Évekkel ezelőtt a Hello! magazin brit kiadványa tiltólisán gyűjtötte mindazon sztárok nevét, akik csak dögunalmas dolgokat voltak hajlandóak megosztani magukról az interjúkban. Az újságírók a fantáziátlan PR-osokat hibáztatták, akik "ajtónállóként" védik ügyfeleiket a kíváncsi kérdésektől, és ezzel kivégeznek egy fontos műfajt. Nem, nem a bulvárt, ami eleve az álhír gyártásról szól, hanem a magazinokat eladó nagyinterjút.

A toplistás hírességek mögött ma már itthon is PR csapat áll, kié ügyesebb, kié fantáziátlanabb, elvétve profi is akad köztük. Akinek nem jut ilyen háttér, az maga próbál vigyázni arra, hogy amit mond, azon véletlenül se legyen fogás. Szóval ha nyitnánk egy olyan listát, mint egykor a Hello, az Magyarországon is jó hosszúra duzzadna.

A szerkesztőségi értekezletek állandóan visszatérő súlyos kérdése: kivel lehetne eladni a címlapot? Ki az, aki nem fél olyat mondani, amire még felkapjuk a fejünket? Nem kampányolnék persze azért, hogy mutassuk meg a sztárjainkról a teljes igazságot, mert csak felesleges illúzióvesztés lenne a vége. Idolokra szükség van, ezért nem kell feszegetni, hogy a nagy művészek és a kis celebek között is épp olyan kevés az emberóriás, mint a népességen belül úgy általában.

Értem azt is, hogy amióta elterjedt a bulvár műfaj, annyian megégették már magukat egy-egy őszinte megnyilvánulással, hogy nem szívesen kockáztatnak. De a magazinjainkat mégiscsak arra kéne megtartanunk, hogy őszinte tartalmat adjunk, amivel jó azonosulni, amiből lehet meríteni jókedvet, vigaszt, hitet, ötletet, bármit, amin érdemes fél percnél tovább is gondolkodni.

Nem kell ezeknek a történeteknek megváltaniuk a világot. Elég, ha emberiek, mert akikről írunk, felénk való nagy bizalmukban pont azt mondják, amit gondolnak. Elég, ha megvalósítottak egy álmot, ha megoldottak egy nehéz helyzetet, ha megukévá tettek egy értékes tapasztalatot. Májusban például az Éva magazin címlapján Révai Sári fotós szerepelt, aki arról mesélt, hogyan változtatta meg az életét a szerelem és milyen út vezetett odáig, hogy egy örökbefogadott kisfiúval egészüljenek ki családdá. Izgalmas, magával ragadó, nyolc oldalas riport született, beállítás és sminkmentes fotókkal. Ezzel kezdetét vette egy kísérlet: vajon lehetséges-e teljesen ismeretlen arcokkal is érdeklődést ébreszteni egy magazin iránt, fontossá válhat-e egy üzenet akkor is, ha nem egy híresség szájából hangzik el?

Hónapról hónapra olyan nőket mutatunk be, akiknek van mondanivalójuk, akikre érdemes felfigyelnünk, és mind különböző úton keresik önmagukat. A szeptemberi szám főszereplői Juhász Lujza és Szilágyi Zsófi. Magukat Failed Housewives of Budapest (Bukott budapesti háziasszonyok) néven hirdetve szerveznek közösségi főzéseket külföldi turistáknak, és az ételekkel nem csak a magyaros ízeket, de az életérzést, a kultúrát, és a saját személyes történeteiket is továbbadják.

És a sor folytatódik, mert a hétköznapi emberek világa (is) tele van érdekes személyiségekkel, akiket megmutatni újságírói jutalomjáték.