John Edwards, aki nemrég még az Ovális Irodáról álmodott, most beállt a politikai szexbotrányhősök sorába. Az Egyesült Államok elnöki székére pályázva a lehető legrosszabbkor keveredett liezonba. Sorsa az amerikai közvélemény kezében van.

John Edwards négy évvel ezelőtt a demokrata John Kerry oldalán indult az amerikai elnökválasztáson az alelnöki pozícióért. Már akkor jelezte, hogy négy év múlva újrakezdi – és tessék. Az év elején harmadik helyen állt Obama és Clinton mögött a demokrata elnökjelöltek listáján. Majd visszalépett.
Edwards az amerikai álom megtestesítője: nincstelen családból, kemény tanulással küzdötte fel magát jogot végzett, első generációs diplomássá. Mielőtt politikai pályára lépett volna, ügyvédként kártérítési ügyekkel foglalkozott, zömmel a pénz hatalmával szemben védtelen, szegény emberek érdekében járt el. Az e területen végzett munkája később nagyban hozzájárult 2004-es kampánya „Két Amerika” jelszavához. A 90-es évek vége felé fordult a politika felé, 1998-tól hat éven át Észak-Karolina állam szenátora volt, a szenátusi helyért azért nem indult újra, mert az elnökválasztásra akart összpontosítani. A két elnökválasztási kampány között volt egyetemén szegénységellenes központot vezetett, és erélyesen harcolt a bérből és fizetésből élők jogainak érvényesítéséért.

A sokat szenvedett feleség
1977-ben vette feleségül a szintén jogvégzett Elizabeth Ananiát – aki még mindig viseli akkori, 11 dolláros jegygyűrűjét. Hamarosan egy fiuk és egy lányuk született: Wade és Catherine. A fiú gimnazista korában egy esszéíró verseny győzteseként magától Hillary Clintontól, az akkori First Ladytől vehetett át kitüntetést, ám három héttel később autóbaleset áldozata lett. Két évvel a tragédia után a házaspár úgy döntött, hogy orvosi segítséggel megpróbálják bővíteni a családot. 1998-ban jött világra Emma Claire, 2000-ben pedig (ekkor Elizabeth már 51 éves volt) Jack. Az asszony 2006-ban Saving Graces (A dolgok jó oldala) címen közzétette önvallomását sikerről, gyászról, küzdelmekről, reményről, fölös kilókról, hajfestésről – és persze abetegségéről. Az elsöprő sikert aratott könyv szerzője Amerika-szerte az őszinteség példaképe lett.
2004-ben, férje alelnöki kampánya idején rosszindulatú daganatot találtak Elizabeth mellében. A kezelések 2006-ra javulást hoztak, egy évre rá azonban megjelent szervezetében egy gyógyíthatatlan, bár kezelhető csontáttét. Hosszas tanácskozás után a házaspár abban állapodott meg, hogy Edwards mégis folytatja akampányt, Elizabeth pedig, amíg tud, vele tart. Amédia természetesen hírt adott a kórral vívott drámai küzdelméről, hatására a közvélemény egyre komolyabban foglalkozik a rákkal, és mind több érintett közszereplő tárulkozik fel a nyilvánosság előtt.

„Két Amerika” és kettős élet
2007-ben gőzerővel beindult a John Edwards-kampány, a népszerű aspiránst szokás szerint családja kísérte az útjain, és lelkesen hirdette a már bevált „Két Amerika” elméletet, mely szerint a gazdagoknak és aszegényeknek két külön Amerikája van, az előbbinek jutajólét, a biztonság és a luxus, az utóbbinak amindennapi kemény munka, a szűkölködés, a létbizonytalanság. Azegyik beharangozott elnöki cél e jelszó szellemében lett a minimálbér 62 százalékos emelése a ciklus végére. John Edwards a semmiből feltörekvő amerikai hiteles példájának láttatta magát a választói előtt. A harmadik legesélyesebb demokrata jelöltként tartották számon, sőt, némely állam demokrata választmányában meg is előzte HillaryClintont.
2008. január 30-án lépett ki a versenyből, pár hónappal később Clinton követte, a demokraták jelöltjeként így Barack Obama maradt a ringben. Clinton kampányának kommunikációs igazgatója azt állítja, ha az Edwards-botrány hamarabb pattan ki, ma bizonyosan az egykori First Lady volna a demokrata párt elnökjelöltje.
De mi is történt? 2007 októberében Edwardsot azzal vádolta meg a National Enquirer című bulvárlap, hogy házasságon kívüli viszonya van. A politikus mindent tagadott. A vád 2008 júliusában került ismét terítékre, amikor a bulvársajtóban homályos fotók jelentek meg: John Edwards volt rajtuk kivehető egy Beverly Hills-i szállodában Rielle Hunter producerrel (akiről kiderült, hogy 2006-ban részt vett Edwards kampány-előkészítő stábjának munkájában), valamint állítólagos közös gyermekükkel. Augusztus elején Edwards kénytelen volt beismerni a viszonyt, de – mint mondta – 2006-ban már mindent bevallott feleségének. A botrány egyre zaftosabb lett, Edwards tagadta, hogy köze volna a 2008 januárjában született kislányhoz, mire egy kampánytanácsadója gyorsan magára vállalta az apaságot. Rielle nem egyezik bele az Edwards szorgalmazta apasági vizsgálatba, ám állítólag kiderült, hogy a kampányban végzett munkájához képest feltűnően nagy összegű átutalásokat kapott. Kisvártatva Edwards ügyvédje, Fred Baron bejelentette, hogy tőle származik a pénz, de nem azért küldte, hogy elhallgattassa, hanem hogy elköltöztesse a nőt, az apaságot vállaló férfiút – és az illető családját.
Hogy mit szólt a történtekhez Elizabeth? Pontosan úgy viselkedett, ahogy a legtöbb amerikai politikusfeleség. Maradt és kitartott a férje mellett. Bár – mint maga is megerősítette – már 2006-ban értesült a házasságtörésről, segített férjének leplezni a kényes ügyet, így az egyre népszerűbb demokrata jelölt előtt továbbra is nyitva állt az út a Fehér Ház felé.
Egy liezon alapjában véve mindennapi dolog, csak az teszi érdekessé, hogy milyen sokba került. Ha nincs ez aviszony, a volt szenátornak kiemelt funkció jutott volna a kormányban. Obama győzelme esetén alelnök vagy külügyminiszter is lehetett volna (idén júniusban még az egyik legesélyesebb alelnökjelöltnek számított!), de mindenképp fontos státust jósoltak neki. Döntő szerepet játszott volna a demokraták augusztus végi elnökjelölő konvencióján, ahol végül nem jelent meg.

