Az szinte egészen biztos, hogy az emberi faj ki fog halni...de vajon mikor?

A Földön élő emberiség egyszer már a kihalás szélére került, igaz mindez 1 millió évvel ezelőtt volt. Egy biztos: ahogy a Földön élő élőlények 99.9%-ának sorsa a kihalás felé vezet, úgy az emberi fajra is ez a vég vár.

Vajon meddig marad fenn az emberi faj? Mik azok a tényezők, amik a fennmaradás lehetőségét nehezítik vagy épp megkönnyítik?

Nick Longrich, az angliai Bath Egyetem evolúciós biológusa és paleontológusa nyomán próbáltam választ keresni ezekre a kérdésekre.

Veszélyeztetett faj

„Mondhatjuk bátran ezt a jelzőt az emberi fajra, ha az ősmaradványokból indulunk ki. Minden nagyobb, melegvérű emlős kihalt, így miért képeznénk mi emberek kivételt?

A melegvérű állatokat nem érintette/érinti jól bármely ökológiai zavar vagy nagyobb változás. Anno a jégkorszak, egy aszteroida becsapódása, majd az általa bekövetkező éghajlat módosulás és a tápláléklánc megszakadása, végzetes következményt generált. A kicsi, hidegvérű állatok hónapokig kibírták és kibírják ma is étkezés nélkül, ellenben a gyors anyagcserével rendelkező állatok sok táplálékot igényelnek, melyet folyamatosan pótolniuk kell. A nagytestű, melegvérű élőlények közé sorolandó az ember is, így a sérülékenység ránk is jellemző.

Mások vagyunk

Hiába, hogy az emberi faj hosszú generációs ciklusa alatt kevés utódot nemz, mely a fajfenntartást nehezíti, mégis populációnk széles körben elterjedt, alkalmazkodó és egyedszámunk kielégítő. Ez utóbbi három érv ad okot bizakodásra, ha fajunk hosszú fennmaradásában reménykedünk.

Először is a Földön mindenhol ott vagyunk, az emlősök között mi élünk a legnagyobb földrajzi területen.

Az összes kontinensen él ember, az esőerdőtől, a tundrán, sivatagon át a legapróbb szigetekig, így egy nagyobb katasztrófa, mely egy adott területet érintene, nem befolyásolná egy távoli földrész lakosságát. Nagy az egyedszámunk, az emberi biomassza meghaladja az összes vadon élő emlősét. A legrosszabb forgatókönyv szerint alakuló globális katasztrófa szerint is, még ha a lakosság 99 %-a elpusztul, milliók maradnak életben az újraszerveződéshez. Másodszor, mindenevők vagyunk. Több ezer állat- és növényfélét fogyasztunk el. Attól függően, hogy milyen élelmiszer áll a rendelkezésünkre, több növényt, több halat vagy épp több vöröshúst fogyasztunk. Alkalmazkodóak vagyunk. Megtanuljuk és idomulunk egy viselkedéshez, kultúrához. Eszközöket alkalmazunk és a túléléshez a rendelkezésünkre álló tudás birtokában, lépéseket tudunk tenni. Fel tudunk készülni nem várt helyzetekre.

Visszafelé sül el a fegyver?

A túlzott alkalmazkodás azonban veszélyeket is rejt magában. Létrehozhatunk egy olyan világot is, ami rosszabbra fordítja az életet: bolygónkat beszennyezzük, atomfegyvereket hozunk létre, túlnépesedünk egyes tájakon, egyre több lesz a járvány, ráadásul még az éghajlatváltozást is mi magunk generáljuk.

Persze mondhatjuk, ha a Homo Sapiens már több mint 250 000 éve túléli a jégkorszakot, a környezeti katasztrófákat, a járványokat, a világháborúkat, ha optimisták vagyunk, akkor még akár ennyi, vagyis további 250 000 évig is fennmaradhat az emberiség.

Egy pesszimista forgatókönyv szerint viszont már az megkérdőjelezhető, hogy képesek vagyunk-e úgy élni egymás mellett, hogy a társadalmi rend és a civilizáció széleskörű lerombolása nem történik meg. Innentől kezdve pedig nem az a kérdés, hogy túléli-e az emberiség a következő három vagy háromszázezer évet, hanem hogy tudunk-e annál többet is tenni, minthogy csak túlélünk.

Nézegess csodás képeket bolygónkról! Ugye milyen szép? Vigyázzunk hát rá!