Az internet sötét mélyére azok látogatnak el, akik pontosan tudják, mit keresnek

sötét,mély,internet Forrás: Getty Images
Legegyszerűbben egy jégheggyel szokás szemléltetni, hogy bármilyen végtelennek tűnik is első pillantásra az internet, valójában nagyon aprócska az a halmaz, amit mi, hétköznapi felhasználók látunk belőle. Van ugyanis egy ennél sokkal nagyobb része is, amely a közönséges keresőket használva láthatatlan marad: a „mély” és a „sötét” web.

Baljósan hangzó szavak, de a valóság kevésbé rémisztő. A jéghegy víz alatti része, a „deep”, azaz „mély” web valójában minden olyan hely, ahová jelszóval és felhasználónévvel kell bejelentkezni: cégek belső hálózata, fizetős oldalak, adatbázisok, képügynökségek, könyvtárak, de még a saját felhőnkbe töltött képeink is idetartoznak. Ezeket nem látja a Google, és az sem, akinek nincs hozzá jogosultsága. Mérete – becslések szerint – az általunk látott és használt internet ötszázszorosa.

Van azonban a netnek egy olyan része is, aminek még a létezése is titkos, és ahová egy kicsit bonyolultabb bejutni. Ide általában azok látogatnak el, akik pontosan tudják, mit keresnek. Ez a „dark”, azaz sötét web, ahol olyan könnyedén lehet venni kokaint, kézigránátot vagy verőembert, akár használt ruhákat a Vaterán. Senki nem tudja pontosan, hogy mekkora, de a szakértők szerint az összes weboldal 1–3%-a tartozik ide. Egyáltalán nem olyan nagy, mint ahogyan a tévében látott krimik alapján gondolná az ember, és ennek nagyon is prózai oka van: iszonyat lassú.

Illegalitásban

Sokan azt gondolják, hogy ha az internetre nem a saját nevükkel, hanem Kisvirág83 felhasználónévvel mennek fel, akkor tökéletes illegalitásban vannak, bármit mondhatnak, csinálhatnak. Óriási tévedés! Minden egyes számítógépnek saját IP-címe van – és ha bármiféle bűnügy merül fel (mondjuk megsértették valaki becsületét, vagy halálosan megfenyegették), az internetes honlap tulajdonosa kiadja ezt az IP-címet, ez alapján pedig a hatóság pillanatok alatt megtalálja Kisvirág83 igazi nevét és lakóhelyét. Így aztán aki illegális árut vásárolna, adna el vagy állítana elő, az a dark webre lép be.
Egy speciális alkalmazás, a Tor böngésző ugyanis azzal akadályozza meg az azonosítást, hogy az IP-címet körbeküldi a fél világon, és így lehetetlen visszakövetni, hogy ki rejtőzik a Kisvirág83 név mögött. Még azt sem lehet tudni, melyik országban lépett fel a netre. A nyomozást pedig nehezíti, hogy az itt talált honlapoknak nincs hivatalos tulajdonosuk, tehát a hatóság sem tudja megkérni őket arra, hogy adják ki a felhasználók adatait. Így válik teljessé a titkosság.

Ennek azonban „ára” van, minden, amit amúgy annyira szeretünk a modern internetes életünkben: hogy kattintunk, és ott a csilivili honlap, amely egy pillanat alatt betöltődik, itt nincs. A dark web oldalai olyanok, mintha a múlt századból maradtak volna itt: egyszerűek, fapadosak és végtelen ideig tart, míg betöltődnek.

Ezért hát ha nem muszáj, nem szívesen használják őket az emberek. Van azonban egy réteg, akiknek nincs más választásuk, ha biztonságban akarnak lenni. Igen, ezek elsősorban a bűnözők, akik el akarják adni az illegális dolgaikat: a lopott útlevelet, az engedély nélküli fegyvert s persze a kábítószert.

Nem kell szakértőnek lenni

Bár azt gondolnánk, hogy a dark webre nehéz eljutni – ennek épp az ellentéte az igaz. Nem lehet túl bonyolult, hiszen nem számítógépes guruk használják, hanem alap számítógépes ismeretekkel rendelkező felhasználók, akik inkognitóban akarnak maradni. Ezért aztán, ha az ember beüti a keresőbe, hogy „hogyan juthatok el a dark webre?”, máris tucatnyi weboldalt talál, melyek részletesen, képekkel illusztrálva magyarázzák el, mit is kell tennie. Ahhoz persze, hogy bármit is vásároljon az ember, nem elég egy bankkártya (az túl könnyen visszakövethető lenne). A dark web kriptovalutában számol, konkrétan bitcoinban. Bár a virtuális pénz nem a bűnözők kedvéért lett kifejlesztve, ma már olyan hálózat nőtt köré, aminek az illegális kereskedelem is nagy hasznát veszi.

