X Generáció

A Boomerek gyerekei, ritkán az Elveszetteké. Az idősebb X-eket nyugaton a kisvárosi álom-házaspár, keleten javarészt a rendszer, vagy az általa támogatott szülőpár nevelte. A fiatalabb X-ek megkapták a beat-nemzedékből inkább visszakonszolidálódott átlagszülőket. Csoda, hogy a pop-zenéért és a punkért egyszerre tudtak rajongani?

Woodstock szeretetteljes „mindenki együtt” álmában éppúgy el tudnak merülni, mint a punk-közösségek külsőségekkel is durván elkülönülő zárt világában vagy a diszkóklubok gömbtükrökkel megvilágított kollektív vonaglásában. Ám mindenképp közösségi emberek.

Az X bátran csatlakozik a kezdeményezésekhez, és kreativitását, előrejutását a csapatmunka részeként képzeli el. Ezért minden aktív nemzedék közül ők a tökéletes alkalmazottak.

Korán választanak párt – és alapítanak családot –, mert ők még hisznek az igaz szerelemben. Igaz, a válások száma is náluk a legmagasabb. Mára sok közülük felsővezető, ám aki nem, az már nem is lesz, az Y-ok ugyanis sokkal ügyesebben helyezkednek.

Nekik sikerült lemezről magnószalagra, majd kazettára váltani, hogy aztán jöjjön a CD. Az MP3-mal már nehezen barátkoztak meg, és bár sokan ügyesen használják a digitális eszközöket, mindig is bevándorlók maradnak a számítástechnika birodalmában.

Látták, ahogy véget ér a vietnami háború, beüt az olajválság és terjed az AIDS. Megélték, hogy a kormányuk hitelt vett föl népjóléti célokra, miközben elindult az űrfegyverkezés és a génkutatás. De ők bontották le a berlini falat és a vasfüggönyt. Ők tomboltak a Live Aid koncerteken, közülük kerültek ki a legvadabb sorozatgyilkosok és a legkeményebb feministák.

Kedvenc médium: tévé

Kedvenc drog: heroin

Mit mondanak?: „Csináljuk.” és „Come together.”

Kedvenc filmjük: Star Wars, Gyalog galopp, Columbo

Kedvenc stílusirányzatuk: pop-art, posztmodern

Kedvenc könyvük: Umberto Eco / A rózsa neve, Lázár Ervin, illetve Kurt Vonnegut univerzuma

Kedvenc sztárok: Led Zeppelin, ABBA, The Ramones, Jean Paul Belmondo, Al Pacino

Y generáció, máshol „Millenals” – azaz Ezredfordulósok

Egy fénysebességgel változó világ gyermekei. Ők az elsők, akik képesek tiszta szívből lenézni a korábbi generációkat – a Boomereket és az X-eket mindenképp, akik a szüleik és nagyszüleik.

Az ő fiatalkorukban a pénz, a vagyon, a siker vált minden fokmérőjévé, és ezzel párhuzamosan derült fény az ezekkel járó árnyjátékra – csalás, hazugság, kartellesedés, hatalommal való visszaélés, stb. Csoda, hogy a személyes karrier, a saját egyéniségük kiteljesítése mindennél fontosabb számukra?

Háborús hadszínteret csináltak a Woodstock ’99 fesztiválból, pusztán tiltakozásként, s ezzel le is rombolták a közösségi mítoszt, ami a legendás hippi-fesztivált körbelengte. Feltalálták a pogózást, a rave partikat, a hip-hopot és a nu-metált – mert minden korábbi tánc- és zenei stílustól különbözni akartak. Mindezek ellentételezéseként a popzene csúcsára segítették az Adult Contemporary sztárjait, pl. Celine Diont.

Végignézték, ahogy a társadalom meghurcolja Monica Lewinskit, ahogy elterjed a cyberbullying, ám ők már a pszichológusnál beszélték ki a belső feszültségüket, nem a barátaikkal kávézgatva. Szívesen mélyülnek el az ezotériában, mert kedvelik a szupermarket-ideológiákat – innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit.

A munka számukra nem annyira állás, inkább egy vállalkozás, ahol önmaguk lehetnek. Nekik köszönhetjük a „startup” kifejezést.

Egy kevésbé veszélyesnek tűnő világban, teljes kényelemben élhettek egészen a szeptemberi terrortámadásokig és a 2008-as pénzügyi válságig. A technológia és a gépek szerelmesei; 2 kilóstól 20 grammosig mindenféle mobiltelefonjuk volt már. Ők ma a gazdaság húzóereje – bár nem rendelkeznek igazán széles látókörrel, a saját területükön alaposak. Emellett ügyesen promotálják magukat.

Az akciófilmeket éppúgy szeretik (a magányos hős), mint a szerzői furcsaságokat (pl. Donnie Darko). Egyre kevesebbet olvasnak, egyre később vállalnak gyereket és közben egyre több adatot tárolnak az egyre gyorsabb számítógépükön.

Természetesen nem egységesek – közülük kerülnek ki az újkonzervatív jobboldal, de az újliberális vagy újbaloldal bázisai is.

