Egy átlagos kedd, délelőtt háromnegyed 11. A Széll Kálmán téri KFC előtt vagyok Budapesten, ahol – mint ebben az időszakban mindig – most is kisebb csődület van: nyolc robogós ételfutárt számolok meg, ötöt a NetPincér GO piros, hármat pedig a Wolt kék táskájával. A beszélgetés motorszervizelésről zajlik éppen („ha elszakad a fékbovden, két napig biztosan kimaradsz a melóból”), kicsit figyelek, aztán közbeszólok, megkérdezem, nincs-e kedve valakinek nyilatkozni a munkáról. Egy harminc körüli, jólszituált sráccal sikerül is lebeszélnem egy interjút aznap estére. „Most hiába beszélnénk, mert mindjárt beindul itt az élet. Ez a holt időszak vége, reggeli és ebéd között. Általában ilyenkor nincs mit vinni, de aztán 11-től varázsütésre elkezd pörögni a munka.”

Este egy belvárosi kocsmában találkozunk. A srácot Gusztávnak hívják, május közepe óta futárkodik a Woltnál, előtte egy művészkocsmát vezetett a Belvárosban. „Két éve vettem egy öreg motort, de csak egy-két hónapig használtam, másfél évig állt egy helyben. Úgy gondoltam, most végre közelebbi kapcsolatba kerülhetünk - már az első munkanapomon lerobbant a harmadik címnél.” Nevetünk. „Nem egyszerű megkapni ezt a munkát: még én is bő másfél hónapot vártam, mire szerződni tudtam a céggel, pedig a karantén és a nagy jelentkezési hullám elején jelentkeztem. De akkor a vendéglátós szakma jelentős része futárnak akart menni – és ment is.” Gusztáv nem túloz, sőt. Mivel a karantén miatt megtorpanó gazdaság rengeteg embert tett legalább átmenetileg munkanélkülivé, mindkét nagy cégnél hónapos várólisták alakultak ki annak ellenére is, hogy pl. a NetPincér csak márciusban 200 új futárt vett föl. A helyzetet némileg enyhítette, hogy április végén az eredetileg taxis cég Bolt szolgáltatása is elindult, így a piros NetPincéresek és a kék Woltosok mellett megjelentek a zöldek is az utakon.

„Ma erős napom volt – mondja Gusztáv –, tíz óra alatt harminc címet teljesítettem. Általában 8-10 órákat megyek egy nap és ennyi idő alatt 20-30 címet viszek ki.” A munkamenet alapvetően minden cégnél hasonló: a futárok egy alkalmazáson keresztül jelentkeznek be munkára, és néhány adat alapján (pl. melyik futár hol van éppen és milyen járművel, mekkora a távolság az étterem és a címzett között) egy számítógépes algoritmus osztja szét a futárok között a megrendeléseket. Válogatni nem lehet – amit az alkalmazás feldob, azt el is kell fogadni.

Egy színész ismerősöm, Georgita Máté Dezső a NetPincérnél futárkodott, biciklivel. „Amikor beütött a karantén, gyakorlatilag minden munkámat bizonytalan időre elhalasztották. Leálltak a próbák, elmaradtak a bemutatók. Szabadúszóként hozzászoktam már, hogy gyorsan változhatnak a dolgok, de ez olyan drasztikus volt, amire nem tudsz fölkészülni. Így mentem el biciklis futárnak, kb három hónapig csináltam.” Dezső alapvetően pozitívan gondol vissza erre az időszakra.

A futárcégeknél nincs kötött munkaidő, sem kötelező minimum vállalás: egy futár annyit dolgozik, amennyit akar vagy amennyit vállal. A NetPincérnél egy hétre előre kell felvenni a műszakokat, a Woltnál ez annyiban más, hogy szabadon is lehet dolgozni, vagyis be lehet jelentkezni akkor is, amikor nincs előre bevállalt műszakod.

„Én még sosem foglaltam le előre műszakot – mondja Gusztáv. – De persze ez motorosként könnyebb, mert belőlünk kevesebb van és több helyre lehet küldeni, mint a bicikliseket.” Ennek a sebesség mellett főleg a domborzat az oka. „A bicikliseket nem küldheted fel a budai hegyekbe vagy Óbuda fölé, hiszen azt fizikailag lehetetlenség volna bírni. Motorral viszont bárhova fölmész.” De nem ez az egyetlen ok, amiért Gusztáv szerint az autó/motor/bicikli szentháromság közül egyértelműen a motor a legjobb ehhez a munkához.„Autóval és biciklivel kábé ugyanannyit lehet keresni, mert az autónak a fenntartási költsége és a parkolókereséssel elvesztett idő elviszi azt, amit a sebességgel nyersz. A motor az arany középút.”

