Hogyan beszélgessünk politikáról erőszakmentesen? Kövesd a 4+1 lépéses bevált technikát

konfliktus,emk,erőszakmentes kommunikáció Forrás: Getty Images
Tüntetések, #O1G feliratok lépten-nyomon, keményen fellépő biztonsági őrök, hol vérprofi, hol pedig az állampolgárokkal hanyagul bánó hivatalos személyek. Sajnálatos, hogy éppen advent idején zajlik az élet a politikában (alakulhatott volna másképp?), ráadásul ily módon könnyebben beszivároghatnak ezek a témák a karácsonyi családi összejövetelekbe, mint máskor. Most végigvettük az erőszakmentes kommunikáció módszertanát politikai beszédtémákra vetítve.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akit elöntenek az indulatok, valahányszor kinyitja az (általában online) újságot. A sajtóban és a közösségi médiában csak úgy nyüzsögnek az elkeseredett, egymásnak ütköző vélemények. Azért elkeseredettek, mert egyre inkább meg vagyunk győződve arról, hogy senki sem fogja megérteni az álláspontunkat, nincs értelme az érveinknek, nem érdemes leülni vitatkozni. Közben meg majdnem minden családban akad valaki, akiből a legmeghittebb ünnepi összejöveteleken is kibukik az elkeseredettség vagy legalább néhány pikírt megjegyzés az aktualitásokat illetően. A legtöbben ilyenkor csak illedelmesen hallgatnak és várják, hogy abbahagyja – vagyis ráhagyják. Mások próbálják felhívni a figyelmet, hogy karácsony van, mi lenne, ha valami más, mókásabb dologról beszélgetnénk? De ezzel sokszor csak olajat önt a tűzre.

marshall rosenberg,erőszakmentes kommunikáció,zsiráfnyelv
Forrás: Wikimedia Commons
Zsiráfnyelv vs. sakálnyelv: Marshall Rosenberg éppen előadást tart az erőszakmentes kommunikációról.

Marshall Rosenberg amerikai pszichológus módszere, az erőszakmentes kommunikáció, amelyet céges kommunikációban, mediációkon, terápiákban is használnak, azon az elképzelésen alapszik, hogy...

minden embernek végső soron ugyanazok az igényei

...és ezek közé tartozik az is, hogy meghallgassák, megértsék, értékeljék és tiszteljék őket. A konfliktusok sok esetben azért keletkeznek, mert a jószándékú szavak is fenyegetésként vannak értelmezve (és van, hogy némi joggal), ami hatalmi harcba csap át. Most megmutatjuk, hogyan lehet a Rosenberg-féle, négy lépésből álló megközelítést alkalmazni, ami lehetőséget ad arra, hogy közös nevezőre jussunk az igényeinknek, szükségleteinknek megfelelően, és ne az legyen a cél, hogy valaki „nyerjen”.

1) Figyelj és foglald össze, amit hallasz

Próbálj meg egy lépést hátrálni és semleges nézőpontból megfigyelni a beszélgetőpartnered kommunikációját. Namost semleges nézőpont természetesen nem létezik, de annyit megtehetsz, hogy azt játszod, hogy külső szemlélő vagy. Ez lehetővé teszi, hogy minél ítéletmentesebben közelíts a másik felé. Törekedj az én-kommunikációra: fogalmazz úgy, hogy „ha jól értem, azt mondtad”, ahelyett, hogy „dehát most mondtad, hogy...”.

Példa:

Beszélgetőpartner 1: Akárki akármit mond, ez a kormány megállította az illegális bevándorlást, és amíg ők itt vannak, addig nem is jönnek be terroristák Magyarországra. Persze a hozzátok hasonlókat ez a legkevésbé sem érdekli.

Beszélgetőpartner 2: Ha jól értem, aggódsz a biztonságunk miatt és amiatt is, hogy mások (például én) nem aggódnak eléggé.

Félreértés ne essék, ez a technika nem fogja feloldani a konfliktusokat és mindenkit ugyanarra az oldalra állítani, de annyit elérhetünk vele, hogy lelassítsuk a gyülekező viharfelhőket. Ugyanis ettől mindenki elkezdi végiggondolni, hogy miről is folyik a beszélgetés valójában.

2) Érzelmekről beszélj, ne álláspontokról.

Ez azért is fontos, mert a politikai vagy világnézeti témájú ellentétek leginkább érzelmi alapúak. Tehát érdemes ezeket feltárni, és kezdd rögtön azzal, hogy tisztába kerülsz a saját érzelmeiddel (lásd a +1. pontot).

Példa:

Beszélgetőpartner 1: Ez az új rabszolgatörvény teljesen kicsinál mindenkit, mostantól nem fogjuk látni a gyerekeinket, éjjel-nappal dolgoznunk kell, ráadásul ingyen!