Kedvenc médium: internet

Kedvenc drog: extasy, speed

Mit mondanak?: „F….ck you I won’t do what U tell me” kb.: „B….szd meg, nem csinálom, amit te mondasz”

Kedvenc filmjük: Harcosok klubja, Terminátor II, Ponyvaregény, Jóbarátok

Kedvenc stílusirányzatuk: urbánus (hip-hop, gothic) és techno

Kedvenc könyvük: Anthony Kiedis / Scar Tissue (Chilli a sebre), James Redfield / A tizedik felismerés

Kedvenc sztárok: Korn, Bruce Willis, Britney Spears/Madonna, Bill Gates

A Z generáció

Az új évezred elején születtek és most lépnek be a munka világába. Az ő szüleik (legyenek X-ek vagy Y-ok) heti hét nap, 0-24-ben dolgoztak a „cégnél” vagy a saját vállalkozásukban.

A Z-ket a kütyük nevelték fel. Ők a játékmániások és a chatszobába járók. Talán éppen ezért ők a minőségi trollok, akik képesek mindent és mindenkit kritizálni, kifigurázni a klaviatúrájuk barikádja mögül. Különleges tehetségük van arra, hogy a gyenge pontot, az ellentmondást nevetségessé tegyék. Elődeik nem igazán értik, hogy a rossz szándéknak ehhez semmi köze. Egyszerűen így működnek.

A hasonló véleményen lévő Z társaikkal csapatokba, mikrocsoportokba verődnek. Egy Z minden gond nélkül tartozhat több, különböző kultúrájú csoportba is. Csakhogy nem a közösséghez tartozás vezérli őket, hanem hogy közönsége legyen a személyiségüknek. A csoport tartozik őhozzájuk. Ezekre a laza szövetségekre azonban tudnak vigyázni, még amikor egymást trollkodják, akkor is.

Számukra az internet mindennek a forrása – különösen, hogy a Covid miatt online kellett érettségire készülniük vagy éppen munkahelyet keresniük.

Öntudatosak és függetlenek, meggyőződésük, hogy a véleményük fontos és releváns. Elvárásaik vannak (pl. egy munkahely felé) még azelőtt, hogy bármit teljesítettek volna.

Kedvenc médium: közösségi oldalak

Kedvenc drog: online játék

Mit mondanak?: „Óh, csak nincs valami probléma!?”

Kedvenc filmjük: Shrek

Kedvenc stílusirányzatuk: retro (bármelyik irányzat)

Kedvenc könyvük: nincs

Kedvenc sztárok: Christiano Ronaldo/Messi, valamelyik vlogger

Az Alfák

Na ők azok, akiket semelyik elődjük meg nem ért. Mondjuk a legelső alfák még csak a középiskola lépcsőit tapossák, ott is inkább gólyák, mint senior diákok. Így aztán pont abban a korban vannak, amikor legkevésbé lehet megmondani, mi lesz velük. Annyi biztos, hogy egy teljes kulturális paradigmaváltás „mintapéldányai”.

A hagyományok nem érdeklik őket, csak az újdonságok. Mindent megkapnak a világtól és természetesnek veszik, hogy övék a világ. Az alfa gyerek először szed a tálból, elsőként kezd enni (persze csak azt, amit éppen szeret), és miután félretolja a félig tele tányért, követeli is a süteményt.

Állandóan izegnek-mozognak, nagyon fejlett a keresőmotorjuk, ám kevésbé kíváncsiak, mint akár egy X vagy egy Z. A jelenségekre figyelnek és nem az okokat keresik. Viszont mindenre tudják a választ. Így aztán tiszta szívből lenéznek mindenkit, aki idősebb, gyengébb, ügyetlenebb, mint ők.

Az irányítást nehezen tűrik, mások gondolatmenetét nem követik, mert lassúnak, unalmasnak találják. Nemcsak a gondolkodásuk, a ruházatuk is patchwork – mert a divattalanság divatját követik. Illetve nem követik, elvégre saját maguk állítják össze hányavetin lógó, vagy éppen alig-ruhadarab szettjeiket.

A nemi jelleghez való hozzáállásuk igencsak jellemző. Nem mindig könnyű megmondani ugyanis, hogy fiúk-e vagy lányok. Hiába, hogy eredetileg nem is akartuk mi, „öregek” firtatni ezt. Egy vérbeli alfa (pláne egy alfacsapat) azonban pusztán azzal, hogy hivalkodva rejtegeti, rávesz, hogy dönteni akarjunk. És máris vesztettünk, mert nem lehet. S lőn uralkodónk az ALFA.

Csakis egymással szeretnek együttműködni, de az önálló munkavégzés a kedvencük, mert a saját egyéniségük, ha lehet, minden korábbi nemzedéknél fontosabb számukra. Az alfák akarnak és nem szeretnének. Elveszik és nem kérnek. A határokat nem feszegetik, mert nem veszik figyelembe.

Ne legyünk igazságtalanok velük. Valószínűleg ők a legokosabb lények a Földön, csak még nem vették át a hatalmat. Hamarosan kiderül, mire használják a legfőbb képességeiket: az agyon belüli és kívüli villámszkennelést (raktározás és megfigyelés helyett), valamint persze a vakmerőséget, amivel mindig egy járatlan úton akarnak (és nem szeretnének!) haladni.

Kedvenc médium: streaming szolgáltatók

Kedvenc drog: ELF bar (10-12 éves kortól) és csokitorta

Mit mondanak?: „Túl öreg vagy, hogy megértsd, de kit érdekel?”

Kedvenc filmjük: Stranger Things, Euforia

Kedvenc stílusirányzatuk: mindegy, csak mixelt legyen

Kedvenc könyvük: nincs

Kedvenc sztárok: állandóan változó, elvégre az alfák nem skatulyázhatók be

Galériánkban Z generációs színésznőkről olvashatsz!