Dezső szerint is a hegyek jelentik a legnagyobb kihívást egy biciklis futár életében. „Ez egy kemény fizikai munka, ami nem való mindenkinek. A Belváros szuper, ott minden közel van és sík a terep. De Budán lenni az biciklisként halál. Meg is fájdult a térdem, most porcerősítőt szedek, ami 29 évesen elég gáz. Szerencsére közben újra beindultak a színházi próbáim is, úgyhogy nem kellett megvárnom, hogy a térdem miatt kelljen felmondanom, de már közel jártam hozzá.”

De nem kell térdsérülés ahhoz, hogy egy futár pénz nélkül maradjon. Mindhárom ételfutárcég egyéni vállalkozóként foglalkoztatja a futárokat, megbízási szerződéssel. „Ez egyfelől szuper, mert ha vállalkozóként katás vagy, csak havi ötvenezret kell adóznod, szinte függetlenül attól, milyen sokat keresel. Cserébe viszont nincs szabadság, táppénz, nyugdíj – szóval egy baleset esetén legfeljebb a saját biztosításodra számíthatsz, másra nem” – mondja Gusztáv.

Ha valaki fix munkaként, hosszú távon szeretne biciklis futárkodni, arra a Hajtás Pajtásnál van lehetőség. A cég 1993 óta működik Budapesten, kezdetben főleg üzleti leveleket szállítottak afféle gyorspostaként, de ma már más típusú küldeményeket is elvisznek. A cégnél készségesen segítenek, mikor interjúalanyt keresek, így lépek kapcsolatba Eszterrel, aki már hat éve teker főállásban a cégnél. „A Hajtás Pajtás jóval kisebb, mint a kajafutár cégek, emiatt sokkal családiasabb a viszony és jobban meg is vagyunk becsülve. Személyesen ismerem az összes kollégámat és a főnökeimet is. Talán nem keresünk annyit, mint a legjobb ételfutárok, cserébe viszont ez tényleg olyan, mint egy állás: hétfőtől péntekig napi 8 óra, céges telefon, fizetett ünnepnapok, nyugdíj, hitelképesség. Azért ezek rengeteget számítanak.”

Főállású biciklisfutár viszont nem lehet akárkiből. „Itt tényleg mindenki profi: ahhoz, hogy megkapd ezt a munkát, felvételizni kell – meséli Eszter. – Egy teljes napon át kell követni egy már dolgozó futárt – ha bírod és tetszik, és a csapatba is beleillesz, akkor belevághatsz. Sőt, amikor én kezdtem, még nem volt futáralkalmazás és GPS-es nyomkövetés sem. Szóbeli instrukciók alapján meg kellett keresnem egy bizonyos szobrot a Városligetben – így nézték meg, hogy mennyire tudok jól tájékozódni.”

Persze az ételfutárok általában nem terveznek ennyire hosszú távra. „Elég nagy a fluktuáció ezekben a cégekben, hiszen elvileg bárki lehet futár. Könnyű belépni és könnyű kilépni is. Igazából elég személytelen dolog ez, mivel rengeteg futár kell, a menedzsment viszont csak néhány főből áll, ezért lehetetlen is, hogy mindenkivel személyes kapcsolat legyen” – mondja Gusztáv.

„Mindenféle figura előfordul – erősíti meg Dezső is. – Amikor szembejön egy másik futár, általában köszönünk egymásnak. Elképesztően színes a társaság, minden társadalmi réteg és életkor képviselteti magát. Szakadt prolik éppúgy vannak, mint fixis hipsterek és BMX-es tetkós hippik. Olyan emberekkel beszélgethetsz, akikkel amúgy sose hozna össze az élet.”

„Nálunk nem mehetsz akármivel, hiszen a bicikli a legfontosabb munkaeszköz és a gyorsaság a lényeg – mondja Eszter. – Egyébként bármit elviszek, ami belefér a táskámba. Teljesen változó a küldemények mérete, súlya, állaga, színe, illata, kinézete. Simán van olyan, hogy egy egyszerű borítékkal tekerek le 25 kilométert.”

Végül rákérdezek a piszkos anyagiakra is. “Ha összeadom az órabért meg az átlagos óránkénti 2-3 kiszállításért kapott címpénzt, akkor az órabérem 2000 forint körülre jön ki" - mondja Dezső. Gusztáv motorosként szintén ennyit, illetve ennél valamivel többet keres. "Ismerek egy srácot, aki 550 ezret keresett a múlt hónapban motorral. Napi 8,5 óra volt az átlaga és nem hagyott ki egyetlen napot sem. Ha visszaosztod, ez 2200 forintra jön ki órabérben."

A Hajtás Pajtás aktuális álláshirdetésében bruttó 250-350 ezer forint szerepel havonta, plusz szervizpénz – és persze ahogy mindenütt, itt is gyakran van borravaló is. „Lehet, hogy én még többet is kapok, mint mások” – mondja nevetve Eszter. „Nagyon kevés a lány a cégben. Sok megrendelő csodálkozik, amikor egy aranyos biciklis lány érkezik hozzájuk egy hatalmas nagy hátizsákkal”.

Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem rendelsz ételfutároktól: kattints a galériára, hogy megtudd, mik ezek!