A cigarettacsikkekben található filterek olyan szennyezőanyagokat bocsátanak a természetbe, mint a nikotin, az arzén vagy az ólom. Ezek aztán nagyjából az összes tengeri élőlény szervezetébe bekerülnek, vagyis hamarosan a mi tányérunkon kötnek ki. A cigarettacsikkek, bár ártalmatlan apróságoknak látszanak, visszafordíthatatlan károkat okozhatnak az óceánokban és általában a természetben, különös tekintettel arra, hogy olyan elképesztő mennyiségben kerülnek oda.

Ez a szám jócskán meghaladja a nejlonzacskók, élelmiszer-csomagolóanyagok, italos palackok vagy szívószálak számát, amit az elmúklt évtizedekben kihalásztak a természetes vizekből. A cigarettacsikkeket még mindig sokan eldobják, ahelyett, hogy a szeméttárolóba helyeznék, mert ezek olyan kicsik, hogy egyesével nem tűnnek fel a járdaszélen vagy a tengerparton. A világ számos pontján még nem alakult ki a csikkmentesség kultúrája. Sokan egyszerűen hamutartónak tekinti az őt körülvevő világot.

Más esetekben a csatornákból, az esővízzel együtt kerülnek a csikkek a folyókba, majd a tengerekbe, ahonnan a hullámok a partra mossák őket.

A dohányosok, lustaságból vagy figyelmetlenségből kifolyólag, nem szembesülnek azzal, milyen káros lehet a viselkedésük, méghozzá nem csak a természetre, hanem saját magukra mint fogyasztókra nézve is.

A cigarettafilterek nagyobb kárt okozhatnak, mint azt korábban gondolták
A filterek többsége legalábbis részben cellulóz-acetátot tartalmaz, amely önmagában természetes anyag. Ezért sokan úgy vélik, tévesen, hogy a filterek biológiailag lebomlanak. A valóság azonban az, hogy a celulóz-acetát feldolgozásakor olyan műanyag keletkezik, amely nem bomlik le, ezért egy cigarettafilternek a kelleténél tovább tart lebomlani. A bomlási folyamatot megelőzően pedig a filterek olyan szennyezőanyagokat bocsátanak ki magukból, amelyek a dohányfüsttel együtt kerültek beléjük: nikotint, arzént, ólmot.