Hogyan indult a pályád? Hogy találtad ki, hogy épp színész leszel?

Nagyon zárkózott gyerek voltam, nem volt jellemző rám, hogy szórakoztattam volna a társaságot, nem produkáltam magam családi összejöveteleken sem, és az iskolai fellépéseken is iszonyatosan izgultam. Ennek ellenére meg akartam magam mutatni, és voltak sikerélményeim is, Országos Kazinczy Szépkiejtési versenyt nyertem. Mindig éreztem magamban a leküzdhetetlen vágyat, hogy színésznő akarok lenni, mert van bennem valami olyan erő, érzés, amit ki akarok fejezni a világnak. A gimnáziumi években csatlakoztam egy színjátszókörhöz, majd a Miskolci Nemzeti Színház Stúdiósaként 16 évesen játszottam először a nagyszínpadon, melyet több szerep is követett. Ekkor már biztosan tudtam, hogy színésznő leszek. Érettségi után felvettek a Merlin Színészképző Műhelybe, ahol Jordán Tamás és Lázár Katalin voltak az osztályfőnökeim. Szóval teljesült az álmom.

Mit jelent számodra a siker szó?

A siker egy pillanatnyi állapot. Siker, amikor megtapsolnak, amikor odajönnek hozzám, és elmondják, mennyire tetszett az alakításom. Siker, ha megkapsz egy szerepet a castingon, vagy ha felismernek az utcán. Persze vannak olyan elismerések, amik egyfajta mérföldkövet jelentenek ezen a pályán, ilyen volt számomra a Jászai Mari - díj, vagy a Kritikusok Díja. A siker örömöt okoz, de soha nem egyértelmű, mert mindig marad valamilyen hiányérzet. A siker semmire nem garancia, és minden alkalommal, amikor színpadra lépsz, újra meg kell harcolni érte.

Mit gondolsz a színész-színésznő megkülönböztető kifejezésről?

Ez egy érdekes kérdés! Néha én is zavarba jövök, amikor ki kell mondanom, hogy “mi vagyok”, hogy melyik szót használjam. A színész egy szakmai kifejezés a foglalkozásra , a ,,színésznő” pedig - a nemi identitás meghatározásán túl -, kicsit kényeskedően hangzik. Mivel nem akarok modorosnak vagy nagyképűnek tűnni, ezért sokszor azt mondom: színész. De valójában büszkének kellene lennem arra, hogy színésznő vagyok, hiszen milyen szép szó ez valójában! Na, most el is döntöttem, hogy a jövőben ezt használom. (nevet)

Van-e a pályáddal kapcsolatban olyasmi, hogy nagy cél, vagy végső cél?

Ezen a pályán nehéz tervezni, hiszen a feladatokat nem a színész(nő) (nevet) osztja magának. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, élni a lehetőségekkel, élvezni és jól megoldani a kapott feladatokat. Szeretnék minél többet játszani, forgatni, szinkronizálni, ameddig olyan feladatokat kapok, amik örömet okoznak. Szerencsére ott van az életemben a jógaoktatás is, és készítek asztrológiai elemzéseket - ez két olyan terület, amivel szintén szívesen foglalkozom, talán mert ezen keresztül szintén adhatok valamit másoknak.

Mit gondolsz a karrier-család összefüggéséről/ellentmondásáról?

A család nagyon fontos, mert az adja a hátteret. Amikor elkezdtem a pályámat, azt gondoltam, mindent el kell vállalni, mindenhol ott kell lenni, mert ha visszautasítok egy felkérést, soha többé nem hívnak. Akkor született a kisfiam, és ma már úgy látom, voltak olyan felkérések, amikre nemet kellett volna mondanom, hogy többet lehessek vele. Természetesen mindent igyekeztem, igyekeztünk megadni neki a férjemmel, aki szintén szakmabeli, de az együtt töltött idő semmivel sem pótolható. Ma már nem érzem olyan fontosnak a karriert, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy a napjaimat minőségi dolgokkal töltsem fel, beleértve a munkát és a pihenést is.

Mit gondolsz a színház, a film, az irodalom szerepéről manapság?