Nyilvános vita az elnökjelöltségért egy héttel Edwards visszalépése előtt

A nép ítél
Az amerikai közéletben időről időre fény derül valamely vezető politikus szexbotrányára. Több tucat politikai karrier ment tönkre emiatt az utóbbi évtizedekben. Pszichológiai vizsgálatok sora készül arról, hogy a magas pozíció miként varázsol alfahímeket a politikai piramis élén ideig-óráig egyensúlyozó férfiakból. „A hatalom a legjobb afrodiziákum” – mondta Henry Kissinger is. Aközvélemény nem is magát a házasságtörést ítéli el alegélesebben, hanem valami egyéb körülményt. Például azáltal, hogy az érintettek hazudnak, politikailag is hiteltelenné válnak. Mély nyomot hagyott az emberekben például a Clinton–Lewinsky-eset kapcsán aFehér Ház mint helyszín is, Edwardsnál pedig a felesége egészségi állapota. Edwardsnak azokat a dühödt szavait is a fejére olvasták, amelyekkel 9 évvel korábban elítélte Clinton „szégyenteljes viselkedését”.
John Edwards azzal védekezett, hogy amikor Rielle Hunterral viszonyba bonyolódott, a felesége éppen agyógyulás jeleit mutatta, bár nem győzte hangsúlyozni, hogy ezt maga sem tekinti mentségnek. Persze azt is megkérdezték tőle, hogyan követhet el valaki akkora szarvashibát, hogy egy elnöki kampány kellős közepén, mindenki szeme láttára hűtlenkedik, mire a volt jelölt csak annyit tudott felelni: a gyors sikerektől és a hatalomtól megrészegülve el sem tudta képzelni, hogy kitudódhat a dolog. Hogy mennyire mámorító lehet ilyen magas pozícióban sikert sikerre halmozni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a demokrata politikus egy kaland kedvéért házasságával együtt egész addigi karrierjét és a kampány egy év alatt összekalapozott 12milliós költségét is kidobta az ablakon.
Egy olyan országban, ahol a szavazók nagy része szigorú, vallásos hagyományok alapján formál véleményt amagánéletről, ahol a média előtt nincs tabu, ahol magánemberek finanszírozzák a politikai kampányokat, és ahol az iskolában a gyerekeknek minden reggel fel kell esküdniük az isten alatti egységes nemzetre és a zászlóra, nagy meggondolatlanság botrányba keverni egy felívelő politikai karriert. Edwards körül most még forr alevegő, politikusi jövője legalábbis bizonytalan.

A hazai helyzet
Magyarországon egészen más foglalkoztatja a közhangulatot. Egy Medián-felmérésből kiderül, hogy a hírességek közül legkevésbé a politikusok magánéletére vagyunk kíváncsiak. Minden második ember ízléstelennek tartja, ha egy politikus felhasználja a magánéletét céljai elérésére, így botrányaik sem érintenének meg minket annyira, mint a tengerentúli választókat. Sokkal inkább tárgya társasági beszélgetéseknek és parlamenti felszólalásoknak a mindenkori szereplők ilyen-olyan vagyonosodási ügye. A politikusoknak könnyebb dolguk van a médiával – hazánkban még kevésbé tolakodó a bulvársajtó, mint a világ nyugatabbra eső felén, így aközvélemény nem is feltétlenül szerez tudomást amagánéletükről.

(Cikkünk 2008 októberében jelent meg az Éva magazinban. 2010 januárjában John Edwards elismerte az apaságot, Elizabeth pedig különköltözött tőle, és egyévi különélés után tervezte beadni a válókeresetet. Kapcsolatuk azonban kiegyensúlyozott maradt:John Edwards mellette volt az utolsó napokban.)

Szöveg: Daniss-Bodó Eszter, Fotó: Profimedia.hu, Jonathan Erns/Reuters/Vándorkő