"Történhet bármi, ott kell ülnöm a monitor előtt." - A 3 gyerekes angoltanár, Bori a digitális oktatásról és a home oviról
Mikor volt időd megfőzni mára az ebédet?
Huh, hát ez egy jó kérdés, mert ez az a dolog, amire a legkevésbé van időm. Volt, hogy éjszaka készítettem elő a másnapi ebéd alapjait. Volt, hogy rendeltem, de ezt nem lehet tartani. Illetve az apukámmal szeretném megbeszélni, hogy esetleg főzzünk felváltva.
Ki az, aki segíteni tud neked?
Nekem speciális a helyzetem, mert elváltam. Viszont meg tudtuk oldani, hogy a gyerekeket- 4, 9 és 11 évesek - beosztottuk: féleidőben apukánál vannak, a másik felében meg velem. Igaz, ő is pedagógus, ezért így vagy úgy, de valamelyikünk mindig nehezített pályán mozog, de ennyit tudunk tenni most pillanatnyilag. Illetve apukámat vetettem be úgymond bébiszitternek, hogy amíg nekem van online órám, addig ő az ovissal játszik, de mivel a kicsinek hőemelkedése lett, így apukámat óvva, már ő sem tud jönni. És még csak most kezdődött el az ez egész.
Mit csinálsz a gyerekekkel, amikor tanítasz?
Az egyik feladat, hogy elhelyezzem őket úgy, hogy senki ne zavarja a másikat. Viszont mivel nincs annyi szobám, így ez máris egy problémaforrás. Fontos, hogy én is csöndes közegben tudjak órát tartani, mert eleve nagyon nagy a hangzavar a 30 tanuló háttérzajából és abból, hogy egyszerre beszélnek. Tavaly nem tarottam még online órát, így az előre általam elkészített Power Pointok visszaküldött megoldásait néztem át akkor, amikor volt rá időm, általában éjjel. Így se volt sok időm a saját gyerekeimre. Az akkor másodikosomnak rendszerint nem volt házifeladata, mert nem jutottam el hozzá. Most viszont vannak online óráim, ami azt jelenti, hogy történhet bármi, nekem ott kell ülnöm a monitor előtt.
Kaptál elegendő technikai segítséget az otthoni oktatás felállításra?
Azt hiszem egy a ritka eset, de mi kaphattunk volna még gépet is a sulitól, ha nincs nekünk otthon. Nekem volt laptopom, így csak a rendszerek kezelését kellett megtanulnom. Érezhetően jobban összetart most a tanári közösségünk. Mindenki segít a másiknak. Van, aki oktató videót készít, amin elmagyarázza mit, hogyan kezeljünk. Kérdezünk egymástól, segítjük egymást. Azokon érzem az új helyzettel szembeni félelmet, akik az idősebb generációs pedagógusok. Teljesen ismeretlen terep nekik ez az online műfaj. Van olyan kollégám, aki kifejezetten retteg az egésztől. Ha van, ami könnyítés most, az az, hogy nem adhatunk házi feladatot, nem osztályozhatunk, nem irathatunk dolgozatot, nem kérhetünk számon semmit, ezt rendelte el a tankerület. Csak ismertetjük az új anyagot, ismétlünk, átvesszük a kérdéses részeket, de számokérés nincsen, szerencsére. Nem tudom, ha még az is lenne, lenne-e időm levegőt venni.
Mi a legnehezebb az online óratartásban?
A háttérzaj, mert minden behallatszik. A zsizsegés, a gyerekeknek is új ez a helyzet, de ők láthatóan élvezik, hogy az online térben találkoznak és persze nem bírnak csöndben maradni. Nehéz még, hogy nem ismerik az online térben való létezés szabályait, például, hogy nem beszélünk egyszerre, hogy nem használjuk a chat falat privát poénkodásra. És személy szerint nekem nagy nehezítés, hogy nem látom az összes gyereket a monitoron.
Hogyan tudod megszervezni a napod, hogy a két frontot tartani tudd?
Így az első héten nem igazán volt időm semmire az óráimra való készülésen kívül, mert az egy dolog, hogy leadom az órát, de arra készülnöm is kell.
Mivel tartok angol ének órát is, arra gondoltam - ha a gyerekek és a szülők is elfogadják - akkor azt majd az ovis lányommal együtt tartjuk, addig sem ül a fürdőkádban. De magamra még nem volt időm, a gyerekre is csak ritkásan. Remélem, majd beáll egy rendszer, amiben lesz egy kis szabadidő és azt remélem leginkább, hogy ez nem fog sokáig tartani.