Összekuszálódott a világ, és az értékrendek is. Hihetetlen sebességgel áramlanak az információk, a szemünk gyors képkockákhoz van szokva, egyszerre nézzük a laptopot és közben csekkoljuk a bejövő üzeneteket a telefonunkon, de ránézünk az okos órára is, ha pittyen egyet. Felgyorsult minden az életünkben, és a színház nehezen tart ezzel lépést. Sokszor a szórakoztatás fontosabb, mint a gondolatok közvetítése, a kérdések felvetése, ami szerintem a színház egyik fontos feladata. Szerencsére én több olyan előadásban játszom, ahol ez a két dolog egyszerre jelenik meg, mint pl. Székely Csaba Bánya-trilógiájában, ami a Pinceszínházban és a Szkénében már 10 éve töretlen sikerrel megy.

Van-e ún. „bakancslistád”? Megosztanád az első három tételt?

Azt hiszem, nincs. Igyekszem a jóga tanítása szerint élni: nem rágódni a múlton és nem tervezgetni a jövőt, hanem a pillanatban lenni, megélni annak minden örömét.

Vannak olyan könyvek, filmek, színdarabok stb., amik változtattak a

gondolkodásodon, életeden?

A jóga kezdte el megváltoztatni a gondolkodásmódomat több mint 10 évvel ezelőtt. Az egész életszemléletem átalakult, nemcsak a fizikai gyakorlás, hanem a spirituális könyvek, tanítások miatt is, amik a színészi tapasztalataimra szintén kihatottak. A jóga megváltoztatta a belső tartásomat, színészként is jóval tudatosabbá tett. Azért kezdtem el oktatni, hogy másoknak is átadhassam a tapasztalataimat, és ezért voltam boldog, hogy a Színművészeti Egyetem első jógatanáraként közvetíthettem a tudást a hallgatóknak. Az asztrológia tanulása szintén fontos állomás az önfejlődésemben. Rengeteget ad hozzá az önismerethez, az életfeladatok felismeréséhez. Számomra az asztrológia egy “bűvös kulcs”, aminek segítségével jobban megértem azokat az embereket, akik teljesen másképpen viszonyulnak a világhoz, mint én, és ez a szerepépítésben, egy-egy karakter megfejtésében is sokat segít. A jóga „testvértudományával” összekapcsolva pedig kifejlesztettem a saját astroyoga metódusomat, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Downdog Jógastúdió Hűvösvölgyi termében az általam tartott jógaóra gyakorlatait az adott időszak bolygó-állásai szerint alakítom ki.

Hova jutnál el szívesen a világban, ha se pénz, se hosszú utazás nem lenne akadály?

Óriási élmény volt, amikor 2014-ben Rishikeshben töltöttem 3 hetet egy ashramban, ami egy kolostorhoz hasonlít, és ahol komoly jóga mesterektől tanulhattam. Szívesen elvinném a családomat Indiába, hogy megismerjék azt a világot, és találkozzanak olyan tanítókkal, akik rám is nagy hatást gyakoroltak. Egyáltalán, sorra járnám a világ szent helyeit, ahol valami túlmutat a földi lét korlátain, és közelebb visz a lélek megismeréséhez. Aztán elvinném a szüleimet helyekre, amiket most nem engedhetnek meg maguknak, hogy élvezhessék a pihenést. És ha ez mind megvolt, akkor elmennék egy tengerpartra, ahol átlátszó, türkiz színű, simogatóan meleg a víz, és csak ülnénk a parton kéz a kézben a férjemmel, nézve a naplementét.

Mit vársz 2023-tól?

Kiegyensúlyozottabb életet, több szeretetet adni és kapni. Olyan feladatokat, amik örömmel töltenek el, boldog órákat a szeretteimmel, csillogó szemű embereket, akiknek adhattam valamit egy alakítással, a jóga vagy az asztrológia segítségével.

plusz egy:

Szeretnél valamit nagyon elmondani, amit nem kérdeztünk meg?

Hát lehet ennél többet mondani…?

Galériánkban színészekről olvashatsz, akik nem vették át az Oscart!