Borítókép: Én biztosan nem engedem vissza még a gyereket a suliba iskolanyitáskor! Forrás: Unsplash.com/Kelly Sikkema

Én biztosan nem engedem vissza még a gyereket a suliba iskolanyitáskor!

Nem akarom visszaengedni a gyereket a közösségbe április 19-én, mert jó eséllyel lesz koronavírus gócpont az általános iskola és az óvoda, ahol majd röhögve cserél gazdát a vírus. Olvasói levél.

Az alap felállás

Tavaly óta mindent megteszünk koronavírus megelőzés címén. Maszk, rendszeres kézmosás, kevés kontakt másokkal. A gyerek tisztában van azzal is, hogy nem kell megfogdosni mindent, most meg aztán pláne nem nyúlunk semmihez feleslegesen. Megbeszéltük azt is, hogy most egy darabig nem jár a sport foglalkozására sem. Helyette sokat megyünk ki a szabadba, együtt sportolunk és néha az osztálytársával is biciklizik. Igen tudom, nincs meg neki az a régi társasági élete, mint korábban, de már egy éve nem normális az élet, nem csak neki, senkinek.

Tavaly és most

Tavaly ilyenkor hosszú hetekre voltunk bezárva, elzárva, elszigetelve. Most, amikor a harmadik hullám felfutó, lefutó vagy épp csúcsán lévő – ki tudja igazán melyik - szakaszában járunk, amiről nem egy fórumon azt lehet olvasni, hallani, hogy sokkal súlyosabb betegséget tud okozni, az ország kinyit. Lazulnak a korlátozások, kitárja kapuit az iskola, hogy beömöljön rajta a sok oltatlan általános iskolás, akik bőven hordozhatják a vírust és átadhatják a társaiknak vagy épp a tanáraiknak. Be kell vonulniuk az iskolába a tanároknak is, akik jó, ha túl vannak épp az első oltásukon, amiről köztudomás, hogy még nem ad védettséget kellően. Mindegyik oltási tájékoztató leírja, hogy a második oltás után, pár héttel kezd el igazán kialakulni a védettség. Vagyis, úgy lesznek bent a tanárok, hogy az oktatás mellett oroszrulettet is játszanak.

Tavaly nem volt ennyi gyászjelentés a közösségi oldalamon, most van. Tavaly nem volt ennyire súlyos a megbetegedés, most súlyos.

Ismerek családokat, ahol a gyerekeken a vírus úgy ment át, mint egy gyors gyomorrontás, ám az egyik 40 körüli szülő majdnem belehalt a betegségbe. Van barátnőm, aki gyerekének osztálytársi közösségében, két apuka is belehalt a koronavírusba. Van olyan közeli ismerősöm, akinek a férje szövődményekkel küzd a tavaly év végi megbetegedés után. Van olyan ismerősöm, aki az anyukáját, majd az apukáját veszítette el. És van olyan barátnőm, aki a fialaton elhunyt bátyját gyászolja.

Nem, ez nem hergelés, ezek tények, amik nagyon erősen elgondolkodtattak azon, még a tavaszi szünetben, hogy a gyereket visszaengedjem-e így az iskolába.

Gócpont

Mit értek azon, hogy gócpont lesz az általános iskola és az ovi? Egyszerű példa: Pistike még most is jár kosarazni, ahol az egyik sporttársa hordozza a koronavírust. Pisti egyik edzés alkalmával elkapja a vírust a társától, amit aztán szépen április 19-e után behurcol az iskolába (persze csak azután, hogy ő azt hazavitte már a családjának). Pisti, leszámítva, hogy folyik egy kicsit az orra (és akkor ő még a szerencsés gyerekek közé tartozik), maszkban vagy maszk nélkül hum hum... a suliban, átadja a vírust jó pár osztálytársának (és talán még a tanárának is). Ők szintén hazaviszik a vírust a még oltatlan szüleiknek, mert azokhoz, korukból adódóan ugye még nem jutott el az oltás és...folytassam?

Legyen élhető választási lehetőség is

Sokan vannak azok, akik nem tudnak az otthonmaradás lehetőségén elgondolkodni, mert muszáj bejárniuk a munkahelyükre és már eddig is pokoli volt megszervezni a gyerek online életét, vagy épp az iskolai ügyeletet. Teljesen érthető és elkeserítő az ő helyzetük is.

De az is elkeserítő, hogy az a szülő, aki óvatosságból, féltésből nem szeretné közösségbe engedni a gyerekét, nem tud úgy dönteni, hogy ne ő húzza a legrövidebbet a végén.

Iskolánként eltérő

Iskolánként eltérő, hogy milyen lehetősége van a szülőnek arra, hogy otthon tartsa gyermekét. Van, aki arról számol be, hogy az iskola szó szerint, követve a rendeletet, csak úgy teszi lehetővé az otthonmaradást, ha a szülő teljesen vállalja a gyerek oktatását. Begyűjti a leckét, leadja az anyagot a gyereknek, mindezt úgy, hogy az iskola emellett számolja a hiányzásokat, orvosi igazolást kér, és ha meghaladja a hiányzás a 250 órát, akkor különbözeti vizsgára is felkészíti anya-apa a gyereket. Nincs kecmec, ez van. De van az az iskola és TANÁR is, aki teljesen tisztában van a helyzettel, átlátja, hogy ez a szülői döntés nem egy hóbort, ez az egészség, az élet megóvásáról szól, és hajlandó együttműködni, partner, társ lenni ebben a döntésben. Ez a tanár felteszi a Krétába a házit, az órai anyagot és még felajánlja azt is, hogy 1-2 hetente külön egyeztető online meetingre is leül a gyerekkel. És persze, van példa a kettő közötti lehetőségre is.

Patthelyzet van

Nem tudom azt mondani, hogy teljesen letisztult bennem az otthonmaradás melletti döntés. MERT1: én is dolgozom, nekem is haladnom kell a munkámmal. MERT2: Nem vagyok matek, magyartanár, nem fogom tudni patentra megtanítani a szorzást. És végül MERT3: Az eddig felsoroltak mellett, nagyon markánsan helyet foglal a gyerek közösségből való kimaradásának ténye is. Én az anyja vagyok, akivel tud röhögni, hülyéskedni, játszani, de én nem vagyok a kortársa. Velem nem azt éli meg, mint amit a kisbarátjával. Nem tudom, hogy az a néhány hét, amit nem járna suliba, mennyire választja le a gyereket, a közösségről. Persze tudom a választ, leválasztja, de ha megbetegszik valaki a családból, a suliból hazahurcolt vírustól, akkor ez nagyobb kárt okoz az életminőségünkben. És ez a nem mindegy.

10 új tantárgy, amit a következő 10 évben már tanítani fognak az iskolákban