Rablók és pandúrok

De hol van ilyenkor a rendőrség? Hiszen ha az egyszerű felhasználó ilyen könnyen rátalál mondjuk egy drogdílerre, akkor ezt a hatóság is megtehetné. Meg is teszi időnként, ám a dark web lényege pont az, hogy mindenki anonim és visszakereshetetlen. Persze a vásárlónak muszáj megadnia egy címet, ha meg akarja kapni a cuccot, amiért fizetett – de az eladó biztonságban van, hiszen az IP-címe kibogozhatatlan és bitcoinban kapta a pénzét.

Ironikus módon a dark web azért működik ilyen jól, mert az alapötletét az amerikai kormány a saját titkos ügynökei részére fejlesztette ki kommunikációs csatornaként. Ám hogy a rejtőzködés igazán hatékony legyen, több felhasználóra volt szükség, így egyre több civil gépét vonták be – míg aztán 2010-re ez a tér lett az illegális tevékenységek bázisa. Az ott zajló kereskedelem fellegvára pedig a Selyemút, utalva a középkor leghíresebb és legnagyobb kereskedőútjára, amely Kínát és Európát kötötte össze. Az eredeti Selyemút ma már nem létezik: 2013-ban az FBI egy nagy akció keretében felszámolta – de nyilván szélmalomharcot vívnak, mivel a kereskedés manapság már a Selyemút 3-on zajlik.

Eladó az egész világ

Furcsa élmény lemerülni a dark web bugyraiba – a kereskedés ugyanis zavarba ejtő módon hasonló, mint a hétköznapi internetes oldalakon. Ugyanúgy kategorizálva vannak a termékek, csak itt nem „bútor” és „ruha”, hanem „lopott hitelkártya” és „hacker felbérlése” opciók között lehet választani, de a végső licit előtt ugyanúgy megnézhetjük az eladó értékelését, hogy kicsit megnyugtassuk magunkat: nem fognak átverni. Reklamálni ugyanis nem nagyon tudunk a rendőrségen, ha aztán a hamis egyetemi diploma nem akar megérkezni.

A dark web azért működik ilyen jól, mert alapötletét az amerikai kormány a saját titkos ügynökei részére fejlesztette ki.

Minimális erkölcsi korlát azért még itt is létezik: a pedofília tilos, ahogyan tömegpusztító fegyvereket sem lehet eladásra kínálni, és az élő kínzásos pornót sem engedik meg. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy ilyesmi nincs a dark weben, csak azt, hogy aki efféle dolgokat akar, annak egy kicsit még mélyebbre kell merülnie.

Perverziók és szadisztikus akciók élő egyenesben – amíg van, aki fizet ilyesmiért, addig sajnos eladó is lesz, ez nem vitás. Ahogyan verőembert és bérgyilkost is lehet találni errefelé. Ahhoz azonban, hogy erre a szintre juthasson a felhasználó, már nemcsak sok pénz kell, de kapcsolatok is. Az efféle oldalakra általában csak az nyer belépést, akinek már van saját anyaga is, és mielőtt csatlakozhat, be kell küldenie a saját gyűjteményét, hogy bizonyítsa: nem rendőr. Nem véletlen az óvatosság: 2015-ben például egy brazil pedofil dark web oldalt állítottak le teljesen, és 55 felhasználója került börtönbe.

Szabadságharcosok

Azért nem mindenki bűnöző, aki a dark webet használja. Sokan vannak, akik a szólásszabadság eszközét látják benne, főleg ha olyan országban élnek, ahol elég erőteljes az állami cenzúra. Óriási például a kínai felhasználók száma, akik halálbüntetés terhe mellett nem beszélhetnek az ország politikai helyzetéről, vagy thaiföldiek, akik szintén a börtönt kockáztatják, ha kritizálják a királyt. Aktivisták, újságírók használják ezt a felületet, hogy olyan dolgokat leírhassanak, amiket nem lenne szabad. De olyan orvosok is vannak a dark weben, akik droghasználóknak adnak tanácsokat – névtelenül, mert ha tudnák, ki a páciensük, jelenteniük kellene a hatóságnak. Meglepően nagy azon felhasználók száma is, akiknek semmi titkolnivalójuk nincs, egyszerűen csak nem akarják, hogy az állam megfigyelhesse őket – és a dark web használatával tiltakoznak ez ellen.

Az internet hétköznapi részén is épp elég ijesztő dolgot látunk, például ennek a Photoshopban jártas apukának a fotóit: