szimplán rugalmasságot szeretne.

Forrás: fauxels/Pexels

Kiégés

Rendkívül aggasztó jelenség, hogy a Z generációs dolgozók jelentős része (pedig még nem dolgoznak sokan ebben a korosztályban) már most arról számol be, hogy kiégéssel küzd. Ennek egyik fő oka, hogy úgy érzik, a munkaadójuk nem támogatja őket abban, hogy megtalálják az egészséges munka-magánélet egyensúlyt. Ezentúl azt is problémának élik meg, hogy a munkától való elszakadás nagyon nehézkes, legtöbbük rengeteget túlórázik, és úgy érzik, ezt munkaadójuk nem hálálja meg kellőképpen. Szintén itt hívták fel arra a figyelmet, hogy az állandó online jelenlét és a digitális eszközök általi elérhetőség nagyon elmosódó határokat eredményez a munkaidő és a szabadidő között. Sokszor munkaidőn túl is feladatokkal találják meg őket, ezáltal úgy érzik, képtelenek megtalálni az egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet között.

A munkaadók szerepe

Amikor már ilyen hamar jelentkezik a kiégés, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban újra kellene értelmezni az eddig „jól működő” stratégiákat. Fontos, hogy egészséges digitális szokásokat alakítsanak ki a munkaadók, ebbe beletartozik az is, hogy ne keressék a munkaidőn túl az alkalmazottiakat, vagy ha igen, azt honorálják valamivel.

Ezentúl rendkívül fontos az kommunikáció, a világos, egyértelmű stratégiák felállítása, hiszen ezáltal is segítenek abban, hogy a munkavállalók képesek legyenek meghúzni a határaikat.

Továbbá érdemes lehet egy olyan támogató közeget teremteni, ahova szeretnek bejárni az alkalmazottak, ahol szeretnek dolgozni, és úgy érzik értékesek és meg vannak becsülve.

Természetesen nagyon fontos a megfelelő, élhető fizetés megteremtése, ám nem ez az egyetlen fontos az elégedettség szempontjából. A Z generáció számára fontos, hogy megbecsültnek, értékes munkaerőnek érezzék magukat, minden egyéb kommunikálása a lelkesedésük elvesztéséhez, illetve a kiégésükhöz fog vezetni hosszú távon.

Összeségében fontos megérteni azt, hogy a Z generáció más: egy más világban nőtt fel, így mások is az elvárásaik. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen számos területhez specifikusan jól értenek, tehetségesek, és pontosan tudják, mennyit ér a munkájuk, de tudják, hogy hosszú távon mégis az a fontos, hogy a nap végén boldogok-e. Úgy gondolom, a munkáltatók részéről nem az a cél, hogy „betörjék őket”, hanem sokkal inkább az, hogy mire ez a generáció lesz az uralkodó a munkaerőpiacon, addig átgondolják azt, hogy mi a fontosabb: elégedetlen, motiválatlan munkavállalók, akik engedelmeskednek, de nem érzik jól magukat, és az első adandó esetben váltanak, vagy hűséges, elégedett, szorgalmas, fejlődésre kész munkavállalóik legyenek, akik lehet, hogy rugalmasabb munkaidőt akarnak, de megbízhatóak, és előrébb viszik a céget.

Az alábbiakban pedig 7 dolgot szedtünk össze, amiről a Z generáció máshogy vélekedik!