Beszélgetőpartner 2: Úgy érzed, hogy mint munkavállaló kiszolgáltatott vagy és nem kapod meg a neked járó tiszteletet?

Ha történetesen máshogy vélekedünk a témában, mint a beszélgetőpartnerünk, akkor érdemes kicsit várni azzal, hogy a saját nézőpontunkkal előrukkoljunk. Az természetesen fontos, hogy megvilágítsuk a saját érzelmi állapotunkat is. „Úgy érzem, sokan félreértik, amikor azt mondom...”, „Engem egy kicsit összezavar, hogy...”.

love the coopers,karácsony,család
Jelenet a Káosz karácsonyra című filmből.

3) Fogalmazd meg, mire van szükséged.

Az erőszakmentes kommunikáció alapvetései szerint a zaklatottságunknak általában az az oka, hogy egy-egy szükségletünk kielégítetlen marad. Ilyen lehet Rosenberg szerint az őszinteség, a béke, a játék, az egészség, az önállóság.

Példa:

Beszélgetőpartner 1: Én csak azt szeretném, hogy a családomnak és nekem biztos megélhetésünk legyen, fedél a fejünk felett.

Beszélgetőpartner 2: Vagyis azt kívánod, bárcsak pontosan átlátnád és kiszámíthatnád a helyzeteteket?

Kommunikációs szakértők szerint a feltüzelt hangulatú (vagy afelé tartó) viták túlnyomó részében a feleknek arra van szükségük, hogy kapcsolódni tudjanak a másikhoz, illetve mások hozzájuk. Ilyenkor a „Remélem, pontosan megértettem az aggodalmad indítékát” vagy „Nem tudom, mit vettél ki abból, amit mondtam” jellegű mondatok nagyon sokat segíthetnek.

4) Kérj.

Ha már kiderült, milyen pontokon kapcsolódnak egymáshoz a beszélgetőpartnerek, akkor meg lehet fogalmazni kéréseket is, amelyekben elmondjuk, mik a szükségleteink (megértés, béke, együttérzés). „Nem várhatom el valakitől, aki a sebeivel küzd, hogy meghallja az én nézőpontomat, amíg nem érzi úgy, hogy tökéletesen felfogtam a fájdalma mélységét” – mondja Rosenberg. Példa:

Beszélgetőpartner 1: Sajnálom, hogy ennyire aggódsz az egszisztenciád miatt. Ha segítségre van szükséged, hogy át tudd gondolni, mit tehetsz még a jövőd érdekében, hívj bármikor.

Beszélgetőpartner 2: Nem csak az én jövőmről van szó, az ország jövőjéről!

Beszélgetőpartner 1: Értem, amit mondasz – akkor úgy fogalmazok, hogy szívesen segítek átgondolni, mit tehetsz te egyszeri állampolgárként a saját jövőd és az ország jövője érdekében.

Beszélgetőpartner 2: Semmit sem lehet tenni, katasztrófára vagyunk ítélve.

Beszélgetőpartner 1: Látom, hogy nagyon komoly aggályaid vannak, és köszönöm, hogy megosztottad őket velem. Szerintem lehet és van is mit tenni. És kész vagyok megbeszélni veled, ha érdekel az álláspontom. De most úgy látom, hogy a család többi tagja nagyon szeretne társasjátékozni, lehet arról szó, hogy most nekik is a kedvükre teszünk egy kicsit?

+1) Magaddal szemben is alkalmazd az erőszakmentes kommunikáció eddig kifejtett négy lépését.

Mindannyiunkban vannak belső ellentétek, ellentmondások. Mi az, ami téged kihoz a sodrodból? Mik azok a helyzetek, amiktől egyszer csak azon kapod magad, hogy olyanokat mondasz, amiket később esetleg megbánsz? Az is előfordulhat, hogy időt kell kérned egy feszült szituációban, és keresni egy csendes helyet, ahol „végigfuttathatod magadon a programot”. Mi a bajod? Tegyük fel, hogy úgy látod, a hozzátartozóid félinformációk birtokában jutottak ilyen vagy olyan álláspontra. Mit érzel ezzel kapcsolatban, miből van hiányérzeted? Tudatosságból, abból, hogy ugyanabban a valóságban éljünk. Vagyis kapcsolódási pontokat keresel a vitapartnereiddel. A lényeg, hogy még ha nem is sikerült közös platformra jutnotok, gyakorold a zsiráfnyelvet – tanuld meg folyékonyan beszélni. Tudatosítsd magadban azt is, milyen részsikereket értél el. Lehet, hogy csak eljutottatok odáig a beszélgetőpartnereddel, hogy „ebben sosem fogunk egyetérteni”, és ezt nem kiabálva, hanem tárgyilagosan mondtátok ki. Rengeteg családban sosem hangzik el így ez a mondat.